Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

XXX. OESZAGOS ÜLÉS. 315 történhetnének, azokat igyekezni fog törvényesen, behatólag és mindenkinek lehető megnyugtatására megoldani. Nem követhetjük tehát a t. képviselő urat azon térre, melyre a kérdést állitotta. Nem követhetjük azért sem, mert maga elzárta elölünk az utat, azon alap vagy legalább annak indokolása által, melyre indítványát állitotta. Ezen alap az, hogy az 1863-iki törvények Erdélynek más álláspontot adnak, egyszersmind az, hogy a 48-iki törvényeket a t. képviselő ur maga részéről el nem ismeri. Ha mi elfogadnék ezen alapot, akkor lehetetlen volna a trónbeszéd kívánalmának megfelelni annyiban, hogy, ha Erdélynek aggodalmai vannak, azokat eloszlassuk. Mert az 1863-iki szebeni gyűlés határozata Erdélyt Magyarország köréből egészen ki, a birodalmi tanács körébe hely ezé. Ez esetben tehát látom annak lehetőségét, hogy a t. képviselő ur aggodalmai a bécsi birodalmi tanácsban — ha ez még léteznék — megnyugvást találjanak ; de annak , hogy a magyar országgyűlés által kölcsönös megállapodás utján nyugtassanak meg, ha a 63-iki szebeni gyűlés határozatai az indítványozó ur véleménye szerint törvényesek volnának, teljesen el volna zárva az útja. Azért alázatos véleményem, hogy mivel a tárgy nincs napirenden, s az indítványnak ily módon tárgyalása által lehetetlen elérni azon ezélt, melyet 0 Felsége trónbeszédében kitűzött, t. i. a lehető aggodalmak megnyugtatását: méltóztassanak egyszerűen elfogadni a szerkezetet. (Helyes! Elfogadjuk !) Tóth Vilmos jegyző: Papp Zsigmond képviselő úron van a sor. Papp Zsigmond: Nem szólaltam volna föl, ha Ujfalussy követtársunk nem mondja, hogy nekünk a tárgyhoz szólanunk nem lehet azért, mert az erdélyi képviselők nincsenek itt. (Közbekiáltások: Nem is lehet!) Hogyha ezen tétel állana, azt is kellene mondani, hogy az 1848-ki törvények, melyek az unióra vonatkoznak, és melyek az erdélyiek nélkül a magyar országgyűlésen hozattak , e miatt már nem is volnának érvénvesek. Azért én azt gondolom, hogy ideje, helye van, hogy szóljunk a tárgyhoz, és pedig az erdélyiek nélkül is. Nem szólok a szerkezet ellen, csak megnyugvást akarok szerezni azon honfiaknak, kik ide fognak jönni. Okét egy nagy gond aggasztja: ők t. i. azon véleményben vannak, pedig téves véleményben, hogy mi a Magyarországgal való uniót az unificatióval fölcseréljük. Ez az ő téves eszméjök. Valamint nekünk magyarországiaknak fáj és fájt mindenkor, midőn minket Ausztriába akartak beolvasztani : ugy nekik is méltán fájhatna, ha el nem oszlatjuk aggodalmukat, hogy mi nem akarjuk őket beolvasztani, hanem mint testvéreket magunkhoz csatolni. (Helyeslés.) Az unificatio oly téves eszme, mely méltán hasonlítható Fichte „Ichheit"-jához, melynek gyakorlati oldalát megczáfólták Hegel és Schelling. A beolvasztási eszme is annyi nemzetiségek, szokások, törvények ellenére és közepett fenn nem állhat. így Erdély sorsáról szólva, szintén ünnepélyesen, erdélyi testvéreink I megnyugtatására ki kell mondanunk, hogy mi őket az unió mellett nem akarjuk beolvasztani, hanem akarunk egy országot foederatio alapján. (Zaj. Elfogadjuk!) Uraim, fontos dolog,a mit Erdélyről mondok; és pedig épen azért szólok, hogy őket felvilágosítsuk és előre mondjuk meg, hogy I szövetségeseknek akarjuk őket tekinteni és nem I beolvasztani. (Zaj.) Ezen javaslatban tisztán áll, hogy az ő viszonyaik szemben Magyarországgal itt fognakrendeztetni,kölcsönös megállapodásalapján. A 48-ki törvények ezt tisztán körvonalozták, mert akkor, midőn! elvileg az unió ki volt mondva, az is ki volt mondva, hogy a delegált küldöttségre ! fog' bízatni annak kidolgozása, mi módon határoztassék meg Erdély autonómiája s rendeztessenek ! az ebből folyó ottani viszonyok, tekintettel mind a múltra, mind a jelenre és jövőre. Ez autonómiát megtagadni nem lehet, mert a mint t. követtársam \ igen helyesen megjegyezte, magában az erdélyi \ törvénykönyvben bennfoglaltatik: „Transylvaniam nee nulli alteri regno obnoxiam et independentem secundum- suas leges et eonstitutionem gubernandam esse." Ily értelemben igen szívesen fogadjuk őket mint szövetségeseinket; de nem mondjuk ki ez által, hogy autonomiájokat meg akarjuk tagadni. A fölirati javaslatban pedig látom, hogy az meg nem tagadtatik: s ezért tartoztam ezen felvilágosítással, hogy testvéreinket közelebb hozzuk magunkhoz. (Helyeslés.) ~ Ráday László gr. jegyző: Kemény Gábor b. úron van a sor. (Halljuk!) Kemény Gábor Í).: Ha a t. ház megengedi nekem. ki első érkeztem ide az erdélyi követek közül, habár igazolva még nem vagyok, hogy pár szót szóljak a tett indítványra nézve azon szempontból, melyből e kérdést erdélyiek is fölfogják, mondom, ha ezt a t. ház nekem megengedi, akkor csupán egy pár perezre igénybe veendem becses fígyelmöket. (Halljuk !) Első megjegyzésem az •— és ez olyan, mely tulajdonképen minden hosszabb beszéd sorát elvágja — hogy az érintett kérdés napirenden nincs. (Helyeslés.) Itt szó van a feliratnak egyes passusá| ról, egyik czikkelyéről, mely, hivatkozva a meglej vő törvényekre, köszönetet fejez ki 0 Fölségének azért, hogy az erdélyi ügyek rendezését illetőleg az initiativát megtette. Itt az erdélyi unióról, vagyi is a törvény szavai szerint Erdélynek Magyaror; szaggal való egyesüléséről szó sincs. E kérdés szo40*