Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

320 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. nemzetnek legsajgóbb szenvedései foglalvák. Nem akarom, a t. házat azok felelevenítésével fárasztani; mert a körülmény parancsolta ildomosságnak hódolok ; nem is akarok részletekbe bocsátkozni; csak azt akarom megjegyezni, hogy a kormány közegei mily eljárást gyakorolnak, különösen az adó behajtása körül. Meg vagyok győződve , hogy ezen módositványt a nemzet legnagyobb része óhajtja, és nem tartom okadatolásnak, a mit előttem szólott képviselőtársam mondott, hogy itt nincs helye. Ha 61-iki feliratunkban helye volt, most is helye van. (Közbeszólás: Most is ott van a föliratban!) Podmaniczky Frigyes b.: T. ház! Jelen állásunkat oly különösnek tartom, hogy megvallom, gyakran az is alkalmatlan pressiot gyakorol ránk, a mi első pillanatra és tekintetre nem is viseli magán annak szinét. Valamint nem tudom helyeselni, hogy egy részről azzal fenyegetnek bennünket, hogy Isten tudja, mi nem fog bennünket érni, ha rögtön ki nem egyezünk: ugy más részről fájlalnám, ha oly ígéretek beváltására köteleznők magunkat, melyekről mintegy előre tudjuk, hogy teljesíteni lehetetlen. E tekintetben hivatkozom Madarász képviselőtársunk szavaira, hogy igen gyakran a szélsőségek találkoznak : mert vajon ki van itt közülünk, a ki meg volna győződve, hogy, ha ma kiegyezünk, holnap le fogjuk szállíthatni az adót? ki van meggyőződve, hogy, ha ma kiegyezünk, holnap már nem leszünk kénytelenek katonát állítani ? Már pedig a nép igy fogná föl a dolgot. Át vagyunk hatva, meggyőződésem szerint, mindnyájan, hogy lehetőleg leggyorsabban könnyíteni kell a terheken; de, hogy ezt rögtön megtehessük, elég szomorú , nem hiszem. Azért én azt kivánom, ne Ígérjünk ott, a hol azt valóban meggyőződésünknél fogva nem tehetjük. Kivánom, tartsuk meg az eredeti szöveget. (Helyeslés.) Madarász József: (Elállási fölkiáltások.) T. képviselők! Midőn valaki véleményét akarja nyilvánitani, különösen a többségtől az igen nagy kisebbség irányában semmi esetre sem parlamenti modor, azt mondani, hogy eláll. Ezt az időt is inkább véleményein, aggodalmam előadására lehetett volna forditani. Bebizonyítottam a t. ház előtt, hogy a jelen részletes tanácskozás óta tárgyalt módosítások közöl még azokra nézve sem nyilatkoztam, melyek iránt átalános előadásom következtében nyilatkozni óhajtottam volna. Nem nyilatkoztam részint azért, mert némely aggályaimra több érdemes képviselő ur előterjesztései által fölvilágosítást nyertem; más részről nem nyilatkoztam azért, mert meg levén győződve azon elvek híveinek, melyeket én képviselek, mondhatlan kisebbségéről, ez időben nem akartam a ház türelmével visszaélni. Most azonban, midőn, legalább tudtomra, az utolsó módosítás adatott elő, épen azon néhány képviselőtársam egyike által, kikkel én rokonos nézetet és elvet követek, és kikkel ez országgyűlésen a szigorú törvényesség terén állok : (Fölkiáltások: Mi is!) méltóztassanak megengedni, hogy véleményemet nyilvánítsam. Midőn a szélsőségekre hivatkoztam, nem tényt, hanem bizonyos tételeknek egyik vagy másik fél által másként alkalmazását értettem; shaa szélső jobboldali tagok és a képviselő testület nevezetes többsége is, mely előtt mindenkor meghajlom, nem tartja czélszerünek és szükségesnek a felirati javaslatba a módositványt beigtatni, ebből nem következik, hogy én, ki itt ellentétben vagyok a képviselőház nagy többségével,azt ne helyeselhessem s ne indokolhassam. Indokolom tehát véleményemet azzal, hogy én sem kívánok a népnek oly Ígéreteket adni, melyek lehetetlenek; de midőn ezt nyilvánitom, fölötte sajnosnak tartanám, énlegalább, ha a kiegyezkedés esetében azon terhek, mely eket jelenleg semmi más, mint az absolut rendszer követése hoz magával, hazánk alkotmányos életében nem csökkentethetnének. Igenis, én azok közé tartozom, kik hiszik, hogyha az alkotmány terére lép a fejedelem, és a nemzettel kiegyezkedik, épen azon terhek, melyeket az absolut rendszer iránya ránk rótt, mely irány a nemzet alkotmányos irányával semmi esetben nem lesz mindenben megegyező, kevesbittetni fognak. Es midőn én a t. ház előtt e nyilvánításomat teszem , lehetetlen nem nyilvánítanom még ezen terhekre nézve könnyebbség! óhajtásomat az által is, hogy megemlítem itt az állami adósságok bizonyos nemét. A t. házban odavettetett, mintha az az ország által már egészben elfogadott tény volna. Hivatkozom önök 1861-ik évi feliratára, mely az állam terheiben részesülést a szerint, a mint az hazánk anyagi jóllétével meg lesz egyeztethető, csak is azon föltétel alatt Ígérte meg, ha alkotmányunk visszaállíttatik. Kérdeni önöket: visszaállíttatott-e ? (Zaj. Fölkiáltások: Tehát elvállaltuk-e f) Minthogy tehát nem állíttatott vissza, állítom, hogy ezen államadósság elismerésére a nemzet kötelezve nincs. (Fölkiáltások : Nem is mondja senki, hogy kötelezve van!) Ezeket kívántam a. t. ház becses figyelmébe ajánlani. A módositványt pártolom. Tisza Kálmán: Magam is óhajtanám, hogy ezen munkálatot mentül előbb befejezzük; de vannak mégis körülmények, melyek nyilatkozatra kényszeritnek. Nem óhajtom, hogy ezen módositvány csak egyszerűen szavazás által, sőt csak egy pár szó után is röviden elvettessék; hanem óhajtom, hogy irányában világ-osan kimutassuk álláspontunkat, és mondjuk ki, miért nem fogadjuk el? Óhajtom azért, mert ha ugy fognók állítani a dolgot, hogy a képviselőház nagy többsége elvetett oly módositványt, mely az adózási terhek leszállí-