Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

242 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. mányzat, független felelős minisztérium, s ezzel 1 összeegyeztetett municipiumoknak visszaállítása ál­tali tettleges életbeléptetése. (Helyes!) Ha mi ezen eszközök nélkül a ránk utalt munkához, s hogy szeretett volt korelnökünk szavaival fejezzem ki magamat, (Halljuk !) ha mi ezen kopár mező meg­műveléséhez puszta kézzel fogunk hozzá, lehet ugyan, de én kötve hiszem, hogy fáradalmaink eredményhez vezetnek, de igenis vezethetnek sa­ját és nemzetünk szivének isméti megsebzéséhez. Ha azonban a jelent körülövező' körülmé­nyeket részletesebben s behatóbban vizsgáljuk, azt találjuk, hogy Erdélynek, melynek az 1848­diki VH. pozsonyi és azon évi I. kolozsvári tör­vényczikkek, mint maga utján s módján hozott s szentesített törvények alapján a magyar anyaor­szággal uniója tettleg létrejött, s habár Erdély ujabb kijelentése folytán jelen országgyűlésére, mint egyedüli törvényhozói illetékes helyére,, meg van híva, sőt képviselőinek választását már is foganato­sítja, Erdélynek , mondom , vallási, nemzetiségi s egyéb belügyeire nézve még csak törvényhozási­lag rendezendő igényei vannak. Horvátország s a kapcsolt részek fel vannak ugyan híva,,(Zaj. Az elnök csönget) hogy viszonyaikat Magyarországhoz ren­dezvén, ennek országgyűlésén jelenjenek meg; de ezek az 1861-iki október 9-én hozott határozatukra nézve országgyűlésünk által adandó nyilatkozatunk­nak mikéntiségétől függesztvén fel megjelenésöket, megjelenésök a jelen országgyűlésen még függőben van. Fiume, melyhez Horvátországnak semmi joga, s moly valahányszor oda hivatott, beczikkelyezte­tett vagy visszacsatoltatott, mindig tiltakozott ez eljárás ellen, s ezt teszi folyvást. .. (Zaj. Az elnök csönget.) Szerettem volna még Fiume és Dalmatia, valamint Magyarország rendezetlen viszonyairól, habár csak átalánosságban is, szólani, és elvártam volna, hogy a t. ház engem is csak ugy, mint má­sokat , végig hallgat, mert én is tartozom nézeteim előadása által választóim előtt magamat igazolni. Kérem tehát magamat annál inkább meghallgat­tatni, minthogy e helyen nézetem nyilvánításával nem csak a tisztelt ház, hanem választóim iránti tekintetnél fogva is tartozom. Szólanom egy részről jog, más részről kötelesség. (Zaj.) Zsedényi Ede : A 82. §. értelmében fölké­rem az elnököt, hogy a rend és csend fentartása felett őrködjék. (Felkiáltások: Ez a karzatokra szól!) Tóth Vilmos jegyző : Az elnöknek szóbeli intésen és csöngetyün kivtil nem áll egyéb rendelkezésére. (Zaj. Az elnök csönget. Többen: Halljuk!) Kudlik István : Szólani akartam pedig az emiitettekről, habár csak átalánoságban is, mert az általam fölemlittetni szándéklott viszonyok oly mételyek, melyek szeretett hazánk és nemzetünk szivén folyton rágódnak s az osztrák birodalomban — talán jól eltalálom a hasonlatosságot, ha azt mondom, hogy minden anyagi erőt fölemésztő kielégíthetetlen szalag-féreggé nőtték ki magokat; melyek tehát gyors orvoslást igényelnek; a sike­res orvoslás pedig csakis egy normális állapotba helyezett országgyűlés által érhető el. Ki akartam mutatni országgyűlésünk kiegészítésének, és a par­lamenti kormányforma s felelős minisztérium visszaállításának szükségét; látván azonban, hogy oly szerencsétlen pillanatban jutottam szóhoz, mi­dőn a t. háznak türelme kimerült, az eddig mon­dottak után — a mennyire ily körülmények között mondott szavaimra magam is csak kételylyel emlékezhetem — beszédemet a lehető logikával befejezem. (Halljuk!) A törvényes állapotnak visszaállítását tehát kérnünk és sürgetnünk kell most, midőn 0 Felsége, tényleg uralkodó fejedelmünk bizodalmasan for­dul hazánk s nemzetünk felé, mint egy gondos családapa-a sápadt anyához, a ki édes hazánk, s a sorvadásban szenvedő gyermekeihez, a kik szeretett nemzetünk. Nekünk viszontbizalommal kell for­dulnunk, simulnunk és szólanunk hozzája; szólnunk pedig az uralkodóját s hazáját egyaránt hőn szerető, de keserveiben s fájdalmaiban vonagló nemzetünk szivéből, a szeretetből eredő hódolat alázatos, de a jog s igaz ügy természetéből származó s testüle­tünket megillető, komoly méltósággal párosult gyöngédség hangján: mert csakis mint törvényesen megválasztott képviselők vagyunk egyedül hivatva nemzetünk nevében törvényes fölszólalásra. Hogy pedig nem csak édes hazánk, de az egész biroda­lom is beteg, hogy ez az időközi, miden áron cen­tralizáló s experimentáló kuruzslók által aggasztó helyzetbe sodortatott : ez már többé senki előtt sem titok. És ha a beteg nem szól, ha hallgat, ha fel nem jajdul, ha a szenvedés tettetett s e szerint mindig veszélyes mosolyát ölti ajkaira még akkor is, midőn az egyedüli illetékes orvos kutatva tapogatózik : az orvos sem fedezheti fel oly köny­nyen a kór állapotát, s meg nem szabhatja az illő gyógyszert. Mindezeknek tehát hódoló, alázatos, de egyszersmind komoly méltóság s illő gyöngéd­ség hangján leendő kifejezése kötelességünkké vá­lik. Ezeknek kijelentésével késnünk és haboznunk nem szabad, mert bennünket a nemzet bizalma helyezett ide, s azt parancsolja nekünk a becsület­beli kötelesség azok irányában, kiknek bizalmát elfogadtuk. És minthogy a felirati javaslatnak szövege mindezeket kellően, komolyan s gyöngé­den fejezi ki, bár ugyan nem oly éles színezetű hangon, mint a melyet mi, ügyünk szentségétől lelkesedett szónokok, használunk; minthogy to­vábbá a javaslat érzelmeimet tolmácsolva, mintegy szivemből szól : azt egész kiterjedésében pártolom

Next

/
Oldalképek
Tartalom