Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

* XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 295 sodik, nem hárítja el a villámot. Az ügyes gazda kidobja a rozsdás víllámháritót, tesz helyébe ujat; de nem fogja mondani, hogy a villámhárító alkalmatlan és helytelen. (Felkiáltások: Nagyon helyes! Éljen!) A mi, a minisztériumra vonatkozólag , annak másik részét illeti, t. i. azt, hogy most állíttassék-e helyre a minisztérium, minél előbb ? — a mit mi kérünk: erre nézve szólottak már sokan, szólani fognak még többen, nem ereszkedem bővebben ki, csak azt mondom, hogy,ha lett volna kétségem ,Bartal György barátom előadása eloszlatta volna azt arra nézve, hogy most már szükséges volna és a kiegyenlítést nagyon előmozdítaná, ha volna felelős minisztérium. Miért ? 0 előadásában igen sok fontos dolgot mondott, sok igazat is, sok olyant is, a mi a tractatusok alapja lehetne; csak az a kár, hogy ezen szavak nem felelős miniszter szájából jöttek. (Derültség.J Azt mondják, hogy tractatus utján kell a dolgot O Felségével rendbehozni. Igenis, de ezen traetatust könnyítené és előmozdítaná egy felelős minisztérium, ha az, O Fölsége akaratát tudva, lépne közénk. Kérdem önöket, ezen sok vitatkozásnak nem maradt volna-e el fele, ha élőn- értesítve, a felelős miniszter fölvilágosított volna arról , hogy mi tulajdonképen erre vagy arra nézve 0 Fölségének akarata ? (Igaz!) Kérdem önöket, nem maradt volna-e el épen a vitáknak keserű fele? Hogy czélt érjünk, bizalom kell. Bizalom felfelé, bizalom egymáshoz. íme, uraim, mi a jogfolytonosságot fejtegettük a felirati javaslatban : nem tettünk oly pontot bele , mely megkötné a tanácskozások további folytatását; nem szólottunk a kiegyenlítésről oly modorban , hogy azt akárki a. legroszabb akarattal a kiegyenlítést megakadályozó lépésnek nézte volna. Láttuk, éreztük és tudjuk, hogy számosak a nehézségek; tudjuk, hogy sokat azon 17 évi közbejött események miatt nem lehet oly simán elintézni, mint rendes állapotban lehetne; és mi számot vetettünk magunkkal. Nem kis erőködésünkbe került minmagunkban küzdeni, s kimondani e szót: elállunk inkább a törvény szigorától, elnézéssel leszünk a felelős minisztérium iránt, csak a kiegyenlítés lehető legyen, csak alkotmányunk visszaállíttassák. (Helyes!) Ezen javaslatunk csakúgy lehet gyakorlatilag jótékony, ha jóakarat környezi minden részről, ha minden kebelben azon szempontból talál viszhangra, a melyből téve van, ha minden ember igyekszik a hiányt, nehézséget pótolni, s előmozdítani a jó czélt, és ha 0 Fölsége, a kit meg is kértünk, hatalmával támogatja ezt. Most először tértünk le a törvény szigorú útjáról, letértünk a közügy tekintetében, a kiegyenlítés érdekében letértünk, hogy alkotmányunk helyreállítását eszközöljük — és ime, kik vetik ezt szemünkre ? Talán azon rész, a ki nem nem tartotta tanácsosnak, bár miben s bár miért a szoros törvényességtől elállani? Nem, uraim, az a rész , a mely a törvény helyett opportunitást emleget. ('Hosszas éljenzés és taps.) Kérdem, uraim, kik tanusitanak O Felsége iránt nagyobb bizalmat ? Mi-e, kik hozzá fordulunk, kérve, hogy állítsa vissza alkotmányunkat, megmondva, hogy lehetetlent nem kérünk, tőle várva, hogy a törvénynek életet adjon? vagy azok, a kik ennek szívesen útját állják ? Senkinek szándékát gyanúsítani nem fogom, meg vagyok győződve, hogy ugyanazon jó szándékkal viseltetnek ó'k is, mint mi. Útjaink különbözők. Az övék, meglehet, rövidebb, de sokkal költségesebb; a miénk talán hosszabb, de nem áldoz fel semmit. (Helyeslés.) Azt mondják némelyek, hogy visszaállítása a felelős minisztériumnak, visszaállítása a megyéknek, rendkívüli bonyodalmakkal járna. Nem tagadom; hanem azt kérdezem, hogy a legnagyobb nehézségek elegendó'k-e arra, hogy egy nemzet alkotmányának visszaállítását gátolja ? vagy legalább elegendők-e arra, hogy a nemzet visszaijedjen a nehézségektől, és ne sürgesse a visszaállítást ? Azt mondják, hogy az 1861-diki megyék alakítása hibás volt. Miért volt hibás? Annak is talán az 1848-ki törvények voltak okai? (Derültség.) Hibás volt azért, mert visszaállították a megyéket, de felelős minisztérium nélkül, meghagyták a megyékben a kétféle közigazgatási hatalmat, egymástól független, külön álló tisztviselőket. Tehát azok, kik most azt mondják, hogy hibás volt az 1861-ki megyék alkotása, nem azt következtetik belőle, hogy próbáljuk meg visszaállítani a megyéket, elkerülve a hibákat, melyek a bajt okozták; hanem egyszerűen azt mondják: tehát ne állítsuk vissza.

r (Éljenzés.) Nagyon örülnénk, ha valósulna, hogy 0 Fölsége elhagyta a provisoriumot. ígérte igenis 0 Fölsége, hogy elhagyja a provisoriumot; és a törvényhozás terén el is hagyta, de, ha csak tegnap nem érkezett a rendelet, a végrehajtás terén ma sem hagyta el. (ügy van ! Derültség.) Azt monda egyik képviselőtársunk, hogy 0 Fölsége három provisoriumon ment keresztül 1848 óta, és megunta azokat; bizonyossá teszem önöket, hogy mi is nagyon eluntuk, (ügy van! Derültség.) A különbség csak az, hogy a provisoriumot nem mi kívántuk; mi csak tűrtük. Egyébiránt miért kellett O Fölségének annyi provisoriumon keresztülmenni? Azért, mert a quid consilii hibás felfogását követte, és nem lépett az alkotmányosság ösvényére. (Helyes!) Most arra térek, mit «indemnity bilinek keresztelnek. Uraim, oly nevet adnak javaslatunknak, a mely a felirati javaslatban elő nem fordul; összehasonlítják az európai közjoggal, kimutatják annak czéltalanságát, s nem csak nem támogatják a kebel jóakaratával, hanem a gúnynak, nevetségnek teszik ki, s elferdítik a felirati javaslat szavait. De