Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 317 szággyülés tekintetében is ismételtetett. Bárminők legyenek ottani honfitársaink körülményei és helyzete: ugy hiszem, nagy fajdalmokra szolgálhat nekik, hogy midőn ők tulaj donképen a szoros értelemben vett Magyarország területén laknak, és midőn ezen Magyarországban egy törvényhozó testület jött össze, hol az ország összes lakosainak és minden részeinek kívánalmai, óhajtásai kifejeztetnek, ugyanakkor ó'k ezen törvényhozó testületben képviselve nincsenek. Annálfogva én mindenekelőtt meg kívánom ezen kerületeket emlittetni , azért is , mert, mikép mondtam , integritási szempontból kiindulva, elébb valóknak tartom azokat, mint Fiumét. Kérem tehát a t. házat, fogadja el ezen módosítványomat, mert valóban ezen kerületekben lakó honfitársainkra nézve igen jó benyomást fog tenni, ha megtudják, hogy ezen képviselőház rólok különösen megemlékszik. Tóth Vilmos : Az előttem szóló képviselő urnák válaszolva, azt jegyzem meg, hogy az eredeti szerkezetben ezen passus benfoglaltatik, a hol az mondatik : „Engedje Felséged kérnünk és remélnünk azt is, hogy országunk kiegészítő részének, Fiúménak, valamint azon testületeknek is, melyeket az 1847/8 V. törvényczikk a magyar országgyűlés alkatrészeihez számit, országgyűlésünkön leendő képviseltetését Felséged királyi hatalmával eszközölni fogja." Azt hiszem, ebben tökéletesen bennvan, amitat.képviselő ur betenni akar. (Helyes! Maradjon!) Miletics Szvetozár : Indítványozom, hogy a 41-ik kikezdés kihagyassék : 1) mert az előbbi kikezdésekben volt már szó a meghívásról; 2) mert 1861-ben nem csak az volt a törvényhozásnak egyedüli vagy legnagyobb akadálya, hogy ezen országok nem voltak meghiva, hanem az, hogy a törvények Magyarországban sem voltak visszaállítva ; 3) mert ebből azt lehetne kimagyarázni, hogy a meghívás elég arra, hogy ezen országok, .ha kimaradnak , contuniaciáltassanak; 4) mert Horvátország egyedüli fölemlitését oda lehet magyarázni, mintha Szlavónia csak mint megye tartoznék ide. Ezen kikezdésnek második pontja említi Fiume és más kiegészítő testületek meghívását; de Fiume ügye Magyar- és Horvátország közt oontroverskérdés. Jó volna ez ügyben nem ítélni, mert ők magok küldöttek követeket a horvát országgyűlésre , és mert ez a kiegyezkedést compromittálhatná. A határőrvidékeknek pedig egy része Horvátor szaghoz és Szlavóniához tartozik, másik része pedig nem volt 1848-ban képviselve és kihallgatva,és noha én óhajtom, hogy a határőrvidéken is az alkotmányos élet behozassák, mégis előbb látni akarnám, mi sorsa lesz az én nemzetiségemnek a a provinciális országokban. (Maradjon!) Elnök : Méltóztatnak a módositványt elfogadni? (Nem fogadjuk el! Maradjon a szerkezet!) A 41-dik szakasz az eredeti szerkezet szerint fogadtatik el. (Olvastatik a 42-dik szakasz) Tóth Vilmos jegyző : A 42-dik szakaszra Dedinszky József képviselőtársunk adott be módositványt : hogy t. i. „elitélve* után tétessék még: „és száműzve." (Folkiáltások : Elfogadjuk! és : Nincs száműzve senki !) Elnök : Elfogadja a t. ház a módositványt ? (Elfogadjuk !) Ujfalussy Miklós : Tisztelt ház! Ha ki van mondva a határozat, nem fogok visszaélni a ház türelmével; de ha nincs kimondva, bátor vagyok alázatosan megjegyezni, hogy igenis vannak elitélt honfitársaink , de száműzve nincsenek: a mi pedig nem történt meg ítélet által, azt ezen testület nem mondhatja. (Helyeslés.) Alázatos véleményem tehát az, tisztelt ház ! maradjon meg a szerkezet. (Maradjon!) Dedinszky József: Én ezen szót azl861-iki föliratból vettem. Azon nyilatkozat ellen pedig, melyet az előttem szólott tisztelt képviselő ur mondott, bátor vagyok megjegyezni, hogy én positive tudom, hogy vannak száműzöttek. így Berzenczey László el van ítélve száműzésre, s ezenkívül még lehetnek mások is. (Zaj. Helyeslés.) Én azt az egy szót nem tartanám annyira szükségesnek: de ha csak néhány egyénnek lelki nyugalmát vissza lehetne szerezni, azt gondolom, el lehetne fogadni. (Helyeslés. Elfogadjuk!) Ivánka Imre : Tisztelt ház ! Igen rövid leszek. Positiv tény, s magam is tudok öt egyént, kik száműzésben vannak. Nem akarom kérdésbe hozni, hogy az ítéletek milyenek, mert ha az Ítéletek érvényesek, akkor a száműzés is az. Azért azt kívánom, tartsuk meg az 1861-iki fölirat szavait, a melyek a jelen feliratból talán egy kis tévedésből maradtak ki. (Zaj. Maradjon!) VidaCS JánOS: Mélyen tisztelt képviselők! Pártolom előttem szólott mélyen tisztelt képviselőtársunk , Dedinszky József indítványát. Igen is tény az, hogy számosan polgártársaink közül száműzve vannak most minden ítélet nélkül. Tény, hogy csak néhány év előtt, nem egy polgártársunk, hanem egy szegény nő, a ki Magyarországba jött, hogy fiainak néhány garasát összeszedvén, ismét kimenjen velők a száműzés keservét megosztandó, hogy — mondom — e nő minden ítélet nélkül 13 évig' száműzésben volt. Bízván a kormány rendeletében , mely megszűnteié az útleveleket, bejött Magyarország fővárosába, innen pedig kiutasították oly módon, mely a mostani kormányszéknek méltán — hogy ne mondjam — becsületére nem válik, Mélyen tisztelt kéj} viselők,