Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-42

XLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 331 méltán kérdhetem : — vajon útját fogja-e az ilyes velleitásoknak állani a jogalapnak ama partiális restitutiója, melyet önök többsége a válaszfeliratban kijelölt, s a melyhez a bizottsági javaslat is ragaszkodik ? Bizonyára nem; mert azok megelőzésére az általam hivatkozott esetek után bekövetkezett teljes restitutio sem volt elégséges mentőszer; de igenis útját fogja azoknak állani az utódoknak közszelleme, ha éltető elemének, a közéletnek nem ideig-óráig tartható, hanem a fejedelem előleges megnyugtatása által föltételezett teljes restitutióját az 6'számokra tettleg megmenteni, valósitani törekszünk; és útját fogja állani ama fontos tanúság, melyet a lefolyt 17 év súlyos következései ugy a nemzetnek, mint a fejedelemnek, ugy nekünk, mint a birodalom egyéb népeinek nyújtanak, és mely minden közjogi argumentatioknál erő'sebb intés arra nézve, hogy a jelen helyzetnek nehézségeit a kölcsönös méltányosság segélyével, egyesitett erővel kiegyenlíteni, s a jognak uralmát — melynek elhagyása magát a dynastiát és birodalmat elláthatlan bonyodalmakba keverte — az eddigieknél tartósabb alapokra fektetni igyekezzünk. Elismertük mi is, hogy politikai életünk ingatagságát csak O Fölsége szüntetheti meg alkotmányunk tettleges helyreállításával és ezt befejező megkoronáztatásával: a különbség közöttünk abban áll egyedül, hogy mi a fejedelmi jóakaratnak eddigi tanúságaiban bízva s a „clara pacta, boni amiéi'"' elvének hódolva, a létező bizonytalanságokat az által véljük temperálhatni, ha a felelős minisztérium s a municipiumok hatáskörét föl és alá és egymás közt előre meghatározva, a súrlódások keletkezhetésének elejét venni, s e részben nem csak 0 Fölségének aggályait megnyugtatni, hanem a gyakorlati kivitel egyes részleteit illetőleg magunk által is fölismert nehézségeket minden oldalról elméletileg megfejteni törekszünk; holott önök a felelős minisztérium és municipiumok azonnali, tehát elvileg korlátlan és csak a gyakorlatban — tehát mindenesetre bajosabban — mérséklendő restitutiójában vélnek oly előzményt feltalálhatni, mely a biztos kiindulást mind jogi, mind opportunitási szempontotból elő fogja segíteni. Szabad legyen, uraim! a közöttünk létező különbség folytán ismét egész szerénységgel kérdenem, hogy az alkotmány visszaállításának oly korlátolt, a helyzet nehézségeit annyira méltányló ténye, a minőt önök kijelöltek, mi módon lehetne képes a politikai élet ingatagságát csak is mérsékleni addig, míg a kinevezendő felelős minisztériumnak siker íílend önök értelmében is nem a restitutiot in integrum, hanem a törvényhozás két független tényezője közti kiegyenlítést alkotmányos utón — tehát elvégre is ugyanazon végczélt, ugyanazon KÍPV. H. NAPLÓ. 186% I. utón, a melyet mi is kitűztünk — valósitani ? Semmikép, uraim! Mert a helyzet minden nehézségei fenmaradván, sőt az ingadozások még a megyék ideiglenes restitutiója által is öregbittetvén, kénytelenek volnánk ez esetben is a solutiot ott keresni, a hol az egyedül föltalálható : a fejedelmi jogok, a birodalmi kapcsolat biztosításában, s a társországok méltó igényeinek kielégítésében : mert ezek utóvégre is azon ki nem kerülhető föltétélek, melyek előleges betöltése tőlünk alkotmányunk tettleges és teljes restituti ójának viszontszolgálmánya gyanánt a korona részéről kétségbe nem vonható nyíltsággal követeltetik. Egyszerüsittetni fog véleményem szerint a helyzet, ha legfájdalmasb emlékeinket gondolatainkból kitörülve és magunkat a nemzeti szabadság harczának bármelyik phasisába visszahelyezve, ama, fájdalom, be nem állott esetet képzeljük, hogy a békének olajága oly föltételek alatt nyujtatik vala nekünk már akkor, a minők alatt ezen országgyűlés összehivatott s a minők a trónbeszédben foglaltatnak. Vajon fogtuk volna-e akkor magát a békének megkötését az előleges restitutiótól föltételezni? (Zaj. Ellenmondás.) A nemzeti szabadság nagy harczát megszüntette a fegyverek hatalma ; de fenmaradt és napról napra sulyosodott a jogállapotnak ellentéte a közbejött törvénytelen viszonyokkal; fenmaradt és napról napra fokozódott a nemzet egyhangú protestatiója azok ellenében : a passiv ellenállásnak ép oly szívós és kitűrő, de higgadt s már ezért is sikeresebb küzdelme, mely elvégre is a fejedelem nemes jellemét szövetségesül megnyerve, kivívta a diadalok legszebbikét: a jogérzet diadalát, az oly sokáig hatalmaskodott, a királynál is királyiabb reactio ellenében! Ne késsünk azt felhasználni, uraim! az egyetlen utón, mely fegyvertelen alkudozásoknál csak ugy vezet egyedül czélra, mint a fegyvereseknél : a kölcsönös, de előre megállapítandó concessiók utján. Ne kiindulásunk, hanem végczélunk legyen : valósítása az 1848-iki törvényekben rögtönzött, (Elénk ellenmondás) de széles Európaszerte érvényre emelkedett eszméken nyugvó elveknek, vagyis összeillesztése az általunk ez alapokon megkezdett, de be nem fejezhetett épületnek ősi alkotmányunk fenmaradt szárnyaival, melyeknek becsét kétszeresen érezzük, mióta hajlékuk oltalma alól elestünk; de összeillesztése amaz építményekkel is, melyek idő közben a megrongált régi bazilika körül — akaratunk ellenére — emelkedtek s melyeket elhordani nem O Felsége által, hanem az Ot is megkötő viszonyok hatalmánál fogva akadályozva vagyunk. Igyekezzünk ily módon valahára befejezni a drámát, melynek prologját nálunk nem a nap fény ét kerülő titkos tervezetek, hanem a beireformnak legnemesebb törekvései képezek ; mely46