Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-26
XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 241 tul szüneteléséért. Ominosus eszmék ezek, uraim! és bajos volna részletes tárgyalásukba vagy czáfolatukba ereszkedni. Még eddig mindig csak átalánosságban hozták elő azok, kik oly különösen hangsúlyozták ezen eszméket; hanem annyit mégis bátran ki lehet mondani, hogy ha nem tudjuk is azon következtetéseket, melyeket itt e házban e nézetekből levonnak, ismerjük igenis azon következtetéseket , melyeket hasonló eszmékből a Lajtán tul szoktak levonni; és azért megvallom, nem minden aggály nélkül hallom itt ezen eszmék hangsulyoztatását akkor, midőn a Lajta felől láthatárunkra a reichsrath sötét árnya nehezedik. (Helyes. Szavazzunk!) • Kudlik István (szólni akar. Zaj. HaUjuk! Szavazzunk, szavazzunk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kudlik István: Ha a tisztelt ház úgy kivánja, hogy a tárgy vitatásának vége szakadjon, s az utánam levők a szótól elállanak, én is szivesen elállók; ha azonban kívánják, hogy szóljak, tehát megteszem, s ez esetre kérem a t. háznak néhány pereznyi türelmét. Szavamat kénytelen vagyok ismétléssel kezdeni. A ház asztalára fektetett felirati javaslatot szövegének egész terjedelmében pártolom. (Kljén! Derültség. Zaj. Az elnök csönget Eláll!) Igen szívesen lemondok a szóról, ha a t. ház kívánja. (Helyeslés. Éljenzés. Zaj. Az elnök csönget HaUjuk!) Őszintén bevallom , hogy e részbeli nézetem indokait részletesen s behatóan óhajtottam volna elemezni akkor, midőn szólandónak jegyeztettem be magamat; most azonban, ama fejtegetések után, melyeket jelen vitatkozás folyamán több oldalról hallottam , s melyeknek éles, törvényeinkből s nemzetünk életéből merített tapasztatotokon alapuló logikáját mindnyájan egyaránt élveztük, nehogy ismétlésekbe bocsátkozzam egyrészt, másrészt pedig , figyelve a nemzet köztiszteletében álló s közbizalmat biró felirati javaslat szerzőjének múlt ülésben tett figyelmeztetésére, a lehetőségig röviden akarom magamat kifejezni, a nélkül azonban, hogy a felületesség árnyékát magamra vonjam. (Zaj. Eláll! Az elnök csönget. Több helyről; HaUjuk!) Oly fontos és hihetőleg történeti korszakot képezendő ügynek megoldása van elénk tárva, hogy nyomasztó helyzetben levő nemzetünk sóvárgó, s a magas politika fonalát szövő nem csak birodalmi, de európai közegek is feszült figyelmű tekintetet vetnek ezen t. házra {Zaj. Az elnök csönget) annyira, hogy mindnyájunk öntudatában önkénytelenül visszatükröződik nem csak a megoldandó feladatnak, de saját választóink irányában is helyzetünknek komolysága. (Folyton növekvő zaj. Az ehök csönget.) Az ildom azt kívánja tőlünk, először is, hogy hallgassuk meg egymást, azután peKÉPV. H. NAPLÓ. 186% ]. dig, hogy az ügyben kellő higgadtsággal és illő pontossággal s tapintattal járjunk el. (ügy van! Zaj.) Szónoklatom bevezetésében tett véleménynyilvánításomat igazolandó, akaratom ellenére is visszapillantok a múltra, (Zaj. Felkiáltások: Szavazzunk' Eláll! HaUjuk! Az elnök csönget) melyben édes hazánk politikai, erkölcsi s anyagi tekintetben, egy gyönyörű, termékeny s gyümölcsöző kerti keret gyanánt tűnik fél az ős Európa látkörén, (Zaj) s melyben csak az ujabb korszellem igényei követelte diszitmények hiányozván, ezek magva az 1848-ik évben elvettetett; (Helyes! HaUjuk!) s ha az 184%-iki gyászos események s ezekre következett 16 év viharjai nem csak a már | csírázó diszveteményeket, de magokat a korábbi gyümölcsöző növényeket is ki nem irtják s el nem sodorják, hanem mint ezeket, ugy amazokat gyöngéd és gondos kezek ápolják: édes hazánk most már politikai, erkölcsi és szellemi tekintetben nem csak termékenyen gyümölcsöző, de valóban kies paradicsom volna. De ne emlegessük a multait, vessünk fátyolt a közelebb múlt 17 évre: ezt kívánják tőlünk a körülmények, s maga az eszéI lyesség is, nehogy féltékenykedő s centralizálni I minden áron óhajtó elleneink mondhassák, hogy • még akkor is, midőn felülről az engesztelő béküI lékenység jobbja nyujtatik felénk, mi a fékezetlen [ szenvedély szülöttét helyezzük bele: a recriminatiót. Vegyük inkább szemügyre a jelent. A trónbeszéd ama termékenyen gyümölcsöző s már is diszveteményekkel ellátott, de idő közben még hantjaiban is feldúlt térségbe vezet bennünket, (Zaj) hol jelenleg hazánk törvényeiben és szokásaiban nem ismert, termékeny anyaföldünk minden mimusát csak is saját vegetálásukra s fentartásukra kiszivó, s ekkép a birodalom életerejét zsibbasztó idegen palánták — nem mondhatom, növényei, de kinövései elterméketlenitik s eltorzítják. (Zaj. Az elnök csönget.) S midőn a trónbeszéd oda utal bennünket, hogy eme még hantjaiban is feldúlt területet ismét termékenynyé s virágzóvá tegyük. .. | (Zaj.) Elnök (csönget): Csendet kérek. Ha a zaj ! egyre tart, akkor a képviselő úr még későbben végzi szónoklatát. Kudlik István : Ha a t. ház azt kívánja, hogy ne folytassam, igen szívesen elállók. (HaUjuk, hattjuk! Zaj. Szavazzunk! Az elnök csönget) Nem juthatunk birtokába azon eszközöknek, melyek segedelmével ily fontos megbizást teljesíthetnénk s ily nehéz munkát foganatosíthatnánk. Ezen eszközök, igénytelen nézetem szerint, a jogfolytonosságnak, az 1848-iki s korábbi közjogi törvényeknek nem csak elvben, forma szerint, hanem az ország területi épsége, parlamenti kor31
