Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

292 XXIX. OKSZÁGOS ÜLÉS. tagadása nem egyéb, mint a jognak folytonos tagadása ! (Helyes! Igaz!) Egyébiránt az általunk követelt jogfolytonosság nem elv, hanem azon kétségtelen elveknek, melyeket 0 Fölsége is elismert, legszorosabb logikai következménye, (Ugy van!) Alkotmányos elv az : hogy a törvényhozás rendes utján alkotott törvényeket csak a törvényhozás rendes utján lehet ismét megváltoztatni. (Helyes!) Alkotmányos elv az: hogy a törvények megtartandók, mig azokat a törvényhozás meg nem változtatja. Miután pedig Magyarország törvényei a törvényhozás rendes utján lettek alkotva, s azokat az alkotmányos törvényhozó hatalom eddig meg nem változtatta: egyszerű, világos és szoros következtetés az, hogy meg kell azokat tartani, (ügy van!) És ez a tettleges jogfolytonosság. (Elénk helyeslés.) De nem ereszkedem mindezen, részint itt megemlitett, részint talán még előhozható okoskodások bővebb részletezésébe, hanem átmegyek arra, hogy maga O Fölsége a trónbeszédben nem ily játékszerü okoskodásokat hozott fel a jogfolytonosság ellen, hanem egy nagy fontosságút, egy igen súlyosat. Megjegyeztejmár Komárom városa érdemes képviselője, hogy O Fölsége nem mondja, hogy elvben elismeri a jogfolytonosságot. Hiszem , hogy azok , a kik a trónbeszéd készítésére befolytak, nem szorultak sophismára, hanem használták a legnagyobb, a legsúlyosabb argumentumot : a lehetetlenséget. Ezen szó, uraim, lehetetlenség, igen nagy szó, kivált mikor egy nemzet egész alkotmányos létének ellenében állíttatik fel. A mi valóban lehetetlen, azt létrehozni sem ész, sem erő nem képes. A lehetetlenség oly hatalom halandó életünkben, mint a hitregéknek fátuma, melyet még ama pogány istenek sem valának képesek megtörni. He a közéletben gyakran lehetlennek látszik az is, a mi felette nehéz; gyakran lehetővé vált, a mit lehetetlennek mondottak. A lehetlenség előtt hátrálni lennénk kénytelenek. Felirati javaslatunkban is kimondottuk, hogy mi politikai lehetetlenséget nem kívánunk, (ügy van!) De ha az, mi röviden lehetetlenségnek mondatik, csak súlyos nehézségekből áll: oly nagy fontosságú közérdek miatt, minő a nemzet alkotmányos élete, készek vagyunk mindent megtenni, a mi hatalmunkban és szabadságunkban áll, e nehézségek elhárítására. Elismertük mi felirati javaslatunkban a helyzet nehézségeit. Kimondottuk, hogy nem szándékunk a birodalom biztonságát veszélyeztetni, vagy fejedelmünk törvényes jogait csorbitani. Kimondottuk, hogy méltányolni fogjuk mindig a társországok jogos igényeit. Nem hoztuk kétségbe, hogy ezen átmenet bonyodalmakkal jár, mely éknek tisztába hozatala nagy óvatosságot fog kivánni; s készeknek nyilatkoztunk elnézésre is a felelősség elvének szigorú alkalmazása helyett. Tettük mindezt, hogy alkotmányunk helyreállítását elérhessük ; tettük azou őszinte szándékkal, hogy a kiegyenlitést előmozdítsuk. (Helyeslés.) És ime, gúnyra találtunk (Ugy van!) azoknál, kik oly gyakran opportunitást emlegetnek: nevetségessé akarták ten| ni azon felelősséget, melynek irányában szig'omság helyett méltányos elnézést Ígértünk, csakhogy könnyítsük az átmenetet, s ennek folytán a kiegyenlítést, íme, t. ház, most akartunk a jog szigorától eltérni opportunitási tekintetből — és kik vetik ezt szemünkre ? Nem azok, kik a jogot veszik kizárólagosan tekintetbe, hanem azok, kik a jog mellett, sőt talán a felett, az opportunitást emlegetik leginkább, (ügy van !) A nemzet bizalommal járul O Fölségéhez, mert bizalomra lett felszólítva. A nemzet aggódik, s bizalommal mondja fejedelméhez: Uram, legI szentebb közjogi elvünk van veszélyben; a jogfolytonosság elve, mely nélkül nincs alkotmányunk; mentsd meg ez elvet, ismerd el tettleg a jogfoly^ tonosságot, állítsd vissza az alkotmányt! Erre O Fölsége csak megelőzőleg szólott, és saját polgártársaink, saját képviselőtársaink máris azt mondják: Nem lehet ezt kérni; e kérést ki kell hagyni, mert ha beveszszük, koczkáztatjuk a sikert, mert ennek visszaállítása lehetetlen. Vajon, kérdem, ki mutat több bizalmat a fejedelemhez ? Az-e, ki azt mondja: Uram nyugtass meg; minden lehetetlen nem lehet; teljesítsd a nemzet kérelmét! A bizalom ezen szavának ki akarja útját állani ? Azok, kik opportunitást emlegetnek, (Helyeslés) azok, kik előre kimondják az ítéletet, a lehetlenség ítéletét, csak azért, mert a fejedelem kimondta; de a fejedelem egész átalánosságban szólott, nem mondta, hogy semmit sem lehet visszaállítani az alkotmányból, nem mondta, hogy semmi részét az alkotmánynak tettleg el nem ismerheti , mindezt ő nem mondta, hanem kimondják azok, kik a trónbeszédre hivatkoznak opportunitásból. (Helyes! Ugy van!) Nem lehet, uraim, hogy az annyiszor emlegetett opportunitásra nézve ki ne mondjam nézeteimet; hisz ugy látszik, hogy minden mozgalmas, nehezebb, komolyabb időknek megvannak jelszavai, s ugy látszik, hogy ezen országgyűlés jelszava az opportunitás. Uraim, az opportunitás igén fontos érv ott, hol törvény alkotásáról van szó, legfőbb tekintet akkor, midőn uj törvényt kell alkotni: mert akkor nem szükséges kérdésbe venni, törvényes-e ezen törvény, mert a mint a törvényhozás rendes utján megalkottatik, azonnal törvényes, mert törvény (Helyeslés.); ott azt kell tekintetbe venni, vajon opI portun-e az alkotandó törvény vagy nem? megfelel-e