Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

LXVIII. OESZÁOOS ÜLÉS. 155 tehát én alkotmányunk helyreállítását ez alka­lommal sürgetni. A mi a másik, általam fölhozott eszmét illeti, azt tartom, megnyugtatásul tartozunk az ínséggel fenyegetett népet biztosítani arról, hogy bármely szomorú és leverő helyzetben vagyunk, bár nem vagyunk képesek megtenni azt, a mit szivünk szerint tenni óhajtanánk, mindamellett soha egy perczig sem fogjuk szemünk elől téveszteni a fenye­getett érdekeket, és fogunk azoknak enyhítése vé­gett fordtüni ahhoz, kiről tudjuk, hogy anép javát szivén viseli, kihez a jelen törvénytelen helyzetben egyedül fordulhatunk. Fájdalom, csekély az, t. ház, a mit mi tehe­tünk; de bízom hazám népének józan eszében, bí­zom belátásában, hogy nem fogja azért az ország­gyűlést vádolni. Hiszen szomorú helyzetünk miatt — erkölcsileg, lelkileg legalább— mi szenvedünk legtöbbet.Meg fogja érteni azon nép, kit tegyen fele­lőssé minden ebből következhető mulasztásokért: felelőssé fogja tenni azon kormányférfiakat, kik majdnem egy esztendei kormányzás alatt se az alkotmány visszaállítására, se a nép terheinek eny­hítésére semmit nem tettek; a kik, nem tudom, mi által elégítették ki az ország jogos kívánalmait, ha csak az által nem, hogy ők ülnek jelenleg azon törvénytelen hivatalokban , melyekben azelőtt mások ültek. (Tetszés.) Ezek után nem ezélom, t. ház, előttem szó­lott t. képviselőtársaim beszédeit egyenkint föl­venni és czáfolatukba bocsátkozni; nem ezélom fejtegetni azt se, hogy mint képviselő, a nép ér­dekeit tartozom képviselni és hogy azt képviselni igyekszem is: mert bizony nem választ vala meg azon nép, és soha sem tisztel meg bizalmával, ha ezt föl nem teszi rólam. Csak a moratórium ké-idése az, mihez egy pár szót szólni kívánok. Tegnapi napon hallottam egy képviselő tár­sam által fölemlíteni, hogy ha az országgyűlés 1848-ban. midőn moratóriumra az aristokratiának volt szüksége, azt megszavazhatta, most megkí­vánhatni , hogy azt a nép érdekében szavazza meg. Én, t. ház, megvallom, ezt nem értem. Nem akarok, nem is szükség analógiát vonni az 1848-ki meg a mostani helyzet közt, mert ebből igen nagy eltérés tűnnék ki. Azt sem akarom vitatni, hogy i 848-ban nagyon előnyös volt-e a moratórium vagy nem. De arról meg vagyok győződve, és alig hiszem, hogy valaki megezáfolhatna, hogy ha mo­ratórium egyátalában lehető valakinek érdekében, az ma is sokkal inkább volna az úgynevezett aris­tokratia és a földbirtokos érdekében, az itt jelen­levők nagy részének érdekében, mint a nép érde­kében. Ilyen viszonyok közt igen helytelennek ta-. lálom, hogy a képviselőház, mely másfelől már úgy is annyi méltatlan gyanúsításnak és megtá­madásnak van kitéve, saját tagjai által, minden alap nélkül, támadtassék meg és gyanúsíttassék. mi az osztályok között országunkban eddig nem létezett gyűlölséget idézhetne elő. (Helyeslés.) Ezzel, t. ház! bevégzem előadásomat, egysze­rűen ismételve, hogy az átalános vitánál a vég­zésre szavazok, s tartalma egy részére módosítva­nyomat a t. ház asztalára leteszem, kérvén, hogy ezt a részletes vitánál figyelembe vegyék. Dimitrievics Milos jegyző: László Imrei László Imre: T. ház ! Előttem szólott elv­barátaim nagy részben előadták már a szőnyegen levő tárgy fölötti nézeteimet és indokaimat; tehát csak pár perczig kérem föl a t. ház türelmét. Ré­szint tapasztalás, részint fölhozott okiratok után, fájdalom, meg vagyok győződve , hogy ezen már 17 év alatt szántszándékkal elgyöagitett Magyar­országon ismét mélyebb seb ejtetett. Értem a bekö­vetkezendő ínséget. T. ház! Ha ezen ínséget con­statáltuk , másfelől azt is tudhatjuk , hogy nem az 1863-ki évtől egymást fölváltva kergetett mostoha időkben, oszágos szűk termésben, vagy a tava­szi fagyban , hanem egyébben rejlik Magyaror­szág nyomorának és szerencsétlenségének oka : a 17 éves absolutismusban, az ezalatt történt sze­rencsétlen kormányzati experimentatiókban , kü­lönösen pedig a törvényhatósági élet fölfüggeszté­séből folyó bureaucratia polypkarjainak szoronga­tásában. Midőn a hivatott és illetékes orvos e be­teg testet emésztő kór indokát megtalálta , haszta­lan alkalmaz palliativ gyógyszert, mert egy időre ugyan tengő életet adhat a beteg testnek, de az előbb-utóbb a testben lappangó kóranyag elhara­pódzása miatt össze fog rogyni. Most az orvos itt a népképviselet: az országgyűlés jelen van, a be­tegség constatálva van. Mi a felelet ? Nem pallia­tiv , hanem gyökeres óvszert kell és lehet alkal­maznunk. Kérdem, t. ház, mi lehet az a gyöke­res óvszer ? Felelet: Magyarország alkotmányának teljes erejében való visszaállítása, (ügy van! a bal oldalon.) A tárgyra nézve a ház asztalán fekszik három indítvány, illetőleg két indítvány és egy módosit­vány. Az egyik indítvány t. képviselőtársunk Deák Ferenczé, a másik a t. ház által az inség ügyében kiküldött bizottságé, a harmadik, ezen bizottság véleményét pótló nródositvány, a nádudvari kerü­let követe Kállay Ödön képviselő társunké. T. ház, ha a három közöl akármelyik megy keresztül, az eredmény alkalmasint csak egy lesz; de ha a föl­iratot Kállay Ödön módositványával támogatva fogadja el a t. ház, igen nagy erkölcsi hatása lesz. Á ház megteszi múlhatlan kötelességét; fölszólítja 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom