Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-26
226 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. most az követeltetnék mitőlünk, hogy azért, mivel a 17 év alatt ellenünk mások vétkeztek, most mi bűnhődjünk. En ahhoz hozzájárulni soha sem fogok. Óhajtottam még néhány észrevételt tenni Széchenyi Béla tisztelt képviselő' társam beszédére; de meg kell jegyeznem, hogy észrevételeimet azokra fogom tenni, a miket itt a házban elmondani hallottunk, nem pedig azokra, a mik, hihetőleg gyorsírói tévesztés következtében, a hírlapokban kimaradtak. (Derültség.) Azon kezdte t. képviselő ur beszédét, hogy o tökéletesen független ember. Nekem nagy szerencsétlenségem lehet, hogy sokszor nem értem az azon oldalról jövő állításokat. Ezzel is ugy vagyok, mert nem tudom, mit érthet ezen függetlenség alatt a t. képviselő, ha csak azt nem, hogy ö államhivatalban nincs. Ha ezt éi-tette, akkor hála Isten e ház többsége vele egyformán független, és ebben tökéletesebb vagy tökéletlenebb függetlenség nincs. Nem hiszem pedig, hogy mást érthetett volna, mert épen ó' hivatkozott a választókerület iránti kötelezettségeire; sőt azt is emiitette, mintegy szemrehányólag irántunk — a mi azonban a gyorsírói jegyzékekből szintén kimaradt — hogy, mondom, többen vagy sokan közölünk, megnyertük a választók bizalmát, hogy megválasztassunk, most pedig nem gondolunk a választók érdekeire. Én, t. ház, ebben egyfelől nem egészen helyes fogalmat, másfelől alaptalan vádat látok. Nem helyes a fogalom, mert mind saját törvényeink, mind pedig egyátalában képviseleti elvek szerint, a képviselő nem egyes kerületnek, hanem az országnak, az egész nemzetnek képviselője. A képviselőnek tehát első és mindenek feletti kötelessége, képviselni a haza érdekeit; és csak akkor, ha ezen érdekekkel ellentétbe nem jő, képviselheti azon saját kerületének, melyben meg lett választva, speciális érdekeit. Én részemről teljesen meg vagyok arról győződve, bár nincs szerencsém a kerületet ismerni, melyet a t. képviselő ur képvisel, hogy azon kerület választói bizonyosan birnak annyi hazafisággal, hogy nem követelik, hogy az ő speciális érdekeik a haza közérdekeinek elébe tétessenek. Magam részéről egyébiránt kénytelen vagyok bevallani, hogy én tökéletesen független nem vagyok: én függök hazámnak törvényeitől, függök hazám érdekeinek parancsától, függök saját lelkiismeretemtől, mely nekem azt mondja, hogy ezen nemzedék jobbléteért a jövő nemzedék jövendőjét elzálogosítani, föláldozni nem szabad. (Éljenzés.) Hiszem azonban, mert sokkal jobb véleményben vagyok róla, semhogy ne hinném, hogy eme véleményben a t. képviselő ur is velem egyetért. Emiitette ő azt is, hogy óhajtotta volna, hogy föliratunkban említtessék meg a nagyhatalmi állásnak szükséges volta; óhajtotta volna, hogy bizonyítsuk be, hogy helyzetünk világtörténelmi fontosságát felfogtuk; említette, hogy óhajtaná és szükségesnek látná, hogy emelkedjünk az európai politika magasabb színvonalára. A mi a nagyhatalmi állást illeti, igen röviden szólva, nem hiszem, hogy e nagyhatalmi állást akár fölirat, akár törvények által meg lehetne állapítani ; de igenis tudom, hogy egy fejedelem, ki oly nagy terjedelmű államok, annyi milliók fölött uralkodik, mint a magyar király és ausztriai császár, ha népei megelégedettek és boldogok, ha az állam pénzügyei rendezve vannak, a dolog természeténél fogva csak nagyhatalmi állást foglalhat el. (Helyeslés.) És hiszem, hogy valamint ez, a dolog természeténél fogva, minden megemlékezés nélkül is meglesz, ugy, ha Inányzani fognak a kellékek, t. i. a népek benső megelégedése, a pénzügyek rendezettsége, melyek egy államot nagyhatalmivá tesznek, ha mi nagyhatalommá proclamálnók is, azt elérni még sem fognók, csak a világ előtt válnánk nevetségesekké. A mi helyzetünknek világtörténelmi fontosságát és azon szép csalóka képet illeti, melyet hivatásunk nagyságáról nem csak a t. képviselő ur, de többen is itt igen szépen lefestettek : ez a kép, bármi fényes, bármi ragyogó legyen is, engem el nem csábit; én, uraim, itt is azt hiszem, hogyha van nemzetünknek hivatása hatni saját határainkon kívül is — mint én is meg vagyok győződve, hogy van — ezt nem az által fogjuk elérni, hogy most, midőn magunk hazájában sem vagyunk gazdák, proclamáljuk, hogy mi a világ politikájára akarunk befolyást gyakorolni, hanem el fogjuk érni akkor, ha rendezzük saját viszonyainkat. Szép dolog az, a magas európai politika színvonalán állni, és meg vagyok győződve, hogy a tisztelt képviselő ur annak színvonalán is áll; de előbb kötelességünk nekünk saját közjogi viszonyaink színvonalán állni: ha pedig a helyett, hogy annak színvonalán állanánk, a helyett, hogy annak eleget tennénk, akarunk oly magas röptét tenni, mint Ikarus, a magasról fogunk lebukni. Azt is mondotta a t. képviselő ur, vigyázzunk, mert ha mi nem segítünk a nép baján, majd segitni fog azon más. Ebben, uraim, a nép bajaira nézve egy reménység, politikai befolyásunkra nézve egy veszély rejlenek. Megvallom, hogy sem e reményben nem osztozhatom, sem e veszélytől nem félek. Mert ha szétnézek, ki lehetne az, ki a nép bajain, rajtunk kívül, segítne, csak is azokat látom, kik ezen bajokat előidézték, és kik, mig ezen bajokat előidézni bírták, magok is tehetetlenekké váltak, hogy rajtok segítsenek. A képviselő ur még azt említette, hogy a jog-