Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-47

4 XLVII. ORSZÁGOSÜLÉS. hogy ők azon szándokból jöttek oda, hogy Buda Sándor mellett kérjék a szavazást; s hivatkoznak e tekintetben Keczeli Imrére. Ez, hit alatt tett tanúvallomásában, tíz román szavazóról nem emlékezik meg, hanem csak azt mondja, hogy Buda Sándort ajánló két román és afőesperes ott voltak és bántalmaztattak ; s ezeket ő onnan elvezette. Itt ismét bátor vagyok azon szerény kérdést a t. képviselőházhoz intézni,vajon képzelhető-e, hogy ott, hol az ajánló s^y román főesperes , hogy ott, hol ezen román töesperes legközelebbi rokona, a román főbiró anynyira pártember, hogy ö maga szerkesztette a Décsey László választása ellen beadott folyamodást, képzelhető-e, hogy ezen szolgabiró, kinek saját nyilatkozata szerint rendelkezésére állottak a megyei pandúrok, s ki a főispán rendelménye következtében már előre consignált nagy számú csendőrség felett is rendelkezett, ne lett volna képes azon tiz szavazót a választási helyiségbe bevinni, ha azt akarta volna, vagyis ha ezek valóban ott lettek volna ? (Ugy van !) Mindezek előrebocsátása után még csak néhány észrevételem van, melyek nem vonatkoznak ugyan az egyes körülményekre, de az egészre nézve felvilágosítást nyújtanak. A szilágy-csehi ref. lelkész hit alatt kihallgattatván, azt adja elő, hogy a választás megkezdése előtt Buda Sándor is megjelent az ő házánál, hol Décsey is tartózkodott , s fölszólította Décseyt, ne bocsássák a dolgot szavazásra, hanem tekintsék meg a kint levő sokaságot, s legyen képviselő az, kinek pártján többen vannak, a másik ellenben lépjen vissza. Midőn Décsey arra nem felelt, helyette a nevezett tanú azt mondotta: „arra igen szívesen ráállunk azon hozzátétellel, hogy a nem választók akármi módon a tömegből különittessenek el," mire Buda Sándor megharagudván, kalapját vette és ott hagyván őket, zászlójával kezében kiment a nép elé. Hogy csakugyan a Buda-párt részéről sokan hozattak be, kik nem voltak választók, és ez által meg akarták félemlíteni az ott volt Décsey-pártot, azt hiszem, eléggé kitűnik abból, hogy a megsebesült 53 közül 26 nem volt ^választó, és maga Vele Onucz, ki halál áldozata lett, hasonlóul nem volt választó. (Ügy van!) Nagyon föl tudom én fogni ezen választásnak bizonyos tekintetben horderejét; és én, ki szerencsés vagyok egy két-harmadrészben nem magyar ajkú kerület képviselője lenni, ezt jelenben sem felejtem, s távol vagyok attól, mi már egyszer itt föl volt említve, hogy igen sok képviselő, mikor választatik, igéri, hogy képviselni fogja a kerület valódi érdekeit, későbben azonban arról elfeledkezik: mert nem magyar ajkú küldőim, valódi — de csak is valódi érdekeiről soha sem fogok megfeledkezni. Midőn azonban a jelen esetben tisztán választási tény — a tanúvallomások szerint is — nemzeti kérdéssé octroyáltatott: én e térre jelenben menni nem szándékoz om.Nem nemzetiségi kérdést intézünk most el, hanem tisztán mint képviselők vagyunk jelen, s ítélünk az előadottak nyomán. Mindezek előre bocsátása után, én részemről Décsey László igazolását indítványozom. (Helyeslés.) Bernáth Zsigmond: Én csak előadó érdemes képviselőtársam szerénységének tulajdonítom, hogy a szóihatásra engedelmet kért, holott a ház szabályai szerint joga volt szólani: mert azokban ki van mondva, hogy azon előadó urak, kik a központi bizottságban kisebbségben maradtak, a nyílt ülésben jogosan előadhatják véleményüket. A tisztelt előadó urnák tehát nem volt szüksége engedelmet kérni, hanem joga volt szólani. Egyébiránt, mint Bónis Sámuel képviselőtársam, ugy én is abban a véleményben vagyok, hogy Décsey László ellen a hallottak után a legkisebb vád sem fordul elő, mely azt tanúsítaná, hogy ő a verekedésnek oka volt, vagy benne bármiképen részt vett volna. En is azt tartom, hogy túlságos volna az ítélet, ha Décsey a költségek fizetésében elmarasztaltatnék. Különben a bizottság véleményét pártolom. Maniu Aurél: T. ház! Én ugy tapasztaltam , hogy minden választás megvizsgálásánál a t. ház azt az elvet követte, hogy megvizsgálta, vai jon minden választó szabadon gyakorolhatta-e választási jogát vagy sem? Én is tehát,sem nemzetiségi tekintetből, sem mivel verekedés történt, mivel többen nehezen, mások könnyebben megsebesültek, nem ezek alapján, hanem csak azon szempontból veszem a kérdést, vajon minden választó szabadon gyakorolhatta-e szavazási jogát, vagy sem. (Helyeslés.) Már pedig mellőzve minden mellékkörülményt, mely az iratok alapján fel volt említve: csak azért, mert először azon tiz ember, ki a kijelölésre volt hivatva, sem volt biztos, és nem gyakorolhatta szabadon kijelölési jogát; másodszor , mert a választásnál az ellenfél választói mind elűzettek a választás helyéről; és harmadszor tekintetbe véve, hogy azon tiz kijelölő, ha ott maradhatott volna, hogy a szavazást megkezdhessék, és az elűzött választók visszajöhettek volna, akkor kiderült volna szavazás által, ki képviselheti valóban a választókerület többségét: mellőzve, mondom, minden más tekintetet, és csak ezt az egyet fölemlítve, ugy találom, hogy az állandóigazoló bizottság véleménye, mivel verekedés történt, vagy tulajdonképen azért, mert a választók szabadon nem gyakorolhatták szavazási jogukat, tökéletesen ala-