Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-38 - 1865-39

34« XXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. az aktákban, a mint én idézem és a melyeket könyvnélkül tudok, s meg fognak győződni, hogy minden szó úgy van , mint én mondom. A tény­állás ez: Mohács törvényszékkel biró város levén, egyenesen a királyi táblához appellál. Többen, kik Bach és Schmerling idejében polgármesteri, birói vagy senatori hivatalt viseltek, hivatalos visz­szaélések és pénzbeli elmarasztalások miatt a hi­vatalból kimaradtak , mire azután prókátorok let­tek. (Nagy derültség.) Ezen egy részben zugproká­torokat az Isten sok gyermekkel áldotta meg: egynek tiz is volt. (Nagy derültség.) Nem levén mi­ből élniök, a népet annyira csigázzák, hogy ott egy kétftos pert soha röviden nem exequálnak. Sógorság, atyafiság, komaság utján minden kis kereset perre utasittatik. (Zaj.) Kétforintos perek fölmennek executio utján 100 forintra, mi alatt az alperestől elcsereberéli más prókátor azt, a mije volt, úgy, hogy mire executióra kerül a dolog, nincs mit exequálni és a fölperesen veszik meg. Az egész nép borzad ily eljárástól. Az igazságszol­gáltatás gépezetén levő ily rozsda a népnek mé­telye. A most jellemzett egyének közül öten-hatan, nem tanácskozván előleg a többi értelmiséggel, csakhogy ily működésűket folytathassák, nimbust kerestek és kitűzték egy köztiszteletben álló férfiú zászlóját — és ez Scitovszky Márton volt, kit, mellesleg mondva, minden ember tisztelettel emlit i olyannyira, hogy ha ezen öt-hat ember Siklósy zászlóját tűzte volna ki, egyhangúlag Scitovszky lett volna megválasztva. Miután már most az ilyen megutált emberek, kik a helységekben mindenütt ismeretesek, Scitovszky zászlóját tűzték ki, a nép, a nélkül hogy Siklósyt ismerte vagy csak látta volna is, öszpontosult egy tömbbé, és vagy 2000 emberen felül ugy állt, mint egy szavazó Siklósy mellett; és tűzték volna ki Pétert vagy Pált, vagy nem bánom a miskolczi baktert, __ ők egyhangúlag a mellett szavaztak volna. (Atalános nagy de­rültség) Már most a választás előtt két héttel lemon­dott Scitovszky, s igy ellenpárt nem levén, Sik­lósy egyhangúlag képviselővé választatott. Erre óvást adtak be, melyben az mondatik, hogy vesz­tegetések történtek. Kik által és minő vesztegeté­sek történtek, ez a kérdés. A német-bolyi lakosok egyenkint hittel es­küsznek arra, hogy megbotránkozván az által, hogy a zászlót kitűzők faluról falura jártak s ijesztgették a népet, hogy jaj annak, a ki Seitovsz­kyt ellenzi, mert ha ez ismét főispán lesz, hogyan ; mernek majd feléje közeledni, minő lesz akkor az j igazságszolgáltatás és mit várhatnak, mondom, a német-bolyiak azt mondották: Próbáljuk meg, válaszszuk meg,, saját szülöttünket! és összeraktak j 2000 ftot. Armbruszt eladta borát és adott 200 ftot, Csippert ennyit, Adolfné annyit, és több má­sok meg ennyit: és ezt hittel is pecsételték. Pest­ről lement azután egy Miksics Imre nevű ember, ki ott megtudta, hogy ama községbep pénz van. (Nagy derültség.) A németbolyiaktól fölvette hét ízben a pénzt, és mint a ház asztalán levő okmá­nyok mutatják, hét ízben felküldötte feleségének; hogy azonban legitimálja, hogy a pénzt elköltötte, nagy lármával hirdette, hogy a választók itattak, etettek és megvesztegettettek. így iparkodott iga­zolni , hogy mire költötte azt a sok pénzt, mit pe­dig titkon , de bemutatva, felküldött feleségének. A beadott kérvény minden pontja hamis, jog­talan és törvénytelen. Az állíttatik az X. alatti ok­mányban, hogy Siklósy megválasztása előtt a dal­noki birónak 10 ftot akart adni. En kimentem Dalnokra, és minthogy sokaczul nem tudok, há­rom embert eskettem meg a kérelmezők pártjából, kik azután intézték a kérdéseket és adták nekem át a feleleteket. A dalnoki biró, kire pedig mint legfőbb tanúra építenek a kérvényben, azt mondta, hogy Siklósyt a választás előtt sohasem látta, mig ellenben a kérvényben az állíttatik, hogy Siklósy neki sajátkezüleg 10 ftot akart adni. Azon kérdé­semre, hogy hát a szolgabíró előtt miért állította," hogy Siklósy maga 10 forintot akart neki adni, azt monda, hogy a szolgabírót vagy esküdtet nem is látta, és letérdelve esküvel az élő Istenre erősí­tette, hogy Balogh Károly és más ügyvéd hallgatta ki őket, a kik azután azt írták, ami nekik tetszett, A szolgabíróhoz, ugy monda, csak akkor vezettek bennünket, miután azok kikérdeztek és ez csak ké­sőbb irta alá a Balogh által a tanuktól bevett val­lomást, így elég vakmerők voltak azon emberek ilyen koholt hamis okmánynyal tévútra vezetni az országgyűlést, csakhogy megbélyegezhessék azon embert, ki ellen kérvényt adtak be. Ez az egész eljárás, s a legszigorúbb biró íté­lete is csak az lesz, hogy Siklósy egy fillért sem költött a választásra azon 20 forinton kívül, me­lyet Szekcsőn azon legényeknek adott, kik előtte egész nap lovagoltak, és azt sem kezökbe, hanem a kocsmárosnak, mondván, hogy miután elfárad­tak , igyanak egy pohár bort. De azonkívül sen­ki egy garast sem mutathat föl, mit személyesen Siklósytól kapott volna. A mi pedig itt fölolvasta­tott, hogy minden egyes egyénnek 50 kr. ígérte­tett, az a választás után történt, és pedig azért, hogy aláirások eszközöltessenek arra nézve, hogy a fölhozott hamis vádakat megsemmisítsék. Egy betűvel sem mutathatja meg nekem az előadó úr, hogy Siklósy vesztegetett volna. A választás után a helységekbe menvén Miksics, monda: már most, miután a választás megtörtént, igyanak egy pohár bort. De kérdem, hol nem történt ez ? Ki tilthatja ezt ? hisz másutt a választás előtt rendeztettek lakó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom