Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

XXIX. ORSZÁGOS ULES. 283 csakis a jogfolytonosság ama józan és gyakorlati értelmezéséhez ragaszkodunk, melyet előttem több elvbarátom kifejtett. Csekélynek mondom ezen áldozatot, mert csekély azon nyereséghez képest, mely ránk vár, ha ezen alkalmat használatlanul el nem szalasztjuk: oly alkalmat, minőt a sors hazánknak még eddig nem nyújtott, s a mely, rendkívüli és talán soha vissza nem kerülő körülmények összevágó befolyásának következtében, ránk bízta az egész birodalom békés jövője felett határozó és döntő szavazatot. Vigyázzunk, hogy fejedelmünk, ki magas trónbeszédében azt monda: „áldanifogjuk azonperezet, mely abbeli elhatározásunkat szülte," reménységeiben csalatkozva, ne legyen talán kénytelen máshol ama támaszok után tekinteni, melyeket nálunk elégséges mértékben nem talált. A most megindított politikai kísérlet ellenei csak ugy lesik ama pillanatot, melyben ilyes hibát elkövesssünk, és a bureaucratia nyugtalanul várja,hogy újonnan az ő ezer rojtos hálóját fejünkre borithassa. (Zaj. Hattjiűc!) Vigyázzunk, hogy a világ ne alkalmazhassa miránk azon szavakat, melyeket az utolsó évtized alatt némely kormányhoz intézett: késő ! késő! E meggyőződésem, hogy a magyar nemzetiség, ethnographiai és geographiai helyzetének következtében, csak az ausztriai birodalomban és az ausztriai birodalommal lehet biztosítva. Kinek volna ennélfogva nagyobb érdeke e birodalmat támogatni és erősíteni, mint épen nekünk ? Ezen kívül nem látok számunkra más sorsot, mint a tökéletes absorbtiót: vagy a keleti szláv, vagy a nyugati német tömeg által. De én mint magyar kívánok élni, mint magyar meghalni, s azért a Bartal György képviselő ur által beadott módositványt, mint a melyet a kiegyenlítés egyik lényeges föltételének tekintek, egész kiterjedésében pártolom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Jókai Mór: Enaválaszfelirati javaslat 31-ik és 32-ik pontjait, ugy a hogy eredetileg szövegezve vannak, helyeslem és elfogadom. Ennélfogva a Bartal György képviselő úr által ajánlott módositványokat nem pártolhatom. Sőt előttem még az is pörös tárgynak látszik, hogy e beigtatásra ajánlott két pont módositványi ezimre jogosítható-e ? miután e két pontot, saját felfogásom szerint, mind különösen azon t. tag kérvényének tüzetes magyarázata után, inkább tekinthetném egy külön válaszfelirati ellenjavaslat magvának, mint a jelen válaszfelirati javaslat módositványának, minthogy ez nem módosít, hanem az egész felirati javaslat deductioiból annak elveivel ellenkező elveket von le. (Ugy van!) A felirati javaslat elve az, hogy a mi jogszerű, az az egyedül lehetséges is; a módositvány szelleme pedig az, hogy a mi lehetetlennek látszik, annak jogszerűségéből is eleve engedni múlhatatlan. Elvesztett időnek tartanám, a melyet a házban még a jogosság kérdésének kifejtésére fordítanék ; ugy hiszem, a kit e szempont felől fel nem világosíthattunk, az már nem is engedi magát felvilágosítani. Azért én elfogadom ugyanazon helyet és fegyvert, melyet az ellenvélemény vitatói választottak magoknak, s azt állítom, hogy nem csak a jogszerűség theoriája, hanem a jogfeladás lehetetlenségének empíriája is a mi részünkön van. , Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy az iránt nem biztosíthatom, miszerint rövid fogok lenni ; mert a t. képviselő úr által előhozott védokok sokkal tágasabb tért kerítenek be, mint hogy azt kevés lépéssel átmérhetném: azért kérem becses türelmöket, hogy e téren szíveskedjenek követni. (Halljuk!) A tisztelt képviselő úr igen szép dialecticával ! s tagadhatatlanul buzgó, heves szívű lelkesedéssel vezet végig bennünket a lehetőség és szükségesség határai között, és midőn én egy részről ezéljainak tisztaságát kétségbe nem hozom, s mind hazafi, mind alattvalói hű érzületeiről meg vagyok győződve, hasonló elismerést kívánok tőle részemre is, a ki a lehetőségeknek és szükségességeknek más útjait látom magam előtt. Tisztelt képviselőtársunk kimondja, hogy a felelős miniszteri rendszernek barátja; de annak alkalmazását föltételezi attól, hogy országgyűlésünk elébb vizsgálja át az 1848-iki III. és iV. czikkelyeket, s a nádori hivatal, a birodalmi had-, és pénzügy kezelése fölött hozott törvényekre nézve előleg intézkedjék olyképen, hogy Magyarország önállása a birodalom állását meg ne gyöngitse. Tehát ez a vitatott kérdés sarkpontja , hogy lehet-e a közös uralkodónk több koronája alatt egyesűit országok complexumának egy erős hatalmasságot képezni, és minő feltételek alatt? Az első kérdésre ex principio igennel felelve, áttérek a második kérdés elemezésére: minő feltételek alatt ? Az osztrák hagyományos politika mindig oda törekedett, hogy a külön koronák alatt álló országokból egy erős német nagyhatalmat alakítson. Ez államnak módjában van választani a két minőség között: lehet német hatalom, lehet nagyhatalom ; de e kettőt együtt birhatnía nem adatott. Teheti azt, hogy egy német bureaueratiával áthálozza minden országait, és akkor lenne német hatalom , de nem lehet nagyhatalom, mert minden pénzerejét a közegek fentartására, minden haderejét a közegek sérthetlenségének megőrzésére kell forditnia; külső actióra soha sem bir sem teljes haderővel, sem teli állampénztárral. Ha pedig nagyhatalom akar lenni, le kell mondania 36*