Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-42

362 XLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nek peripetiái főleg onnan eredtek, hogy jogot, polgári szabadságot e haza minden lakóira kiterjesztve, nem vettük kellő számításba az erőt, melyet ez által magunk nyújtottunk elleneinknek, és hogy szándékaink tisztaságának tudatában, azok valósításéval sietve, túlságosan bíztunk a szabadság morális hatásában, és megfelejtkeztünk ama küzdelmekről, melyeket a legnemesebb actiónak szükséges földi corollariuma : az el nem maradható reaetio szülhet. Igyekezzünk mielőbb meggyógyítani a nemzettestnek ezek folytán beállott kóros állapotját, minek vehemens, de rövid krisise távol fekszik tőlünk, a melynek kimerítő utófájdalmai azonban hosszú sorvadással fenyegetik azt, mi mindannyiunk előtt a legbecsesebb : a nemzet politikai életét! Igenis világrenditők voltak az 1848-ki események. Kiáradt azok folytán államéletünknek régente oly csendesen mozgó folyama, hagyva maga után a fölszámithatlan pusztítással szemben gazdag iszapot, melyet termékenynyé tenni, az ujabb folyamágakat a megtisztítandó régi mederrel összekapcsolni, a lehető kicsapásokat meggátolni, és ekkép hosszú századokra biztosítani ama valódi áldást, melyet nem egyes emberek gyarló törekvései, hanem a gondviselésnek általunk mindenesetre megadással fogadandó, mert a legfényesebb emberi észnek minden bonczolgatását meghiúsító végzése a förgeteg viharával árasztott e szép hazára : mindez, uraim! önök statusférfiui bölcseségének föladata! Húzzák meg kétkedés nélkül és határozottan a vonalat, melyen tul, alkotmányunk alapelveinek sérelme, országos és nemzeti létünk koczkáztatása nélkül, nem mehetünk; s az ezen korlátokon belül teendő méltányos^ és okszerű coneessiók folytán tegyék azt, a mit 0 Felsége kormányától oly helyesen követelnek, azaz : hagyják el mielébb önmagok a negatiónak meddő terét, mely bennünket a megfénekléssel fenyeget, elfogadva azon alapot, mely a positivitás mezejére vezet, s a melyet, ha vele meg nem kináltatnánk, igénybe kellene vennünk : a birodalom közös viszonyainak elintézése körül bennünket megillető egyenjogú befolyást, melyből a régi elszigeteltség utáni vágyódások által minmagunkat kizárnók, bizonyára nem anyagi érdekeink, de nem is a szünetelő és legfeljebb követeléseinkben élő alkotmányos jogaink, legkevésbbé pedig, ha a gordiusi csomót ketté vágni nem tudnók, még azoknak gyakorlati emlékével sem bírandó utódaink javára ! A tapasztalás meg fogja önöket győzni, uraim! hogy csakis ezen és nem más utón fog általunk elérethetni a magasztos végezel, melyet a nemzet elérni epedve óhajt s O Felsége magának kitűzött, ki fejedelmi jobbját felénk nyújtva, a kegyelmes királyi leiratnak íme szép szavaival fordul ujolaghozzánk : „Nem pillanatnyi megnyugtatás, hanem állandó czélszerü intézkedések létrehozása fekszik atyai szivünkön; az országosan egybegyűlt képviselők magok is érzik az átmenet nehézségét, tőlök függ elősegitni alkotmányuk helyreállítására irányzott atyai törekvésünket, ha a méltányosság fokozott mérvét a jelen állapotok bírálata körül is alkalmazni hajlandók." El bennem a hit, hogy a kölcsönös jóakarat, mert Istenre és emberekre hivatkozhatik a nemzetnek nagy többsége, hogy királyának jó szándékát már is meghálálta, a villanyfolyam átvezetésére nem képes , vagy azt épen visszalökő rétegeken keresztülhatolva, utat tör egymásnak a legszentebb frigyesülésre ! Azon hitben élek, hogy nem fog meghiúsulni O Felségének a fennebbiekben kifejezett atyai várakozása, ha, a mit nem kétlek, O Felsége a nemzet választottai jóakaratáról meggyőződve, nem késik bennünket ama kételyek eloszlatásával megnyugtatni, melyekre a kegy. kir. leiratnak szövege — szerintem is — okot szolgáltatott. íme, uraim, előadtam újból és megbővitve az indokokat, melyeknél fogva én és elvbarátaimba/. Kik azok? Halljuk!) az országgyűlési tractatusok jelen stádiumában O Felségét arra sürgetve felkérendőnek nem tarthatjuk, hogy a felelős minisztériumot s a megyei autonómiát azon alakban, a minőt az 1848-diki törvények megállapítanak, azonnal restituálja. Mi nem reméljük — de legkevésbbé tehetném azt én, ki nagyobbára oly ügyetlen voltam megannyi félreértésekre anyagot szolgáltatni, s a kinek szava eleddig mindent tudott inkább, mint önöket saját fölfogásuk kizárólagos helyes volta iránti Intőkben megingatni — hogy kecsegtessem magamat, hogy a most előadottak által önök aggályainak legparániybb részét eloszlatnom sikerülhetett volna, (ügy van! Derültség) főkép miután magam részéről bevallani kényszerültem, hogy a kegy. királyi leirat saját kételyeinket, saját bizonytalanságunkat némileg növelte. (Zaj.) Nem szándékunk tehát önöket aggályaik fölterjesztésétől visszatartóztatni akarni, (Zaj) mert meglehet, hogy önök már a jelen fölirat által is a kegy. kir. leiratnak oly magyarázatát birják kieszközölni , mely a mi kételyeinket eloszlatva, önök megnyugtatására is fog szolgálni; noha más oldalról, de még e részben is kénytelen vagyok kijelenteni enmagam és elvbarátaim nevében (Nagy zaj. Ellenmondás a középben s a bal oldalon. Az elnök csenget) hogy mi a nemzetnek minden eddig ki nem elégített óhajtásaira nézve, a melyeket mi, jelesül pedig azokat, melyeket a jelen bizottsági javaslat is kiemelt, s melyek az országgyűlés teljes integritásának helyreállítására s a