Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-28

XXVin. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27B lyét képezé; melynek gyűléseiben feltaláltuk min­dig a közös anyát, kinek emlőjén nevelődtek a ha­zának nagy fiai, kinek rám nézve, fájdalom! oly hamar elesukódott ajkairól, szíttam én fel a politi­kai számitásnak, a hazafias érzelemnek, önmegta­gadásnak ama csekély tehetségét, mely a jelen ne­héz körülményekben tettre, s ama kényelmes hely­zet föláldozására ösztönzött, melyet 1861-ben e háznak helyeslései között elfoglaltam , hogy attól megválva, s a közvetítés nagyszerű feladatában osztozva, a szabadság és önkormányzás ime tisztán magyar asylumának kapuit mieló'bb, de tartósan megnyitni, s ekkép a fiúi hálának adóját leróni megkíséreljem — megvetném magamat uraim! ha ez institutiót bármi árért áruba bocsátani, annak régi fényébe való visszahelyezését legkevésbbé is koezkáztatni merném. És kell, hogy önök meghi­gyenek nekem, midőn ezennel ünnepélyesen kije­lentem, hogy ez legelső, legfőbb oka azon óvatos­ságnak, mely tilt engem attól, hogy annak a jelen és — mint a válaszfelirati javaslat is beismeri — rögtön meg nem változtatható körülmények közt a törvényen kivüli (nagyobbrészt idegenszerű , a vis inertiaehez, a súrlódások előidézéséhez nagyon is jól értő elemekből alkotott) kormánygépezet mellett, és csak is az indemnity bili szárnyai alatt létesíthető korlátolt restitutiójába beleegyezzem. Tapasztalásból szólok, uraim! mely a statusböl­cseségnek elvégre is legfőbb kútfeje; és a nagy többség elfogulatlan beleegyezésére számitok, mi­dőn ama tapasztalás nyomán, melyet legközelebb, mint Tolnamegyének alkotmányos alispánja sze­reztem, abbeli egyéni teljes meggyőződésemet nyil­vánítom önök előtt, hogy az 1861-ki térfoglalás, ép azért, mert csonka, korlátolt volt, a megyei in­stitutiónak hasznosságát, hitelét és fényét meg nem állapíthatta. (Igaz!) Tagadhatlan tény továb­bá, hogy az 1848-iki törvények a felelős miniszte­ri kormányzat felállítása, s az országgyűlési vá­lasztási rendszer megváltoztatása által a megyei institutió leglényegesebb tényezőivel összeütkö­zésbe jöttek, mely tény ellenében keveset nyom­hat azon érv, hogy ez összeütközés az 1848-iki korszakban nem nyilvánult. En, uraim! nem csak összeegyeztethetőnek hiszem és vallom a két insti­tutiót, de legbuzgóbb óhajaim egyike, hogy a megyéknek országgyűlési képviseltetését, mely nélkül — ne ámítsuk magunkat — azok régi fé­nye visszaállítható soha sem lesz, ott, hová azok, mint testületek egyedül beilleszthetők: a felsőház­nál, indítványba hozhassam. (Egy hang: A felső­háznál?) Az utóbbi természetesen csak vágy, de hozzá merem tenni, nem csupán vágy, hanem ál­talam rég felfogott és általam dajkálva ápolt esz­me, melynek teljesülését országgyűlési teendőink nagy halmaza és önök tetszése ad calendas grae­KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. i. cas relegálhatja, de melynek fölemlitését szüksé­gesnek tartottam azért, hogy némi képét, némi előjelét mutathassam fel önöknek az iránt, hogy a megyei institutiók életbeléptetését nem csak szive­men hordom, de azok tovább fejlesztését saját agyam legelső gondjai közé számítom. (Helyeslés.) De tagadni nem foghatják, uraim, hogy a megyei institutiónak és miniszteri felelősségnek együttes és azonnali életbeléptetése okszerüleg már az el­ső kiindulásnál is okvetlenül törvényes megállapí­tást igényel, ha csak amazt az indemnity bili se­gélyével emennek teljesen alárendelni nem kíván­ják. Es ha az indemnity bili betelt, ha önök azt megújítani helyesnek nem találandják, vagy fel­oszlatván, meg nem újíthatnák: mi történik ak­kor a helyreállított megyékkel? Vissza kell is­mét lépniök a térről, mint 1861-ben a nélkül, hogy áz ujabb kísérlet — legyenek erről meggyő­ződve, uraim! — magának az institutió magasztos eszméjének javára lenne. Nem szólok a rendes administratio tekinte­teiről, melyek mindent inkább, mint az elhamarko­dott és örökös változtatást engedik meg, s a me­lyek nem csupán a kormány, hanem saját népünk józan esze előtt is irányadók; nem szólok a tárgy­ismeretet, jártasságot igénylő roppant teendőkről, melyek ez idő szerint a patrimoniális jurisdictio megszüntetéséből, a rendezett tanácscsal ellátott mezővárosoknak mindinkább terjedő abdicátiojá­ból, a státusjövedelmek tekinteteinél fogva be nem szüntethető politikai rendeletek és törvényke­zési szabályaink szövevényes voltából erednek , s .a melyek egyrészt a megyéknek régi, egyszerű alakjokban leendő restitutióját egyátalában lehe­tetlenné teszik, másrészt pedig — ha a lehetetlent is megkísérlem' merészek volnánk — ama recrimi­natioknak oly kedves anyagul szolgálnának, me­lyek lajtántúli roszakaróink részéről még a jelen, habár hiányos, de rendezett, biztosított igazság­szolgáltatás ellenében is hitelünk megrontására folyvást szóratnak; nem szólok a nemzetiségi iz­galmak azonnali megújulásáról; nem szólok vég­re ama személyes tapasztalásról, hogy a physikai és intellectuális erőnek tulfeszitése sem volna ké­pes a kormányférfíakat arra képesíteni, mit önök tőlünk igényelnek: hogy az országgyűlés tanács­kozásaiban részt vegyenek, az alkotmányos kie­gyenlítést Ö Felsége tanácsában előmozdítsák, s legjobb erejöket a közigazgatás körül csak némi önállósággal visszaállítandó megyékkel eredhető apró csatározásban — a mikért senki jót nem áll­hat — fbiemészteni kény tel enittetnének; mindeze­ket, uraim, csak ujjhegygyel érintve, kérve kérem önöket, hogy velem együtt óvakodjanak követni politikai elleneinknek eljárását, mely eljárás az ő adminisztriv hitelöket aláásta; óvakodjanak experi­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom