Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

LXVin. ORSZÁGOS ÜLÉS. 157 feliratunkat agyon hallgatni találja legkényelmesebbnek, szerintem arra késztet bennünket, hogy ezt az alkalmat is megragadjuk alkotmányunk visszakövetelésére. (Helyeslés a bal oldalon.) Ezek után bátor vagyok néhány képviselőtársunk előadására pár észrevételt tenni. Széli képviselőtársunk azt mondta, hogy a veszély nagysága gyors intézkedést parancsol. Bátorkodom kérdezni: mikor intézkedünk gyorsabban, akkor-e, ha határozatunkat az irattárba teszszük ? vagy pedig a felirat által követeljük alkotmányunk végre valahára való visszaállítását, mint egyedüli módot, melyen polgártársainkon segíthetünk ? (Helyeslés a bal oldalon.) Továbbá az alkotmány visszakövetelését ez alkalomból a tűzoltáshoz kötött föltételhez hasonlították. Nem tudom, vajon e hasonlat oly igen találó-e ; de azt tudom, hogy Magyarországnak egy polgára sincs, ki azt követelné, hogy a tűzoltásnál alkotmányunkat égessük porrá. (Helyeslés.) Kállay módosítványát pártolom. Tóth Vilmos jegyző: Szilády Áron ! Szilády Áron: T. képviselőház! Igyekszem rövidebb lenni, mint bár ki az előttem szólottak közöl, és azért a t. ház türelmét kérem. (Halljuk!) A jelen vita folytán ismételve hallottam kifejezését egy meggyőződésnek, mely nem egyéb, mint az, hogy az országgyűlés, jelen helyzetében, az országos inség enyhítésére semmit sem tehet. Kell lenni még egy másik meggyőződésnek, melynek a mai napon Tisza képviselőtársunk adott kifejezést, nevezetesen, hogy a kormánynak, legalább még bizonytalan időig, semmi szándéka sincs az alkotmányt helyreállítani. Ez utóbbi meggyőződést érlelhette bennünk azon félévi leverő tapasztalás, mióta az országgyűlés együtt van; érlelhette és érlelheti bennünk a kormány dolgainak jelenlegi állása is; és megerősíthette legújabban magának a fejedelemnek az ínség ügye enyhítésére tett kezdeményező lépése vagyis annak természete. Mert különösnek tartom, t. ház! hogy midőn a kormány 48-iki törvényeink törvényességét, legalább alakilag, elismeri, addig talán kedvét vagy örömét találja abban, hogy eljárásának alakjával is sértse az ország alkormányos érzületét. (Helyeslés.) A nép, a nemzet, nem hiszem, hogy más meggyőződést merített volna e tapasztalásokból, mint a melylyel bír a képviselő testület, és valamint a képviselőház azon része, mely Pest belvárosa érdemes képviselőjének indítványához csatlakozik, nem reményli azt, hogy midőn az inség ügye alkalmát fölhasználva, föliratában újonan sürgetné az alkotmány helyreállítását, ezt a czélt elérje: úgy nem hiszem és nem teszem föl, hogy a nép ép úgy, mint a képviselő testület, jól ne tudja és be ne lássa, hogy azon újabb fölírassál az alkotmányért csak fölösleges, csak haszon nélküli munkát tenne a képviselő testület. Az előzmények figyelembe vételével pedig, jfc. i. az első felirat viszszautasitása, a rá adott csaknem tagadó válasz, a második felirat válasz nélkül maradása után egy harmadik fölirat fölküldésével méltósága ellen tenne a ház, mind a ház saját véleménye, mind a haza és nemzet közérzelme szerint. (Helyeslés.) Mondva volt, és mondatik, hogy kötelességünk az inségügyben felírni- s alkotmányunk helyreállítását sürgetni. Nem tagadom a kötelességérzetet ; sőt érzem és elösmerem magam is; és nem hiszem, hogy valaki volna a képviselő testületben, ki ne ismerné el ezt, és ne tartaná kötelelezőnek magára nézve. Egyébiránt azt tartom, hogy a jelen helyzetben, a megtörténtek után, ránk nézve nem nagy különbség, akár — Danteként — néma hallgatásban rekedjen el torkom, akár meg nem hallgattatásban. (Derül A mi azon fölfogást illeti, hogy az inség ügyének köze van alkotmányos, vagy ezzel ellenkező állapotunkkal, ezt szintén kétségtelenül helyesnek ismerem; de bár elismerem, hogy alkotmányunk függőben létele csak is növeli az Ínséget, mely az országra nehezedik, még sem csatlakozhatom azon véleményhez, mely szerint okvetlen szükséges felhasználni ez alkalmat alkotmányunk helyreállításának újabb sürgetésére: nem tartom pedig szükségesnek azért, mert — mint előttem bőven ki volt fejtve és mint röviden indokoltam eddigi véleményemet — benne van az indítványozott végzési határozatban mindaz, mi a bizottság által javaslott föliratban, vagy akár a módositványban foglaltatik. Hogy akár élénkebb, akár halványabb színezetű feliratot küldjünk fel, ennek értelmét nem látom át, miután a végzési indítványban benne van mindaz, a mit fölírhatnánk. Csak arra nézve kívánok egyet szólni, hogy miért nem volna szükséges, és miért nem tartom én szükségesnek a feliratnak, élénkebb — hogy úgy mondjam — rikítóbb szinezését. A ki érteni akar, az érthet és hallhat. Azt hiszem, azon tabula rasa, melyet a természet keze egy rándulással alkotott vidékeinkből. érthetőbben szól mindenféle föliratnál, mindenféle jajveszéklésnél, melyet föliratunkba foglalhatnánk. A ki ezt nem ukarja meghallgatni, az a mi föíszólalásunkat sem fogná figyelmére méltatni. Különben meg a végzési indítvány is elég világos és érthető, s egyátalában nem oly allegorikus.hogy,mint az allegóriák s mesék magyarázatát vagy tartalmát,nagy betűkkel irott czimmel vagy kirívóbb kifejezésekkel volna szükséges előtüntetni, mint például a „Lupus et agnus" föliratú mesénél. Czélzat nem akar e szavam lenni; csupán példaként hoztam azt föl.