Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-68
156 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ö Felségét az alkotmány teljes és tökéletes helyreállítására. Másfelől nem tagadhatom, nagy aggály nyomja szívemet a lehető kormány általi segély kezelése miatt. Nem akarok keserű lenni, de ott van az 186'3-ik év példája. Előttem szólott képviselőtársam Tisza Kálmán épen most monda, hogy míg a jelenlegi kormányférfiak a kormány rúdján lesznek, a magyar alkotmány vissza nem adatik. Kételkedem, hogy a kezelés a nemzetet kielégítően történhessék. Minden alkalmat meg: kell az országgyűlésnek ragadnia, és kötelessége 0 Felségét mindannyiszor a mennyiszer hódoló tisztelettel ugyan, de figyelmeztetnie, s ha sokáig csakugyan késnék a válasz, követelnie a magyar alkotmány megadását : mert alkotmányos nemzethez mindig illik törvény értelmében alkotmányát követelni, azért is , hogy, mint Csanády képviselőtársam monda, ezen marasmusból, ezen semmittevésnek látszó anoroal helyzetből az országgyűlés valahogy megmeneküljön. Igaz ugyan . hogy a veszteglésnek látszó idő alatt a t. ház által kiküldött bizottságok teljes erővel igyekeznek dolgozni; de méltóztassanak megengedni, akármint igyekszik az ember, a hol a hit a jövő iránt ingatag,. ott nincs biztos alap s az erkölcsi gyümölcsök lanyhán teremnek. Pártolom Kállay indítványátTóth VillmOS jegyző: Ivánka Imre ! Ivánka Imre: Tisztelt ház ! Szokásom szerint rövid leszek. A bizottságban, valamint ennek szűkebb választmányában én eredetileg a fölirat mellett nyilatkoztam, bár nem azon értelemben, mint azt az illető közgazdasági bizottság a ház asztalára letette. Most azonban, közbe jővén O Fölségének kegyes intézkedése, más véleményben vagyok, és én is a végzést pártolom oly értelemben, mint azt tisztelt barátom Tisza Kálmán előadta ; de más indokból, mint azt igen tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz indítványozta. Ha fölírunk, két lehetség van: vagy ignorálnunk kell föliratunkban O Fölsége kegyes intézkedését, mert hiszen az hivatalos úton a törvényhozásnak tudtára nem adatott; vagy pedig, ha nem ignoráljuk, hálánkat kell kifejeznünk e cselekvényért, de ugyanakkor nem mulaszthatjuk el, hogy keserű cseppeket isne vegyítsünk azon föliratba ,mertnélkülözzök a fölség intézkedésében az alkotmányos eljárást. Mivel én ezt nem kívánom, a föliratról tökéletesen lemondottam s a végzés mellett nyilatkozom. Azt, hogy a kormány ez intézkedéseket így, a mostani modorban tegye, azért nem pártolhatom, mert egyedüli óvszernek, egyedüli eszköznek arra, hogy az előttünk bár még távolban álló, de bizonyosan várható sociális rázkódtáfásoknak eleje vétessék, csak azt tartom, hogytökéletesen alkotmányos úton lehessen intézkedni, s különösen a municipiuniok a magok hatáskörébe léphessenek vissza. Nem vonom kétségbe a kormányférfiak jóakaratát, sem azt, hogy ó'k hűségesen fogják kezelni akarni a rajok bízandó összeget; de nem lehet tagadni, hogy nem alkalmazhatnak más orgánumokat, mint a melyek 1863-ban voltak alkalmazásban. (Úgy van!) Hogy pedig ezek nem igen érdemelték ki a bizalmat, azt e házban senkisem vonja kétségbe. Tegnap igen- t. képviselőtársunk Bartal György Kállay Ödön képviselőtársunk azon észrevételét, mintha az ínséges összegek helytelen kezelésével a mostani kormányférfiakat vádolta volna, helytelennek találta, s mint Tisza Kálmán képviselőtársam szépen kifejezte, „mintegy magára látszott venni," bár meggyőződésem szerint őt senkisem kívánta vádolni. Nem is ez az, a mi engem Bartal György képviselőtársunk fölszólalásában annyira sért*; de nem tartom helyesnek, hogy itt e házban mint a kormány képviselője szólaljon föl (Helyeslés), a kit itt törvényesen a kormány képviselőjének nem ismerhetek, a kit nem ismerhetek másnak, mint a pinczehelyi választókerület képviselőjének. Ezek azon rövid észrevételek, a melyeket meg akartam tenni. Pártolom a végzést azon értelemben, mint azt Tisza Kálmán barátom tette; s ha netalán a részletes tárgyalásnál valami megjegyzésem volna, azt elő fogom terjeszteni. Dimitrievics Milos jegyző: Sípos Orbán! Sípos Orbán: T. képviselőház! A fönforgó tárgyban tegnap és ma előadottak után nem akarhatom a t. ház becses figyelmét hosszasan fárasztani ; de miután szavazatommal azon indítványhoz csatlakozom, mely, mint látszik, e házban a kisebbséget képezi, megengedik, ha mintegy igazolásul nézeteimet némileg indokolom. Az országgyűlés, miként első hírére vett gyors intézkedése által maga bebizonyította, nem akar kitérni azon kötelesség elől, hogy honfitársai Ínségén tehetsége szerint segíthessen. De ha mi a határozatnál megállapodnánk — bocsánat, de ez szerény nézetem — semmit sem tettünk volna, s a határozat, valamint a javasolt fölirat végső pontjára tett észrevételnek értéke nem volna: míg az általunk javaslott fölirati módosítás, ha tényleges segélyt nem nyújt is ezen pillanatban, de mindenesetre kéri Ö Fölségét, ki hatalmas kezével az alkotmányt felfüggesztve tartja, hogy az egyedüli utat nyissa meg, melyen polgártársaink segítésére siethetünk. Igaz ugyan, hogy az alkotmányt már két ízben egész határozottsággal követeltük; de épen azon körülmény, hogy a kormány második
