Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 275 kotmányos önállásunkat is megóvja f s a birodalom életföltételeinek is megfeleljen." Én ezt a birodalom hatalmi állása kifejezésével .szintén azonosnak tekintem. Különben is, t. ház!' ezen kifejezés: „birodalom hatalmi állása." előttem most érthetetlen; mert ha ezt indítványozta volna a t. képviselő ur: „a birodalom nagyhatalmi állása" — bár ezt sem pártolnám — ezt legalább megértettem volna. Ezen kifejezés: „a birodalom hatalmi állása," oly gyönge, oly tág kiterjedésű, hogy azt Liechtenstein vagy bármely kisebb herczegségre épen igy alkalmazhatná, mert azoknak is van bizonyos hatalmi állásuk. (Helyes!) Az ily tág, mondhatni, üres kifejezésekkel, azt hiszem, sem a birodalom hatalmi állásának, sem O cs. kir. Fölségének szolgálatot nem teszünk. O Fölsége a jogeljátszás elméletét elvetette, a jogfolytonosság elvét visszaállította. Kegyeskedjék 0 Fölsége helyreállítani a törvényt is: akkor nem lesz szükséges puszta szavakkal biztosítani a birodalom nagyhatalmi állását, mert a nemzetnek nem csak vére és pénze, hanem, a mi mindezeknél több, a nemzet szelleme és lelkesedése is a király rendelkezésére álland (Helyes!) A mi a „fejedelem jogainak épségére" vonatkozó passusát illeti a módositványnak: ez a pragmatica sanctio által biztosítva van , — de különben is bennvan a felirati javaslat 45-dik szakaszában, midőn ez mondatik: „Nem kérünk mi politikai lehetetlenséget, nem szándékunk a birodalom biztonságát veszélyeztetni, vagy fejedelmünk törvényes jogait csonkítani, s méltányolni fogjuk mindig a társországok jogos igényeit." Nekem, t. ház! ezen módositvány ellen különösen még azon észrevételem is van, hogy midőn az 1848-diki törvények revisióját, illetőleg a vizsgálat alá veendő pontokat már most speeialiter kijelöli — a minek én most helyét nem látom — más részről az 1848-ki törvényekben és a képviselőház felirati javaslatában foglalt legszentebb elveket sérti meg. Mellőzve azokat, miket itt az indítványozó t. képviselő ur az átalános vita alkalmával mintegy variálva elmondott, és mik elvi kérdéseket tartalmaznak , melyekre itt felelni szükségtelennek látom, csak arra teszek megjegyzést, hogy az 1861diki megyéket csonkáknak nevezte : „a miért nem szerezhették vissza — úgymond — a megyék régi fenyőket." Ez ellen semmi különös észrevételem. De az igen t. képviselő ur 1861-ben a kanczellariára és a helytartótanácsra is azt mondta, hogy tehetetlen régi intézményeinknek csonka felelevenítései; (Helyes!) s nekem ugy látszik, hogy most semmi észrevétele sincs ellenök. Én tehát, t. képviselőház! a módositványnak ezen részét is elvetendőnek és a felirat szerkezetét változatlanul hagyandónak vélem. (Helyes!) Ifj. Ambrózy Lajos b.: Midőn elő szőr van szerencsém a tisztelt házban fölszólalni , igen óhajtottam volna, vajha a nyilvánítandó nézeteknek sikerülne azon szíves indulatot megnyerhetnem, melyre szónoki tehetségem gyarlósága igényeket nem emelhet. (Halljuk !J Meg levén azonban győződve, hogy a ház igazságszeretete a szellemi felsőség egyenlő mértékével osztogatja a türelmes elnézést az azért folyamodóknak, igyeks7em elfogulatlanul előadni a kisebbség módositványa mellett azt, mire meggyőződésem ösztönöz. Fölszólalásom a vita előhaladott stádiumába esvén, föl vagyok mentve a kérdés rendszeres kifejtése, valamint olyas előzmények fölemlítésétől, melyeknek helyes volta már meg van állapítva, el van ismerve. így elismerjük mindnyájan, hogy legközelebbi czélunk mind önmagáért, mind a tovább alkotás lehetőségeért, a 17 évig tényleg fölfüggesztetett törvényes állapot helyreállítása. Megegyezünk továbbá abban, hogy ez, a logika azon szigorú következetessége szerint, mely azt követelné, hogy a tények fonala is valóban ott köttessék újra meg, hol megszakadt, ép oly lehetetlen lenne, mint vétkes az utilitarismus azon cynicus véglete, mely legszentebb kincsünket a romok közé temetve, a jövő nemzedékek várományát eljátszva, csak pillanatnyi igen kétes kényelemre épitne. S e szerint mint egyedül lehetséges és lehetőleg correct ösvényt elfogadjuk a felirati javaslaton átvonuló azon irányzatot, melynek szabatos értelmezése, ha jól fejezem ki, nem más, mint: a törvényes állapot helyreállásának mielőbbi, s olyatén lehetségessé tétele, hogy a létezett törvénytelen 1 állapotnak, s az átmeneti időszak nehézségeinek bizonyos fokig elutasithatlan számbavétele a jogállapot azontuíi integritásán csorbát ne üssön. i De ezen közös tétel lényegesen eltérő magyarázatokra talált, a teendőknek a feliratban kifejtett iránya hazafias aggodalmakat ébresztett, melyek I a Bartalféle módosítványban lelik kinyomatukat, | aggályokat mind a jogfolytonosság értelmezése s ennek alkalmazása, mind a czélszerüség tekintetében. Én csak az elsőre szorítkozom, s megvallom, hogy törpeségem tudatában habozom elismert tekintélyekkel szembeszállni; de meggyőződésem tiltja eltitkolnom , hogy a jogfolytonosságnak a feliratban adott, s Grhyczy igen tisztelt képviselő által még praegnansabban kifejezett értelmezését, mely szerint az nem a törvény törvényességének elméleti elismerésében , hanem foganatosításának foly| tonosságában áll, felette veszélyesnek tartom, kiI vált a kibontakozás lehetőségére veszélyesnek. Mert ' ha az helyes, s ha a szerint a jogfolytonosság csak addig tart, mig a foganatosítás folytonos; miután 35* •
