Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-29

282 XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS 1866. február 22-dikén * Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Bemutattatnak Kemény Gábor b., Dánffy Károly részletes tárgyalásának folytatása. Sebestyén László megbizó levelei. — A fölirati javas al Az ülés kezdődik d. e. 10 x

/

2 órakor. Elnök: Ugyanazon jegyzők, kik tegnap működtek, fogják ma is vezetni a jegyzőkönyvet és jegyezni a szólókat. Következik a tegnapi jegyzőkönyvnek hitelesítése. Ráday László gr. jegyző (olvassa a febr. 21-kén tartott ülés jegyzökönyvét, mely észrevétel nélkül helybenhagy atik.) Elnök: örömteljes jelentést van szerencsém a t. háznak tenni, midőn Kemény Gábor báró és Dánffy Károly gyulafehérvári képviselők megbízó leveleit bemutatom. (Elénk éljenzés.) Az állandó kilenczes bizottsághoz fognak áttétetni. Pozsonymegye gálántai választókerületében újból megválasztott képviselő Sebestyén László beadta megbízó levelét. Szintén az állandó bizottsághoz tétetik át. Most a Bartal György és Apponyi György gr. képviselő urak által a fölirati javaslat 31 és 32-ik szakaszára tett módositványok tárgyalását folytatjuk. Tóth TilmOS jegyző : Következik a szólók sorában Széchenyi Imre gr. - Széchenyi Imre gr.: Ámbár a ienforgó kérdésre nézve a „quid cousilií" tere, az által, a mit e házban több jeles szónok annyi észszel, mint képességgel ez irányban előadott, kimerítve látszik lenni, és a mi annakjtisztán állampolitikai és közgazdasági lényegét illeti, ki is van merítve, létezik annak csakugyan mégis egy oldala, mely csekély nézetem szerint még illőképen kiemelve nem lőn. (Halljuk!) A mikor hazánk nagy fia kinyilatkoztatta, hogy a mint valaha, most is csak fejedelmünk személyes közbejövete által bonyolodhatik ki bajaiból szegény és oly nehezen sújtott honunk, ezen magasztos szó villámsebességgel futotta körül nem csak annak tágas határait, de még a birodalom legszélsőbb tartományait is. (Halljuk!) Kevesen voltak akkor, a kik legbensőbb meggyó'ződésökből föl nem kiáltottak: vajha ez volna magyar bölcsünk heurekája!! (Halljuk!) lm itt van most közöttünk a fejedelem, meghallotta a meghívást, eljött hozzánk azon elhatározott szándékkal, hogy bajainkat orvosolja. Emelkedjünk csak föl egy keveset a subjectivitásból az objectivitás magasabb polczára, és tekintsünk elfogultság nélkül a lajtántúli dolgokra. Ki az, kinek föl nem fognak tűnni azon befolyások, azon irányzatok, melyeknek érdekében állhatott és állhat, a fejedelemnek ebbeli elhatározását megakasztani ? De őhozzánk mindezek daczára eljött. Ki nem tudja továbbá, hogy van egy hatalmas párt, melynek, hinni akarom, őszinte meggyőződése még most is, hogy a fejedelem elhatározása káros és veszélyes, s a mely párt jelenleg is annak megváltoztatását óhajtja és igényli. Hasztalan! Fölséges Urunk jelenleg is köztünk [ van, és most is nyújtja nekünk a békülékenység j olajágát. Kérem, uraim, szemléljük meg egyszer I fejedelmünk állását irántunk, és a mi állásunkat ő irányában: nem tünik-e fel ama szoros viszonhatás. a mely közöttök létezik? A fejedelem eljött, hogy rajtunk segítsen; de híjába! O nem segíthet rajtunk, ha mi részünkről nem segitjük őt. Azaz : ő tette az első lépést, tegyük mi a másodikat feléje , hogy karjainkra támaszkodva tehesse velünk együtt a harmadik, végső, s a virágos partra vezető lépést. A mi alkotmányos vitáink nem hasonlíthatók azokhoz, melyek más országokban folynak. Ott a kérdés egy részről a nemzet, másikról egy határozataiban független és csak személyes jogait és érdekeit megfontolható fejedelem között forgott. Ha a fejedelem helyzete egészen más, itt a korona szabad akaratát más országok és más tartományok jogai és érdekei is lekötik. S mégis nem sok kellene arra, hogy ezen országokat és tartományokat megnyugtathassuk, és az ellenünk működő irányI zatoknak egyik fő emeltyűjét megsemmisítsük. i Csak egy csekély áldozat: nyilt bevallása annak, i hogy mi nem a restitutio in integrumhoz, hanem