Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-26
240 XXVI. ORSS Bánság is kiszakasztattak,melyek rövid idő múlva ismét visszacsatoltattak ugyan, de a kiszakasztás és kiegészítés nyom nélkül múlt el, úgy hogy az egészet jóformán meg sem éreztük. Ezek volnának azok, t. ház! a mik a trónbeszédben kedvezők. De midőn a trónbeszéd azt mondja, hogy a törvényhozás leglényegesebb tárgyai hazánk törvényhozásától elvonatnak, sőt hogy ezután közösen , és a mint állíttatik, alkotmányosan fogunk kormányoztatni, miután azon testület, melyben ezen ügyek alkotmányosan kezeltethetnének, olyan, hogy az abban való részvét által nemzeti önállásunknak és nemzetiségünknek sirját bizonyosan megásnók: midőn a trónbeszéd tartalma ilyen, akkor, azt tartom, hogy kétségbe kellene esnünk a kiegyenlítés létrejötte iránt, ha nem volna más valami, a mibe akaszthatnék reményünknek horgonyát. A trónbeszéd hangja és szelleme nyílt ellentétben áll betűjével, mert annyi jóakarat, • annyi accommodatio, annyi melegség vonul át minden során, hogy lehetetlen magunkat azon reménynyel nem kecsegtetnünk, hogy a fejedelem részéről nincs kimondva az utolsó szó. A fejedelem nem azt látszik a trónbeszédben kimondani : ez az én határozott akaratom; hanem csak azt: ez az én véleményem. Nem csökönyös nézetek képeznek áthághatlan falat, és discussio tárgyává látszik minden tétetni. Ily körülmények között, t. ház! részemről azt tartom, nincs elzárva annak útja, hogy mi a roszul értesített fejedelemtől a jobban értesülendő fejedelemre appelláljunk. (Tetszés a hal oldalon.) S a mely hangulat uralkodik a trónbeszédben, ugyanaz nyilvánul a fejedelem magaviseletében is. Rövid idő alatt harmad ízben mulat közöttünk, s minden tette, minden szava jóakaratot tanúsít. Azt tartom, lehetetlen, hogy mindaz, mit látunk, csak káprázat legyen: ennélfogva ugy hiszem, hogy azon mély tisztelet, melylyel tartozunk a trón és a fejedelem magas személye iránt, azt parancsolja, hogy komolyan vegyük kegyeinek nyilatkozatát. Keserves csalódás volna mindnyájunkra nézve, ha jogos követeléseink mégis ridegen viszszautasittatnának. Mert nem hihetem, hogy midőn a nemzet oly világosan kijelentette, oly hangosan kimondotta kivánatait, 0 Felsége ne volna azokról kellőleg értesülve; és ha még sem vonta el tőle kegyét, ez azt jelenti, hogy szintén nem tartja lehetetlennek kivánataink teljesítését. A trónbeszédben oly határozottan el van vetve a jogvesztésnek elmélete és oly határozottan ki van mondva az alkotmányosság, hogy ezen elvnek valóságos következményétől eltávozni alig lehet. Én ezen körülménynek végtelen nagy fontosságot tulajdonitok, mert lehetetlen nem látnom, lehetetlen föl nem tennem , hogy a fejedelem lelkében erős küzdelem ÁGOS ÜLÉS. támadt ezen eszmék közt, melyekkel fülét folytonosan ostromolták, és r saját keblének jó érzete és jó sugallata között. Én azt tartom, lehetetlen, hogy a fejedelemre benyomást ne tett volna a nemzet súlyos szenvedése és azon lelki erő, melylyel ezt tűrte. Azt tartom, lehetetlen, hogy a fejedelem el ne gondolná, mily dicső a hivatás nagygyá és boldoggá tenni ezen hazát és e haza fiaiból erős rendithetlen támaszokat szerezni a dynastia és birodalom részére. Lehetetlen, hogy 0 Felsége elméjében ezek meg ne forduljanak; és mindent megfontolva, azt hiszem észre vehetni, hogy keblében a mérleg részünkre hajlik. A nemzet áll itt előtte, kérve, mint a fölirat mondja, hogy hallgassa meg kérését; az összes nemzet ismételni fogja azon kérést, ismételni fogja ezen szavakat: Bátorság, fejedelem ! Én a ház asztalán fekvő feliratot egész terjedelmében pártolom. (Helyeslés.) Csak még egy megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni bizonyos nézetekre, melyek a háznak egyik oldaláról igen gyakran intéztetnek hozzánk. (Halljuk!) Szüntelen halljuk említtetni a magasabb szempontokat, halljuk említtetni azt, hogy világtörténelmi szempontra emelkedjünk, midőn hazánk jelen viszonyait mérlegeljük ; halljuk említtetni, hogy ne tisztán subjeetiy szempontból ítéljük meg jelen viszonyainkat. Én azt tartom, t. ház, hogy nemzetre mindig sikamlós tér a magasabb szempontok, átalánosabb eszmék tere. Mert ott a józan ész és a nemzetnek helyes ösztöne igen könnyen eltévedhet a sophismák örvényei és szirtjei közt. Sokkal biztosabb, ha a nemzet egyszerűen önfentartási természetes ösztönét követi; sokkal biztosabb, ha teljesíti azon kötelességet, melylyel ugy az összes nemzet, mint annak minden egyes fia, vezérei és a tömeg egyaránt tartozik: hogy hű maradjon önmagához. Egyébiránt mik legyenek azon magasabb szempontok, melyeket bizonyos oldalon némelyek emlegetni szeretnek, arra nézve némi fölvilágosítást nyerhetünk az által, hogy szintén igen gyakran említik és hangsúlyozzák azon közös érdekeinket, melyek köztünk és Ausztria többi népei közt van^ nak. Azt mondják, hogy minket már most nem csak a hadi közösség és közös védelem kötelez, melyet a pragmatica sanctio ránk rótt, hanem a szellemi és anyagi érdekek közös védelmi kötelessége is egybekapcsol. Kiemelik, hogy nekünk minél nagyobb befolyást kell szereznünk a birodalom ügyei és kérdései eldöntésére, hogy solidaritásra vagyunk kötelezve a közös alkotmányosság fentartásában , annyival inkább , mivel még mindig fontosak azon ügyek, melyeket mindenesetre közösen és alkotmányosan kell tárgyalni. Sőt említették tegnapelőtt még azt is, hogy mi felelősséggel tartozunk az alkotmánynak a Lajtán
