Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-47

• XLVII. OBSZi a jelentésből is látszik, hozzá menekedett az ellen­fél is: ezt részemről igazságosnak nem tartom. (Élénk helyeslés.) Ráday László gr.: T. ház! Megvallom, ma­gam is különösnek látom, hogy épen én, mint elő­adó, ki az imént emiitett végzést fogalmaztam, kénytelen vagyok ezen végzés ellen fölszólalni, és pedig azért, mert itt nem egy vizsgálat ki- vagy ki nem küldéséről — melynek vége, föl lehet tenni, hogy az igazság kiderítése lesz — van szó, hanem egy képviselő-választás tökéletes és végle­ges megsemmisítése czéloztatik. Mielőtt tehát én, mint előadó, magamra vállalnám azt, hogy észre­vétel nélkül hagyjam ezen általam szerkesztett, de a bizottság többsége által hozott végzést, kötelessé­gemnek tartom, lelkiismeretem megnyugtatása vé­gett, némelyeket elmondani. Szerintem azon indokok, melyekre az ítélet alapitva van, nem állják ki a tűzpróbát. Ugyanis az első ok, melyre az itélet alapitva van, az, hogy itt tetemes verekedés történt. Ha a mélyen tisztelt ház azt méltóztatott volna mind­járt az igazolások elején elfogadni, hogy mihelyt bebizonyított tény az, hogy valahol verekedés volt, azonnal megsemmisítsük a választást, akkor híjá­ba emelném fel szavamat: mert a hol ötven egy­néhány sebesült volt •— ámbár ezek között csak hat volt nehéz sebesült — ott tagadni nem lehet, hogy volt verekedés. De ezt tagadni nem is szán­dékom. A t. ház azonban mindig figyelembe vette a verekedés körülményeit; erre előzményeket bí­runk a ház ítéleteiből. Magát a verekedést illető­leg, hogy ott sebesülések történtek, azt tagadni nem lehet; de, hogy ki okozta azokat, ki vereke­dett, az mindeddig bebizonyítva nincs : mert igaz ugyan, hogy a 18 és 19 szám alatti tanuk azt ál­lítják, hogy a verekedést Décsey pártja kezdte; de ezek ellenében a 3, 6, 15, 16, 34, 35, 39, 43, 44, 46 és 50-dik szám alatti tanuk, kik közötte voltak a népnek, azt állítják, hogy ők futni igen, de ütni senkit sem láttak, (Derültség) sőt a 17. szám alatti tanú, ki magát tisztán és világosan a Buda-párthoz tartozónak vallja, azt mondja hit alatt tett vallomásában, hogy a verekedést 20 su­hancz — de hozzá teszi: „előre is megjegyzem, nem a magyarokból való, mert ezek mozdulatlanul ál­lottak — eszközölte." Ezt egy előkelő Buda-párt­beli román főesperes hit alatt vallja, ki legköze­lebb állott. Ha elfogadjuk azon elvet, hogy ha va­laki verekedést kezd, azonnal megsemmisítsük a választást, akkor akármely választást 10—20 fel­fogadott botos emberrel meg lehetne semmisíteni. (Helyeslés. Ugy van!) Igaz ugyan, hogy emlitve van, és erre az itélet nagy súlyt fektet, hogy a Décsey-párt lovas legényei berohantak a Buda-párt közé ; de ezt csak is egy tanú vallja, a többi ta­GOS ÜLÉS. 3 nuk pedig épen ellenkezőt állítanak, tudniillik azt mondják: igaz ugyan, hogy a lovas legények kö­zeledtek a Buda-párthoz, de közeledtek ők és a csendbiztos csak is azért, hogy a választási elnök­től vett rendelet szerint a már kétszer tett fölszóli­tás folytán mindeddig botjaik letevését megtaga­dott Buda-pártbeliektől vegyék el a fegyvereket, és közeledett egy fiatal lovas, kiről maga Pap Bu­da-pártbeli azt vallja, hogy azért közeledett hozzá, mert ő annak megígérte, hogy majd behozza a románokat és a hely színén átviszi Décsey László pártjára. A fiatal ember tehát azért ment oda, hogy értekezzék, de koránsem megtámadási szán­dékkal. Avagy, kérem, ha azt kérdjük, kik kezdet­ték a verekedést, mi bír több valószínűséggel: az-e, hogy azok kezdették, kik botjaikat az első fel­szólításra letették? vagy azok, kik, két-három Íz­ben még főbirájok által tett felszólítás után is, a botokat letenni vonakodtak ? A második indok, melyre a bizottság ítélete alapitva van, az, hogy az elnöknek látni kellett ezen verekedést, és e részben a bizottság Ítéletét a helyszíni szemlére alapítja, mely szerint kitűnnék, hogy az első sebesült — ha jól emlékszem — vagy 60 ölnyi távolságra bukott el a szavazási asztaltól. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy van egy a Buda Sándor-párti tanúk között is, ki azt állítja, hogy ő — az elnök közeléből — látta az egész verekedést; sőt van egy másik — a megyei főszolgabíró — ki azt állítja, hogy ő a koponyák­nak ropogását is hallotta. (Derültség.) Én ezen állí­tást, azon elvnél fogva: qui multum demonstrat, nihil demonstrat, tekintetbe venni nem akarom, mert a hol mindössze csak 6 nehezebb sebesülés történik, azt hiszem, a koponyák ropogását 120 lépésnyire nem lehet hallani, vagy ez az álmok országába tartozik. Egy másik tanú azt mondja, hogy ő az elnök mellett állván, látta, hogy vere­kedés történt. De ez ellenében, ha méltóztatnak megtekinteni a tanúvallomásokat , különösen 40, 42, 43 és 49. sz. alatti tanúk vallomásait, meggyőződhetnek ez állítás alaptalanságáról. Az említett tanúk közül ugyanis ketten nem azon ke­rületben' választók s csupán mint vendégek voltak jelen a választásnál, tehát nem érdeklett felek ; ezek pedig azt állitják.hogy az elnök mellett álltak ugyan, de semmi néven nevezendő verekedésről vagy össze­ütközésről a választás bevégezteig tudomásuk nem volt. A harmadik indok, melyre az itélet alapitva van, az, hogy midőn a két kijelölés megtörtént, Buda Sándor részéről a törvény szabta 10 válasz­tót azért nem tudták előállítani, mert azok tettleg bántalmaztattak és a szavazó-asztaltól eltolattak. Igaz, hogy a ki Buda Sándort ajánlotta, ezt vallja, s vallja ugyanezt tiz román is. kik azt mondják, 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom