Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

* 296 XXIX0ESZ mindez ne tartson vissza bennünket: forduljunk O Fölségéhez; 0 Fölsége nem fog kinevetni bennünket, hanem megteendi, a mit lehet; lehetetlent pedig mi nem kívánunk. (Helyeslés, ügy van! Igaz!) De hosszabbra nyúlt beszédem, mint szándékom vala. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek ismét a módositványra, különösen annak e három szavára: „birodalmának hatalmi állása." E három szó, és az eszme, mely azokban foglaltatik, legalább igy kifejezve, nem fordul elő a felirati javaslatban; s én, ki szerencsés valék az országos bizottság ülésében a felirati javaslatot indítványozni, kötelességemnek ismerem számot adni a nemzet képviselői és a nemzet előtt: hogy e szavakat, ámbár azokat a legmagasabb trónbeszéd említi, miért nem vettük fel a felirati javaslatba. Kiindulási pontunk a sanctio t pragmatica, melyet nem csak a nemzet, hanem 0 Felsége is különösen elismert jogalapnak tekint. E kiindulási pontot szem előtt kell tartanunk, midőn oly tárgyakról szólunk, melyek a sanctio pragmaticából származnak. Ki van abban világosan és határozottan fejezve az elválhatlan és eloszthatlan birtoklás, s annak következtében a közös és kölcsönös védelem elve, de a hatalmi állás nem emlittetik. Tudom én azt, hogy a védelemhez hatalom kell, és pedig annál nagyobb hatalom, minél nagyobb a megvédendő tér, s minél hatalmasabbak azon szomszédok, kik ellen a védelem egyszer \ vagy másszor szükséges lehet. De inkább akartam I mégis a pragmatica sanctióban kifejezett közös védelem , és az ebből származó közös biztonság eszméjét venni fel a feliratba, mint oly kifejezést használni, mely sem a pragmatica sanctióban, sem törvényeinkben, sem országgyűlési iratainkban sehol elő nem fordul, (ügy van! Igaz!) De ugy hiszem, nincs is e szavakra szükség a feliratban, s azoknak kihagyása sem viszonyos kötelezettségeinkre, sem a birodalom állására legkisebb befolyással sincs. A közös és kölcsönös védelem kötelezettsége, melyet egymás irányában elvállaltunk, nincsen számhoz kötve, hanem mindkét részről a szövetkezett népek egész erejére kiterjed. E védelmi szövetkezés alapította meg a birodalmat , megvédte azt a legsúlyosabb veszélyek között , s növelte erejét és hatalmát. E védelmi szövetkezés, mely soha sem szólott hatalmi állásról, tette lehetővé, hogy Ausztria nagyhatalom lett; e szövetkezés , melyet őseink kötöttek, közös védelmi és önvédelmi volt, tehát inkább békére, mint harczra számítva; s mint a tények mutatják, még sem következett az , hogy Ausztria nagyhatalmi állása, noha benne nem volt a pragmatica sanctióban, megcsonkittatott, sőt az által igen növekedett. .GOS ÜLÉS. Hl. Napóleon , midőn trónra lépett, Európa színe előtt ünnepélyesen kijelentette, hogy „a császárság béke."E kijelentés a béke politikájának kijelentése volt; de abból senki sem következtette, hogy Franezíaország és annak császárja le akar mondani nagyhatalmi állásáról, mert a béke politikáját hirdeti. % Az tehát, hogy mi e feliratban ugy, mint őseink a pragmatica sanctióban, nem hatalmi állást emlegettünk, hanem a birodalom biztonságát, s a közös s kölcsönös védelmet hozzuk fel, nem zárja ki, sőt inkább magában foglalja azon eszmét, hogy, ha e közös biztonságot bárhonnan legkisebb veszély fenyegetné, az alkotmányos Magyarország soha sem fog hátra maradni törvény szabta legszentebb kötelességének teljesítésében, s a birodalom többi részeivel együtt erejének végső megfeszítéséig fogja védeni hazáját, királyát és fejedelmének birodalmát. Helyesen jegyezték meg némely képviselőtársaink, hogy nem lehet a nagyhatalmi állást decretálni; szavak erre nem elegendők, hanem más lényeges tényezők szükségesek. Spanyolország és az ozmán birodalom erejűknek teljében nagyhatalmak valának egykor, de most már nem azok, s nincs a világ összes szótáraiban olyan szó, mely nekik a nagyhatalmi állást visszaszerezné. Poroszország nem volt nagyhatalom, s azzá lett szó nélkül, de tettleg, azon tényezők közreműködése által, melyek fokról fokra növelek erejét és hatalmát. Egyike ezeknek bizonyosan azon egyetértés, mely a múlt időkben a porosz nemzet és annak eszélyes bölcs kormánya közt az évek hosszú során át fennállott. Azon viszály, mely ott utóbbi időkben a kormány és nép közt felmerült, minő hatással lesz jövőre az ország nagyhatalmi állására? attól függ, mily hosszú időre fog terjedni és minő mérvet vesz. Én azt hiszem, hogy azért, ha mi egy pár szóval többet vagy kevesebbet teszünk a felirati javaslatba-, a birodalom nagyhatalmi állása megvan, és meglesz, ha bele nem teszszük is; ha pedig bele teszszük, s ama tényezők közbe nem jönnek, nem fogjuk azzal megtartani a birodalom nagyhatalmi állását. A népek ragaszkodása az, amiezttettlegmegszilárditja; — és ha egybeolvasztani törekvések helyett egyetértés fog előtérbe lépni; ha az állam takarékos és gondos gazdálkodás által könnyit a polgár terhein; ha tért nyit a polgárok szorgalmának, hogy erejöket magok számára fejleszszék: ekkor az erő nagyobbá, a nagyhatalom még nagyobb hatalommá lesz, akár szólunk róla, akár nem. (ügy van! Helyes!) Nem tevém belé e néhány szót azért, mert azt hivém, hogy O Felsége, midőn azt trónbeszédében megemlité, nem azért emlité meg, hogy azt a felirati javaslatban mi is megemlítsük, hanem mint való-