Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-26
228 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. zafiasabb kötelességet teljesítenének, ha magát a felséges fejedelmet ez irányban fölvilágosítani igyekeznének , mint ha a nemzetet akarják feleló'ssé tenni azon eseményekért, melyekben a bűn másoké, a nemzeté pedig előbb a hősiség, később a szenvedés volt csupán. (Zajos éljenzés.) Ürményi József: Tisztelt ház ! A ki azoknak, kik egy igen t. képviselőtársunk elmés megjegyzése szerint, szükségesnek tarthatnák azt is elmondani, a mi már el volt mondva, a ki azoknak sorát megkezdeni kívánná, hihetőleg nem lehetne ennyi tartalom-gazdag szónoklat után más helyzetben, mint én találom magamat a szőnyegen levő tárgy melletti vagy elleni érvek dolgában, t. i. az igen kellemetlen szegénység helyzetében. így tehát csak azon morzsákat igyekszem gyűjtögetni, melyek csekélyebbnek látszó értékességüknél fogva a gazdagon megrakva volt asztalon itt-ott elhagyattak ; s mellőzvén — mert már mindjárt ismétlésbe kellene ereszkednem — mellőzvén az ország jelen ! politikai állapotának ecsetelését, azonnal ad medias res kívánok szólani és megjegyzéseimet tenni. A ház asztalán levő okmány egy felelet; igen természetes tehát megítélésében az a kérdés — és csakis ez természetes — vajon ezen felelet felel-e, és hogyan felel — a mi a jelen esetben rendeltetése — a kir. trónbeszédre ? Hogy azt megitélbessem, röviden ismételnem kell, mi a kir. trónbeszédnek j tartalma, vagyis mi a kérdés. A kir. trónbeszéd mindenekelőtt elvetve a jogvesztés elméletét, a pragmatica sanctio terére áll; továbbá ajánlja, mint legfőbb tárgyat, a közös ügyeknek tárgyalását és azokra nézve való kiegyezkedést; ajánlja ezt különösen a lajtántáli részeknek alkotmányossá vált állajaotáiiál fogva; végre pedig a 48-ki törvényeknek életbeléptetésére való készségét nyilvánítja, mihelyest azokból kihagyatnak mindazok, melyek ezen életbeléptetésnek 0 Fölsége uralkodói kötelességeinek — fölfogása szerint — akadályul szolgáltak. Mi már most ezekre a felelet ? Azt mondja a válasz, hogy a jogfolytonosság követelményei az által, hogy a 48-diki törvények alaki jogosultsága elösmertetett, még nem teljesíttettek, hanem életbeléptetésök okvetlen szükséges. Azt mondja továbbá, hogy a 48-ki törvényekben, a mit 0 Fölsége változtatni, vagy javítni egy felelős magyar minisztérium közbenjárásával kivánna, azt azonnal tárgyalni szoros kötelességünknek fogjuk tartani. Mondja továbbá, hogy közös ügyeket elismerünk, és ezek iránt, a lajtántúli népekkel, mint szabad nemzet, szabad nemzettel, érintkezésbe kívánunk bocsátkozni, s a kiegyenlítést reméljük. Első, és természeténél fogva, (Halljuk!) leglényegesebb tárgya tehát a válaszfeliratnak a jogfolytonosság fölötti elmélet és annak taglalása. Ha azon állítás áll, t. ház ! hogy a jogfolytonosság hatása, vagy — hogy jobban fejezzem ki magamat — folytonos cselekvése az 1848-dik évi megszakasztás idejétől fogva egész azon pillanatig-hat és tart, melyben bármely alakban az 1848-dik évi törvényeknek ismét birtokába fogunk jutni: akkor a válaszfelirat minden tétele tökéletesen áll, és hozzá szó többé nem fér. De épen a jogfolytonosság ezen fogalma az , tisztelt ház! melyben én meggyőződésemnél fogva megnyugodni nem tudok. Véleményem szerint a jogfolytonosságnak ideje, és azon időszak, melyre ez hat, az 1848-dik évi megszakasztástól fogva azon szempillantásig tart, melyben 0 Felsége ezen 1848-dik évi törvényeknek jogosultságát kimondta. Ezt pedig követi egy más időszak, mely nézetem szerint amattól lényegesen különbözik és vele csak erkölcsi összeköttetésben áll. Kettő kell. t. ház ! hogy a mi jogosult kivánataink teljesüljenek. Az egyik és legfőbb az, hogy azon 17 évről, mely az 1848-ik évi niegszakitás óta mostanáig terjed, a törvénynélküliség jellege törültessék le, és ez az, a mi mellett mi tökéletesen egy vélekedésben állottunk és harczoltunk; ez az, a mitől minden alkotmányos jövendőnk koczkáztatása nélkül soha sem állhatnánk el, és nem is fogtunk volna elállani, mert ezen államjogi felfogásra vonatkozólag nézetkülönbség csak n jogvesztés embereinél volt, különben pedig tökéletes vélemény egység uralkodott; ez az , t. ház ! a mi O Fölsége igazságszeretetét és bölcseségét arra bírta, hogy azon nyilatkozatot, melyben az 1848-ik évi törvények jogosultságát elismeri, megtegye, s ennek minden akadályait fejedelmi nagylelkűséggel és önállósággal legyőzze. Második kívánalmunk szintoly lényeges, hogy t. i. ezen, már nem törvény nélküli, hanem a körülmények rendkívülisége folytán ideiglen törvénytelen állapotból mielőbb a törvényesre mehessünk át. Ezen kettőből áll, nézetem szerint, a mi kívánalmaink tömege. Ha 0 Fölsége a fennemlitett nyilatkozat után semmit sem mondott volna, igen természetesen az 1848-dik évi törvények életbelépnének. Azonban O Fölsége azon szempillantásban, midőn a törvénynélküliség epocháját befejezte, és e tekintetben' aggodalmainkat megnyugtatva lenni hitte: az 1848dik évi törvény életbeléptetésének akadályait elősorolva, azokat, mint olya,nokat határozottan ki is jelentette, mi az 1848-ik évi törvények felfüggesztésével ugyanazonos. Én ezen két epochában — és talán a t. ház is — lényeges különbséget látok, mivel az egyik hatása a másik nélkül tökéletesen megállhat. így ezen felfüggesztés által azon királyi nyilatkozat a jogfolytonosság megadása tisztét bevégezvén , egy uj törvényalkotásra való felhívássá vált. (Zaj, ellenmondás.)
