Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

274 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. mentálni oly institutióval, melyet szemünk fénye gyanánt őriznünk kell mindaddig, míglen a tér a magunk lába alatt meg nem szilárdult! Ugy hiszem, kifejtettem a nézeteket, kifejtettem nyíltan és őszintén, melyek előttem és elvbarátaim előtt az általam beadott módosítvány indokolásául szolgáltak. Szándékom volt még felelni ama félreértésekre , melyeket több képviselőtársam az általam első felszólalásomban előadottakra vonatkozólag fölhozott; de elállók e szándékomtól; mert bizom mindenekelőtt saját intentióim tisztaságávan, mit, ha egyéb nem, az idő földeritend; bizom a közvélemény higgadt ítéletében, mely állításaim balódi értelmét az őáltalok adott ferde magyarázatok ellenében minden további replicázás nélkül is feltalálandja; és bizom elvégre abban, hogy mai előadásom folytán önmagok meggyőződhettek arról, hogy nézeteink a modus procedendire nézve különbözhetnek ugyan, de a quid juris ? és quid eonsilii? kérdéseit illetőleg — az esetben, ha ők csakugyan a válaszfelirati javaslat terére léptek — egymástól megközelithetlen távolságban nem állanak. Várady Gábor: Igyekeztem, t. ház ! a módosítványt tevő képviselő ur mai előadásából és az átalános vita alkalmával mondott beszédéből kikeresni azon érveket, melyek megszereznék nekem azon meggyőződést, hogy a 31-dik szakaszra tett módosítvány nem homlokegyenest ellenkezik azon alkotmányos elvekkel, melyek a feliratban fejt égettetnek. Én ezen érveket, t. ház, feltalálni nem tudtam, sőt ellenkezőleg tisztán áll előttem, . hogy a 31-dik szakaszra tett módosítvány a 48-ki törvények revisióját, és pedig a törvényeknek helyreállítása előtti revisióját igémé meg ; sőt mi több, a törvények vagy törvényjavaslatok tárgyalását, fölterjesztését a minisztérium közbejötte nélkül hozná kilátásba, holott a 31-dik szakasz magára nézve nem csak kizárja ennek lehetőségét akkor, midőn az 1861-diki felírásra tett hivatkozással a javaslatnak a minisztérium általi elfogadása következtében tanácskozások vannak igérve, sőt még inkább ki van zárva annak lehetősége a 47. és 48-dik szakaszokban, melyekre a t. képviselő úr hivatkozik, és melyekben a kiegyezkedésnek és alkotmányos utón kiegyenlítésnek legfőbb tényezőjéül a felelős minisztérium jelöltetik ki. Én tehát a benyújtott niódosítványban a jogfolytonosság elve megsértését látom, és ezt nem is tudnám más oldalról indokolni, mint épen az opportunitással, melyet tisztelt képviselő úr a mai napon és oly nagyon hangsúlyozott. Ezen opportunitási tannak megezáfolására nem találok, t. ház! erősebb és szebb érveket, mint minők a tisztelt képviselő azon beszédében találtatnak, melyet a tisztelt képviselő 1861-ben e házban elő adott. (Halljtok!) Egy helyen ezt mondja: „Magyarország pacificatiójára és a birodalom consolidatiójára csak egy út vezet: a szigorú törvényesség." Továbbá: „Hagyjael adynastiahatározottan és legvégső réfzleteiben a foglalásnak 1849-ben általa fölkarolt gyászos és önmagát már is megbőszült kiindulási pontját, és lobogtassa valahára Magyarországban is a legitimitásnak azon zászlóját, melyhez külföldi viszonyaiban állhatatosan ragaszkodik, és mentve leend." Továbbá azt mondotta, hogy : „A népek hozzájárulásával hozandó minden törvénynek csak egy garantiája van, és ez az előbbi törvények kötelező erejének elismerése, szentül tartása. (Helyeslés.) Az alulról vagy felülről jövő forradalomnak csakis e bástya állhat ellent, és ha az erőszakkal leromboltatott, a népnek és fejedelemnek egyaránt kötelessége azt helyreállítani, és újból meggyökereztetni a hitet, hogy e bástyán kívül fölállított bármely intézmények csak ephemerek lehetnek." Az opportunitásra pedigspecialiter azt mondja: „A czélszerüség tekintete a közélet mezején szintoly kevéssé adhat csak tisztességes ürügyet is (Derültség) fejedelmi eskük által szentesített államtörvények megsemmisítésére, mint a privát életben a magánosok közötti szerződéseknek, avagy az egyszerű becsületszónak megszegésére." Valamint akkor, t. ház! midőn a tisztelt képviselő ezen szép szavakat elmondotta, meg voltam győződve a tisztelt képviselő politikai bátorságáról, melyre ma hivatkozott, ugy még inkább megszereztem magamnak azon meggyőződést febr. 10-én és a mai napon. Egyébiránt én, t. ház! azon szép igazságok között, melyeket a t. képviselő ur 1861-ben elmondott, és az opportunitás tana közötti öszhangzást nem tudtam feltalálni, bár ezt a legnagyobb figyelemmel kerestem is. Nem tudom, a t. képviselő urak szerencsésebb helyzetben vannak-e? Miután azonban, t. ház, ugy tudom, hogy igen kevés kivétellel a t. ház minden tagja az opportunitás védműveit nem csak vontcsövű ütegekkel, hanem bárminő csekély fegyverrel is védni nem kívánja — mert a törvény és a jog oly erős védmu, melyről az opportunitás bárminő lövegei is lepattannak —. ezen a 31-dik szakaszra vonatkozó módositványt elvetendőnek és az eredeti szerkezetet változatlanul megtartandónak vélem. (Helyeslés.) A mi a 32-dik szakaszra vonatkozó módosítást illeti, ezen módosítás, t. képviselőház! részint szükségtelen, részint pedig ezélja nem érthető, legalább előttem nem. Szükségtelen a módosítás, t. ház! azért, mert a 23-dik szakaszban ez, bár más szavakkal, benfoglaltatik: „Fogunk igyekezni, hogy oly javaslatot terjeszszünk Fölséged elé, mely al-