Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-26

XXVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. 229 Mindaz tehát, a miről eszerint a válaszfeliratban nyilatkozunk, hogy a jogfolytonosság elve miatt kell kérnünk vagy követelnünk, nézetem szerint alapját vesztette, a nélkül azonban, hogy értékét és becsét vesztette volna. Ezen kivánatok mind állhatnak, de más természettíekké válván, más helyen, más utón lesznek érvényesíthetők. Hogy ez így van, t. ház! engedjék, hogy az alkalmazás utján igyekezzem bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük föl az esetet, hogy O Felsége a fentemlített nyilatkozatot nem tette volna, és semruitsem mondva, az 1848-diki törvényekhez egészen hasonló törvényeket —• meg nem nevezve és nem jellemezve azokat — küldött volna le elfogadás végett hozzánk. Kérdezem, t. ház! a jogfolytonosság kérdése hogyan állana ? Nézetem szerint, a jogfolytonosság kérdésén ez által segítve nem volna, mert mi bírnánk ugyan egy törvénynyel, mely törvénybe való beleegyezésünk és bele nem egyezésünk vagy annak módosítása hatalmunkban állana; de azon 17 évi hézag még mindig fönmaradna, és még ki volnánk téve annak, hogy az ily eset ismételtetvén, egy más esetben máskép fogna alkalmaztatni, (Zaj) és így ezen jogfolytonosság ez által még betöltve nem volna, s mi annak birtokában nem volnánk — világos bizonyságául annak, hogy az utóbbi restitutió a jogfolytonosságot nem következteti. Vegyünk már most egy más esetet — bocsánatot kérek, hogy Szentkirályi barátom példáját használva, egy kis casuisticával fárasztom a t. házat — egy más esetet, mely szerint egy lehető tökéletességű alkotmányt gondoljunk, olyat, a mely valamennyünket őszintén kielégít és mindenikünk kívánságának megfelel. Minekutána mi magunk azt mondjuk a feliratban, hogy az 1848-diki törvények megmásitását nagy részben magunk is szükségesnek látjuk, (Zaj. Halljuk! Ellenmondás a bal oldalról) ez a panacea az 1848-diki törvény nem fog lehetni, hanem lesz egy más, a legjobb. Mármost,hafölveszszük a két esetet, ezen alkotmányos panacea megadatik, de ama nyilatkozat nélkül: hogy áll a jogfolytonosság kérdése ? Vérző szivvel fog kelleni ezen közelálló jó alkotmányt eltávolítani, és tartva azon 17 évi hézag megmaradásától, melyből alkotmányunk jövendőjének xngatagságát származónak tudnók, epedezni fognánk azon nyilatkozat után, melyet csakis Ó Fölsége adhat, és mely nyilatkozat azon 1848-diki törvényeknek elismeréséből, szóval a jogfolytonosság megadásából áll, melyet most már birunk. De vegyük már most a másik esetet is, hogy t. i. ugyanezen panaceát, ugyanezt a tökéletes alkotmányt küldi hozzánk 0 Felsége ezen előbbi nyilatkozatának kíséretében, mely által az 1848-iki törvényeknek alaki formáját törvényesnek declaI rálja, kérdem, vajon akkor (pedig ugy kellene, ha következetesek volnánk; az 1 848-ki törvények életbeléptetését fogjuk-e mégis követelni, csak azért, [ hogy tökéletesítsük azon nyilatkozatot, csak is azért, ! hogy azonnal azon jobb és tökéletes alkotmányi nyal fölcseréljük? — Ha ellenkezésre találnánk I ezen kivánatunk teljesítésénél 0 Felsége részéről, s ezen kívánalmunk miatt a nemzet ama kívánatos alkotmánytól megfosztva maradna, nem hiszem, hogy az ország kötelességünk ekkénti felfogását | helyeselné és helyeselhetné. Ezek voltak azok, a miket indokul kivántam megemlíteni azon megyőződésemnek , miszerint azt hiszem, hogy a trónbeszédnek azon része, mely az 1848-iki törvényeket formaszerüleg jogosaknak ismeri, a jogfolytonosságnak jogos kivánatát kielégítette s betöltötte. Mindaz , mi a restitutió követelményét illeti, elvileg megszűnik, mert a jogfolytonosságnak teljességgel nem képezi lényeges részét, s így azon postulatumok sorába való, mint a hogy egykor az administraturi rendszerből, vagy Erdélynek még vissza nem lett csatolásából eredeti állásunk törvénytelenségének megszüntetését kértük. Mirajtunk áll, t. ház, az e részben hozzánk bocsátott királyi felszólítás folytán a tervezett revisio müvéhez fogva, ezen törvénytelen állásunkból való kibontakozásunkat siettetni, minekutána, mint mondám, a jogfolytonosság elvének további megmentése tekintetéből törvényalkotási vagy átidomitásí munkálatunkban akadályra szerintem nem találunk. Áttérek, tisztelt ház! a fölirat azon részére, melyben az mondatik, hogy a mi felelős minisztérium által fog hozzánk jutni O Fölsége részéről, mindannak tárgyalására készek vagyunk. (HallI juk.'J Ezenkövetelés, aminiszteriumkövetelése, vagy j szorosabb értelemben mondva, a felelős kormány | követelése három módon történhetik és három indokból. Először mint elvet kérhetnők, mely összeköttetésben van azomnézettel, melyet czáfolni igyekeztem, t. i. a jogfolytonosság kiegészítésével. Másodszor lehetne azt kérni mint kormányformát. Harmadszor lehetne kérni minisztériumot mint a kiegyezkedés segítő közegét. Az elsőhöz nem kell szólanom, mert azokból, a miket mondottam, világos, hogy vélekedésem szerint a jogfolytonosságnak elég van téve, s a minisztérium kérése azért, hogy a jogfolytonosság tökéletesittessék, nem szükséges többé. (Zaj.) Nem tartom azonban a felelős kormányrendszert azért, mert itt e helyen követelését helytelennek vélem, átalában mellőzendőnek. Miért tartom azt czélszerünek s minő formák s elvek szerint alkalmazandónak, más helyütt lesz alkalmam megérinteni. Kérhetjük a minisztérium azonnali kinevezé-