Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-38 - 1865-39

XXXIX, ORSZÁGOS 1JLES. 347 mák, habár civilisáltabb modorban. (Derültség. Zaj.) A kérvényezők, csakhogy érveket gondoljanak ki, fölhoznak három levelet, melyek azért írattak, hogy Balogh*Károlynak documentuinokkéntátadas­sanak : azon embernek, ki hitszegésre birta a tanú­kat; azon embernek, ki mást adott szájokba, mint a mit valósággal mondottak. A három levél, me­lyeket különben Siklósy sohasem kapott meg, azért készíttetett és lopatott el, hogy okmányul szolgáljon. Menjen ki bárki ama vidékre, vizsgálja meg a dolgot: nem kétkedem, hogy hasonló meggyő­ződésre fog jutni, mint én. De rendeltessék bár el uj választás , nem lesz busz ember, ki másra adná szavazatát, mint épen Siklósyra: ez meggyőződésem. Hanem, uraim, a nép nyugalma, csendje, mely még most sem állít­tatott helyre, mely ugy félti zászlóját, hogy a pró­kátorok ismét el ne ragadják, e nyugalom tekinte­téből, mondom, nem kívánatos, hogy ott új válasz­tás történjék, mert ott egyhangúlag választatott meg a követ. Nem kívánatos ez azért sem, mert nem fér meg az országgyűlés igazságszeretetével, hogy határozzon, mielőtt a dologba mélyebben beletekintene. Tehát egyátalában nem lehet a megsemmisí­tésre a t, háznak mindaddig szavazni, míg az il­lető okmányok föl nem olvastatnak. Gál JállOS: T. ház! Csak annyit vagyok bá­tor röviden mondani, hogy sokflosculusthallottam Besze János képviselőtársam beszédében ; hasonló­kat hallottam a bizottság véleményében is. Itt mi ezen flosculusok alapján nem ítélhetünk. Ki van-e merítve a tárgy azon véleménynyel, mely a bizott­ság által itt beadatott'? Ha ki van merítve , akkor igenis, szóljunk szigorúan hozzá; de ha nincs, mint épen Besze vizsgáló biztos mondotta: akkor, kérem, olvastassuk föl az okmányokat. (Helyeslés.) Manojlovics Emil: Én a tárgyat egészen kimerítve látom. Az előterjesztésből nem vehettem ki semmiképen, hogy Siklósy e tárgyban bárkit is megvesztegetett volna közvetlenül; és ha oszto­gatott is, azt már a választás után, és nem a válasz­tásra czélzólag tette, hanem csupán parádé ked­veért. Quod quis per alium facit, per se ipsum fe­cisse censetur. Ez igaz ugyan; de az előterjesztés­ben nem látom bebizonyítva, hogy Miksics vagy Armbruszt megbizást kaptak volna Siklósytól arra, nézve, hogy pénzt osztogassanak. Ennélfogva vesz­tegetés fenn nem forogván, Siklósy Károlyt iga­zolandónak véleményezem. (Halljuk a panaszleve­let! Szavazzimk!) Besze János: A felolvasást én kívántam; de ha a t. ház az igazolásra hajlandó, kívánságom­tól elállók. ('Derültség. Szavazzunk! Zaj.) Elnök: Ha a t. ház az okmányok fölolvasá­sát kívánja, akkor csakugyan a panaszlevél fölol­vasásán kell kezdenünk. (Szavazzimk! Nagy zaj.) Egyébiránt, ha a panaszlevél fölolvasása fölösleges volna is, azt hiszem, bármely okmány fölolvasásánál szükséges, hogy azt figyelemmel hallgassuk. (Sza­vazzunk! Zaj.) Királyi Pál előadó (több panaszlevelet föl­olvas.) Gál JállOS: Talán nem szükséges vala­mennyi okmányt fölolvasni, kivált miután néme­lyikét a bizottsági előterjesztésben már szóról szóra hallottuk. Maga a vizsgáló biztos méltóztatott in­dicálni bizonyos okmányokat, melyeket fölolvas­tatni kíván. Méltóztassék név szerint kijelölni, me­lyek ezen okmányok. Besze János: A 48-dik csomót kérem fölol­vastatni . mint a mely a hivatali visszaélésekről szól. Királyi Pál előadó: Kénytelen vagyok | megjegyezni, hogy a 48-dik csomó érinti azon pa­naszokat s vádakat, melyek az ellenpanaszlók ál­tal a hivatalos nyomás bebizonyítására tétettek. Az osztály a jelentésnek ezen részét nem találta eléggé kiderítettnek arra nézve, hogy ennek alap­ján is elmarasztalást véleményezhessen. De ha az derülne is ki belőle, mit a t. képviselő ur beszédé­ben mondott, hogy t. i. a hivatalnokok nyomása hatott a választás ilyen meg ilyen eredményére, még akkor is megsemmisítés következnék. (He­lyeslés.) Egyébiránt az osztályt véleménye kimondá­sánál a vesztegetés és demoralisatio tekintetevezette, s ugy gondolom, olvastassanak föl bár az iromá­nyok s bárminő tanúvallomások, mindegyikből az fog kitűnni. Meglehet, nem lesz eléggé világos, megdehet, néhol a sorok közül kell kikeresni; de a vesztegetés szaga minden iratban megvan. A mi a képviselő ur által emiitett ama bizo­nyos levelet illeti, mely állítólag Siklósy úrhoz volt intézve, de melyet ő nem kapott: erre nézve meg kell jegyeznem, hogy midőn a képviselő ur a tanú­hoz ezen kérdést intézte, mely a 18-ik szám alatt fordul elő, nem azt méltóztatott kérdezni a tanutói, vajon irta-e a levelet ? mely szerintem első kérdés lett volna, s elismeri-e tanú azt sajátjának? a mi nincs a tanúvallomásban; hanem csak azt kérdez­te képviselő ur, hogy azon levél, mely állítólag a Siklósy úr nevére szól, hogyan került az ellenfél kezébe *? Nem az mondatik ott, hogy ellopta, hanem az, hogy: „Kiss Ferencz barátom vitte el aszta­lomról;" már pedig, ha én_ tudom azt, hogy ki vitte el, és hogy asztalomról vitték el, ez alkal­masint annyi, mint a beegyezésnek hozzájárulása. (Ugy van!) E mellett egy szóval sem tagadja az egyik tanú a levél Írását, s a másik, Princz sem 44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom