Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

2S0 XXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. sét mint kormányzási rendszert. Megvallom, hogy annak kivitelét jelen körülményeink közt magam­nak megmagyarázni nem tudom. Körülményeink rendkívülisége által bizonyos mértékben a fogal­mak is megváltoztak. P. o. minisztérium követelésé­ről levén szó, azt a közös ügyek feletti értekezéssel ugyanazonosnak tekinthetjük. Az ország minden ügyei a minisztérium által vitetvén, a miniszteri hatalom és hatásköre megállapítása épen azért szükséges, nehogy ez a lajtántuli minisztérium, vagy államminiszterium körébe vághasson; de hisz épen ezen hatáskör megállapításából, mint a mely elkülönözi a magyar minisztérium és a laj­tántuli nagy államminiszterium hatalomkörét, épen ebből áll a közügyek elhatározása. Mig tehát ez meg nem állapíttatik, addig határozott hatáskörű minisztériumot nem képzelhetek, ily hatáskör nél­külit pedig épen nem. Igaz, hogy a válaszföliratban egy helyütt ké­szeknek nyilatkozunk, ezen átalakítási időszakban a minisztérium formáját tekintve, engedékenyeknek lenni, hihetőleg a minisztériumot índemnity billel segitni. Igen, de sem a királynak nem adhatunk ín­demnity bilit egy csonka minisztérium kinevezheté­sére,mindig a válaszföliratban gondolt 1848-kimi­nisztériumot értve ; sem magunknak ily csonka mi­nisztérium elfogadásai a. (A bal oldalon: Mi sem! Zaj.) Ha lefelé tekintjük a minisztérium állását, nem hasonló bonyolódott állapotba lépünk-e ? Ha a minisztérium, szemben a vármegyékkel, melyek­nek azonnali visszahelyezése természetes követke­zetessegü lenne, szemben épen azon vármegyékkel, melyek csak ideiglen a meg nem maradhatás elő­relátásával alakíttattak 1848-ban, ezeknek közegeit, melyek a kormányzási gyakorlat hiányában van­nak és mtíködésök nagy részével ismeretlenek, egyszerre visszaállítaná, ebből nem csak rendet­lenség, hanem komolyabb következés is származ­nék, t. i. a municipális rendszer sympathiájának veszedelmeztetése, mert lehetetlen, hogy a megyék első működése a zavar formáját ne viselje és szám­talan esetben a kormányzottak aggasztásával és kárával ne járjon. Én tehát azt tartom, hogy e második mód szerint sem lehetne a minisztériumot, minden in­demnity bili mellett sem, mint kormányzási ténye­zőt képzelni. De végre, mint kiegyezkedési közeg sem egyez meg a minisztérium vélekedésemmel. Itt ismét azon fogalomváltozásra hivatkozom, melyet előbb érin­tek a minisztériumra nézve, s melyet közös ügyek­nek is lehet kanonizálni. Itt, ha kiegyezkedésről szólunk, bizonyos értelemben békekötés fogalmát használhatjuk. Ezen kiegyezkedés, természeténél fogva, nem ÍIZ 0 Felsége kormánya között és mi; köztünk kell, hogy történjék, hanem egyenesen Ő Felsége között és köztünk. Tehát a kormány sze­replése ezen cselekvésben egészen helyen kivüli. A kormány működésének csak később fog nyílni tér, midőn az egyezkedés már megállapíttatott, mert hisz épen a kormány mivolta, formája és rendszere az egyezkedésnek egyik fő pontja. Egy­előre tehát a két egyezkedő fél alkudozik egyedül, és ekkor vagy semmi vagy mindenesetre nem le­het olyan közvetítő, a ki mindkettőtől függ, ha­nem épen olyan, a ki egyiktől sem függ, a mi pe­dig máskép nem érhető el, mint ha azon egyezke­dő fél képében, a ki személyesen nem járulhat a kiegyezés művéhez, e czélra egy bizalmával fel­ruházott küldöttje jelenik meg. Ez volna tehát azon minisztérium, mely igé­nyeltetik. Igen, de már épen az előbbieknél fogva én nem látom benne azon megkivántatóságokat, melyek ezen részrehajlatlan szerepre szükségesek; mert ha átmegyünk a gyakorlati térre, a kiegyez­kedés terére: ha ezt egy formaszerinti miniszté­rium eszközölné, az számtalan nehézséggel talál­koznék, mert hihetőleg olyanokat volna kénytelen nem ritkán előadni s védelmezni, a mik által egészen megfosztatnék hatásától, az országgyűlés bizalmától, és igy állásától is. Ha pedig a minisz­térium mellőzve parlamentális kormányszerü ter-. mészetét és kormányzási rendeltetését, csak ad hoc neveztetnék ki, akkor működése egyenesen királyi biztos szerepévé változik, (Zaj.) mert más jellege ezen közvetítő közegnek nem volna. Ekkor azon­ban a miniszteri rangnak és czimnek komoly szük­ségét nem látom. De látom igenis a királyi kül­döttnek helyét és czélszerüségét, sőt szükségét; ezt alkotmányunk történelme is mutatja, például szolgálhatván maga a pragmatica sanctio készíté­sének módja. Ezek folytán öszpontosított véleményem az, hogy a yálaszföliratban meg lenne említendő, hogy miután 0 Felsége a trónbeszéd által a jogfolyto­nosság hiánya szülte aggodalmakat megszüntetni, s bennünket mind a közös ügyek, mind az 1848-ki törvények átvizsgálása ügyében működésre föl­szólítani kegyeskedett, mi erre mind két irányban készeknek nyilatkozunk, elvárván O Felsége ke­gyelmétől , hogy kívánalmainak megismertetése végett munkálódásunkat a legmagasabb bizalmá­val felruházott küldöttje vagy küldöttjei által könnyíteni méltóztassék. E tekintetben tehát változást vélvén szüksé­gesnek a föliratban, mikép legyen az alkalma­zandó, ahhoz a részletes tárgyalás alkalmával meg­jegyzéseimet megtehetni, magamnak fentartom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Szász Károly: Tisztelt ház .'Szívesen lemon­dottam volna a szóról, mert azok közé tartozom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom