Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-30

314 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Borlea Zsigmond: T. képviselő ház! Mint­hogy a Hodosiu képviselőtársam által tett módo­sítvány, mint már eddig is több módositványnyal történt, talán nem is fog- szavazás alá bocsáttatni ; igy azt, hogy ezen módositványt egész kiterje­désében pártolom és elfogadom, alkalmam sem volna nyilváníthatni: kérem a t. ház türelmét egy igen is rövid, alig egy perczig tartó beszédem meg­hallgatására, (Halljuk!) annyival inkább, mivel sem a képviselőtársam által felhozottakat ismételni, sem ujabbakat fölhozni nem kívánok. Előadásához csu­pán néhány szót vagyok bátor hozzáadni, hogy t. L, alázatos véleményem szerint, ha ezen módosit­vány elfogadtatnék, erdélyi román testvéreinknek, kik — közben legyen mondva — Erdély lakossá­gának több, mint három ötödrészét teszik, a magyar országgyűlés iránti többoldalú aggályai némileg eloszlatnának, és igy ez által egy érdekes és való­ban nagy fontosságú kérdést barátságosan, sze­rencsésen és testvériesen lehetne megoldani. (Ma­radjon a szerkezet!) Ráday László gr, jegyző : Ujfalussy kép­viselő úron van a sor. Ujfalussy Miklós : Ha arról volna a 40-ik pontban levő kikezdésnél szó, hogy Erdélynek, mely köztünk jelen nincsen, (Közbeszólások: De van!) akár uj jogokat adjunk, akár tőle jogokat vegyünk el, igenis én volnék egyike azoknak , a kik Erdély jogai mellett fölszólalnak. és pedig annyi meleg­séggel , a mennyit e komoly ügy nagyon is igé­nyel. De miután Erdély képviselői köztünk jelexi nincsenek .... (Közbeszólások : Vannak! Tegnap jöttek!) De átalánosságban Erdély még itt képvi­selve nincs. . . . Én ezen kikezdésben Erdély jo­gát megtámadva koránsem látom; én ennélfogva sem magamat, sem mást arra jogosítva nem hiszek, hogy Erdély érdekeit támogassa, vagy megtá­madja. Mi bizonyosan az esetben, ha eljő az idő, hogy az erdélyi ügyeket tárgyaljuk, épen annyi pontossággal, óvatossággal és kímélettel fogjuk tárgyalni, a mennyivel itt előleg ki van emelve. E pontban annyi gyöngédség ömlik el, hogy azt sem támogatnunk, sem világosabban kifejeznünk nem lehet. Nekem nem szándékom előttem szólott képviselőtársam indítványát megtámadni, mert akkor következetlenségbe esném, a mitől pedig magamat megóvni kivánom; hanem bevárom, mig ordélyi testvéreink miud megjőnek, és akkor fo­gunk épen annyi gyöngédséggel e tárgy elintézé­séhez szólani, a mennyi a 40-ik kikezdésben van: fontolóra fogjuk ugyanis venni azon viszonyokat, melyek nekünk és nekik is sérelmesek lehetnek. (Maradjon !) Ráday László gr. jegyző: Dánffy Károly úron van a sor. Dánffy Károly : T. képviselőház! Követ­társam az erdélyi nép nevében . . . (Hodosiu: Til­takozom, én annak nevében nem szóltam!) Vagy te­hát az erdélyi románok nevében nyilatkozott . . . (Hodosiu: Még annak nevében sem !) Én ezen tárgy­ba nem akarok beleelegyedni, annyival kevésbbé, mivel hiszen, a mint Ujfalussy képviselőtársunk fel­hozta, itt az erdélyiek még képviselve nincsenek, és remélhető, mikor meg fognak jelenni, akkor ezen ügy tüzetesen fog tárgyaltatni. De mi a jelenlegi föliratnak a czélja ? Az , hogy kifejtsük aggodal­mainkat, és 0 Felsége előtt feltárjuk, hogy nekünk tulajdon törvényeink vannak, és hogy ezen törvé­nyeink megtagadtattak és végre nem hajtattak. Mi mindnyájan az 1848-ik alapon állunk; t. kö­vettársunk egészen eltér attól és a 48-iki törvé­nyeknek még létezését is kétségbe akarja vonni, s módositványa azon alapról leterítene minket. Nem akarok okoskodása részleteibe belebocsátkozni; látom, hogy némi aggodalmak vannak; de hiszen maga a törvény ezen aggodalmakat elenyészteti, eloszlatja, midőn azt mondja, hogy az országgyű­lés fog intézkedni a keresztülvitelről. A fölirat is fölhozza a közmegnyugtatás e szándékát; és azért én ujabban is a föliratot pártolom, és kérem, mél­tóztassanak ezen közbevetett ügyön keresztülmenni, hogy a felirati vita minél hamarabb befejeztessék. (Helyeslés.) Ráday László gr. jegyző: Andrássy Gyula gr. úron van a sor. Andrássy Gyula gr.: (Maradjon a szerkezet !) Ha a szerkezet mellett méltóztatnak maradni, igen szívesen lemondok a szóról. (Papp Zsigmond szólni akar.) Tisztelt ház! mint mondani szerencsém volt, én azon esetben, ha a szerkezet változatlanul elfogadtatik, lemondok a szólásról. Minthogy azon­ban ez nem történt, és egy t. képviselő ur még szó­lani akar, nekem pedig nincs módomban előre tudni, mi értelemben kivan szólani, talán nem fö­lösleges, hogy észrevételeimet előadjam. (Halljuk !) Nem tartom a jelenlegi tanácskozás föladatá­nak, hogy mi a t. indítványozó képviselő urat azon térre kövessük , melyre ő lépni jónak látta.' (He­lyeslés.) Mai tanácskozásunk föladata épen nem az, hogy az unió kérdése fölött tanácskozzunk és abban döntőleg jobbra vagy balra nyilatkozzunk. Ha aggodalmai vannak a t. képviselő urnák, azok­ra nézve épen a föliratban megnyugvást is talál­hat. Ott ugyanis az erdélyi uniót illetőleg a követ­kezőt olvashatja a t. képviselő ur : „De sok van még e részben elintézendő, s mi nem hozzuk két­ségbe, hogy minden részről megnyugtató, igazsá­gos és méltányos megállapodás eszközlésére ko­moly megfontolás és előrelátás leend szükséges." Itt tehát kimondja a képviselőház , hogy a meny­nyiben megnyugvásra van szükség, a mennyiben félreértések lehetnek, és a mennyiben ellenvetések

Next

/
Oldalképek
Tartalom