Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-67
140 LXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. zet; ós ha nem találhatunk tiszta vizet, elfogadjuk a kevésbbé tisztát is, és rá öntjük. (Tetszés.) Hátra van még felelnem azon kérdésre, a feliratot óhajtom-e vagy nem. A feliratot akkor, midőn a ház a küldöttséget kiküldötte, igen természetesnek találtam; most nem tartom logikus dolognak, hogy mikor a fejedelem megkezdte az intézkedést, akkor kérjük, hogy intézkedjék. A végzésben kimondjuk, hogy mit mindent várunk tőle; a feliratot pedig felküldeni most szükségesnek nem látom. De a felirat végén volt egy másik eszme, hogy azon esetre, ha rendkívüli eszközök lesznek szükségesek, az ország az alkotmány és tőrvény értelmében erre készségét nyilvánítja. Ezt szintén kívánom betétetni a végzésbe. Végre nevezzük ezt bár végzésnek vagy határozatnak, ez engem nem bánt. Ez a szó: határozat, oly tiszta, egészséges és becsületes magyar szó, mint e szó: felirat. Én ezen szótól semmit sem idegenkedem, és azt hiszem, hogy mikor az egyik szükséges, az egyiket tegyük, mikor meg a másik szükséges, a másikat. Ha ö Felsége 61-ben annyit mondott és tett volna az alkotmány helyreállítására, a mennyit most tett, megkezdvén az ínség iránti intézkedést: azt hiszem, se határozati, se felirati párt r nem lett volna. Ha akkor azt mondotta volna O Felsége: „Igenis helyreállítom, intézkedem," nem lett volna felirat, nem lett volna határozat. Most ime! ezt tette: tehát maradjunk a végzés mellett. En semmit sem irtózom a határozati párthoz számíttatni e dologban, valamint, ha szükséges lesz, mindig ahhoz fogok számíttatni. Végzem tehát szavaimat avval, hogy én a feliratot — ámbár annak elveit pártolom — a körülmények jelen állapotában nem tartom szükségesnek, hanem végzés által kívánom azokat kimondatni, miket indítványomban föltettem. (Zajos éljenzés.) Dimitrievics Milos jegyző: Síklóssy Károly képviselő úron van a sor. SiklÓSSy Károly (helyéről kezd szólani, de nem érthető. Fölkiáltások: A szószékre! Szóló a szószékre megy): Tisztelt ház ! Nem szeretném, ha mai tárgyalásunk oly reményeket költene a közelebbi fagy által sújtott honpolgárokban, melyeknél az eredmény nem felelne meg a várakozásnak. Kétszeresen sújtatnék minden, a fagy által károsult, ha mai tárgyalásunkból netán merítendő reményében teljesen csalatkoznék. Azért jó lesz, állásunkat szem előtt tartva, mindenekelőtt megfontolnunk, mire vagyunk hivatva és mit tehetünk a fagy által sújtottak érdekében. De még kevésbbé szeretném, ha kötelességünknek s a bennünk vetett bizodalomnak megfelelni nem tudnánk; ha a mostani rendkívülinél is rendkivülibb körülmények közt arra érezhetnők I magunkat hivatva, hogy kezünket összetegyük i és tétlenül nézzük, mit tesznek mások. Előhozatott e tisztelt házban, hogy néhány a csapás által sújtott családapa már öngyilkosságra vetemedett. De, uraim! az ilynemű bajok ha nem átalánosak, hasonlók a tűz által károsult egyes községek bajaihoz, melyekkel a törvényhozás nem szokott vesződni; azonfölül én, mint orvos, az öngyilkosságot, mely egyébiránt napirenden van, kivált nagyobb városokban ; betegségnek tartom, mely, haszinte számosabb eset hozatott volna is föl, magában koránsem indíthatja a törvényhozást intézkedésre. Azonban a jelen esetben öngyilkosság nélkül is kétségtelen a csapás és világos a segélynek sürg-ető szüksége. Erre nézve azon meggyőződésemet bátorkodom nyilvánítani, hogy a rögtöni anyagi segélyzést a birodalom pónzviszonyai alig fogják megengedni ; uj adókivetés pedig, melyet szorult anyagi helyzetünkben mindenkor ellenezni fogok, indokolhatónak épen nem látszik. Elvétett intézkedésnek tartanám, ha mi magunk bizonyos országos pótlékösszeg kivetését ajánlanók , hogy aztán ismét mi magunk nyerhessünk belőle 70 vagy 80 százaléknyi segélyzést, mig 20 vagy 30 százalék a kezelés által meo-emésztetnék. De különben sem ajánlhatnám a vetőmag vagy kölcsönpénz osztogatását , mert e mellett meggazdagodhatnak tán egyes személyek, de tönkre jut a kölcsönző, mint ezt az 186 3 / 4-ik évi Ínségről, illetőleg Pálffy Mór gfnak e körüli eljárásáról beszélik. A harmad éve tett eljárás nem segélyzés volt. hanem csak híjabb inség; és hasonló eljárásnak jó végét nem merném jósolni. Ha a birodalom pénzviszonyai és a kormány jóakarata lehetségessé tennék a segélyzést, akkor sem kívánnék bonyolult eljárást, átalán közvetlen segélyzést életbe léptetni; hanem inkább óhajtanám a vasúti vonalak, jelesül a kassa-oderbergi,a hatvanmiskolczi, a nagyvárad-kolozsvári, az alföld-fiumei és debreczen-szigeti s más efféle vonalak kiépítését, mi az államnak nem is kerülne nagy költségébe, ha az eddigi szokás szerint csak az építési tőke utáni kamatokat biztosítaná. Óhajtanám továbbá a Tisza-szabályozás befejezését, a Duna szabályozását és a szekérút-hálózat kiegészítését, hogy az emberek ne kölcsön kapjanak, hanem kereshessenek pénzt oly vállalatoknál, melyek egyúttal hatalmasan eló'mozditanák a haza anyagi érdekeit. (Nevetés.) Kérem, ne tessék nevetni. így aztán nem lehetne éhhaláltól félni, sőt — szabad legyen ismét orvosi szempontból beszélnem — az öngyilkossági kedvet is nagyban mérsékelné a folytonos munka. Ez lenne tehát szerintem első teendője a t. háznak, s ennek egy fölterjesztésben lehetne ki-
