Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

I.XVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 133 föl, hogy csak nekünk, és itt, kötelességünk gondoskodni az országról. Ezen gondoskodások között, elismerem, először legfőbb gondoskodni arról, hogy e haza egyetlen gyermeke se veszszen el éhen; másodszor gondoskodni a vetőmagról, hogy a szűkölködők földjeiket be is vethessék, hogy a jövő évben is a nemzetnek anyagi léte veszélynek ne legyen kitéve; — de ezeken túl vannak törvényhozási gondoskodásaink , a melyeknek megvitatásában, kijelölésében , ha egyéb nem is, de azon jó van, hogy ha rögtön magát az óvszert nem adja is meg, de megadja az ország lakosainak azon reményt, hogy rajtok segítve lesz. mihelyt amaz óvszerek törvény és alkotmány szerint eszközölhetők. Törvényhozási utón kötelességünknek tartom a következőket. Első helyen jön az itt is fölemiitett direct és indirect adó megszüntetése. Elismerem nem csak, de állítom, hogy minden országnak kötelessége közszükségeit fedezni. Törvény szerint azonban ezen kötelesség a képviselőházra csak az alkotmány helyreállitása után nehezül. Ugy hiszem, mi nem vagyunk okai, hogy a majdnem egy év óta fenálló kormány lételében nem sikerült az alkotmányos rend helyreállitása, de annak mi nem vagyunk okai, hogy a közszükségek fedezéséről itt nem rendelkezhetünk. Ezeket előre bocsátva, még azt is elismerem, hogy virágzó államban, rendezett helyzetben vajmi nagy jótétemény, ha a közvetett adónemek által, milyenek a bélyeg , a százalék, fogyasztási adó, dohány és nem tudom minő egyedáruságok által, oly nevezetes mennyiség foly az ország pénztárába, hogy az ország lakossága igen kevés direct adóval terheltetik. Elismerem magam is, hogy például, mint magam tapasztalam, Amerikában mily nagy jótétemény, midőn az államnak majdnem összes bevételei tisztán ilynemű adók által fedeztetnek, mint ez rendes időben ott történik. Azonban Magyarországban. annál inkább pedig rendezetlen állapotunkban, és anyagi jóllétünknek majdnem romjain, határozottan kénytelen vagyok nyilvánítani a t. képviselőház előtt, hogy én ezen közvetett adónemek megszüntetését kérni fogom. ha sikeresen lehet, még e z országgyűlésen is: először azért, mert ellenkezik megggyó'ződésemmelj; másodszor, mert ezen adónemeket nemzetem jellemével nem tartom megegyezőnek; harmadszor, mert mindenki a maga tapasztalatai szerint ítél. Én ezt tartom azon tehernek, melyet a nép magára nézve legterhesebbnek tart. Másodszor kötelességünk gondoskodni pénzforrásokról. Pénzforrások alatt nem értek egyebet, mint, a jogtalanul elvont magyar bányák termékeinek pénzalakban forgalomba tételével, a magyar állampénzjegyeket: és részemről meg vagyok győződve, hogy a nemzeti bajt, az átalános fizetési képtelenséget másként, mint ezen mód szerint, gyökeresen orvosolni nem lehet. Részletekbe bocsátkozni szándékom nincs, de azt kijelenteni kötelességemnek tartom; hogy óhajtom azt oly mérvben, hogy mindenki, a ki biztosítékot nyújtani képes, láttassék el kölcsönnel, hogy mind az állam, mind magánosok irányában kötelezettségét teljesíthesse ; itt pedig, mivel ugy látszanék, hogy ez majdnem a kereskedés, hitel és pénzügyi hatalom ellen volna, a módositványban foglalt moratóriummal együtt, kénytelen vagyok a társadalom azon tényezőit venni tekintetbe, melyek egymással a forgalmat fentartják. Vegyük, hogy ,egy mérlegnek egyik serpenyejőben a pénzen kívül minden összes érték, ide értve még a munkaerőt is, a másik serpenyőben a pénz, sokszorozva forgalma által, tehát a pénzhatalom. A pénz ugyan soha sem annyit érő, mint az összes érték; de a társadalom követeli, hogy a mérlegnek e serpenyői egymást ellensúlyozzák. Az államnak rendes időben nincs más hivatása, mint szabadon hagyni menetöket. Rendkívüli időkben, midőn egyik vagy másik veszélyeztetve van, a társadalomnak a veszélyezett • segélyére kell sietni. És mi történt e 17 év alatt? I Azt látjuk, hogy a mellett, hogy folytonosan csak í a pénzhatalom gyáiiiolittatván az összes érték ; ellenében, sőt az összes értéket folyvást le is | nyomván, az állani is kényszerült mindenkor az összes értéknek becsét fogyasztani. Ha tehát kereskedés, ipar és földmivelés pusztulásra vannak kitéve, azt kérdem, nem kötelessége-e az államnak akkor, a midőn az ország lakossága nevezetes részének vég tönkre jutásáról van szó. oly intézkedéseket hozni, hogy megadván a hitelnek a maga biztositékát, egyúttal ne engedje tönkre jutni azokat, a kik a rendkívüli idők miatt kötelezettségöknek eleget tenni nem tudnak? Ezért tartom tehát az állani kötelességének az ez iránti pénzügyi intézkedést. Átmenve állításaiul harmadik részére, az alI kotmány visszaállitására, ismétlem, hogy az országínséges népe azt várja, azt reményli, hogy a törvényesen egybegyűlt képviselőház törvényes fejedelmével együtt intézkedjék bajainak gyökeres orvoslásáról. Ez nem történhetvén meg másként, mint az alkotmány helyreállitása esetével: ezért kell szorgalmaznom az alkotmány visszaállítását. Fejedelmektől, t. ház, nem is igényelhetem, hogy az ország alkotmányát egész mérvében ismerjék. De igénylem igenis azon kormányférfiaktól, kik j a fejedelem mellett vannak, hogy törvény szabta főbb kötelességeiket a fejedelmekkel megismertessék ; és nem én, de a nemzet, nem a nemzet, de a törvény követeli, hogy a fejedelmek oly tanácsosok tanácsával éljenek, a kik a nemzet óhajtásait érvényre juttatják. És óhajtom, hogy a Diocletián