Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

208 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. • Előttem tehát három fő feltétel lebeg , melyhez kötöm a közös érdekek tárgyalása feletti kérdésnek szerencsés megoldását. Ugyanis a jogállapotnak teljes biztosítása, vagyis a magyar szent korona országairól szólva, államjogi önállásuknak sérthetetlensége, melynél fogva a közös tárgyalásokban is csak mint állámjogi unitás a paritás alapján vehetnek részt; (Elénk helyeslés) továbbá, hogy ezen tárgyalásokban az alkotmányos elv minden megszorítás nélkül tartassák fenn, mire feltétlenül megkívántatik az is, hogy az ezen tárgyalásoknál képviselt többi országok szintén azon alkotmányos joggal bírjanak, melylyel felruházvák a sz. korona országai; (Helyeslés) végre, hogy ezen közös tárgyalás csak azon ügyekre szoríttassák, melyek tagadhatlanul közösek, és csak azon határig, a meddig közös tárgyalásuk szüksége kétségtelenül be van bizonyítva. (Helyes!) Ilyen megállapodás után bátran foghatnánk a közös ügyek kérdésének tárgyalásához, szem előtt tartva mindig államjogi önállásunkat, de egyszersmind azt is, mivel tartozunk, hogy a birodalmat fentartsuk és alkotmányos létének megszilárdítását elősegítsük. Tiszta szivemből óhajtom, hogy e kérdésnek várva várt megoldását siettessük, és nem kétlem, hogy gyakorlati kivitelének, mindamellett hogy nehézségekkel jár, foganata lesz, meg levén győződve arról, hogy nemzetünk olyan elv alkalmazásánál, melyet igazságosnak elismert, a méltányosságot megtagadni nem fogja. Ennél szebb és fényesebb jelét nem adhatja a müveit világ előtt nemzetünk, s az alkotmányos jogait képviselő országgyűlés annak, hogy a kornak követeléseit, a helyzetnek komolyságát és a törvényhozásnak magas hivatását megértette, hogy politikai érettségénél fogva azon magasztos álláspontot foglalta el, melyre lépnie kell, hogy a világtörténelmi viszonyok alakulásában az Őt illető nyomatékkal bírjon, hogy abban mint döntő tényező és nem mint akadály szerepeljen. A trónbeszédben foglalt magasztos nyilatkozatra, melylyel a Fölség az országot támogatásra hivja fel, hogy a birodalmat a nehézségek legagf-asztóbb fordulatain szerencsésen vezethesse át: az országgyűlés tényleg adandja hatályosb és félre nem érthető válaszát az által, hogy azon feladatnak megoldására, mely a birodalomnak életfeltételét képezi, előlegesen fordítja gondját és közremunkálását; tényleg bizonyítja be, hogy a válságos pillanatban tanúsított fejedelmi bizalom a nemzet kebelében termékeny viszhangra talált. (Helyes .') Ez lesz egyszersmind legelső és legnyomatékosabb symptomája azon őszinte rokonérzetnek, melylyel a birodalom többi alkotmányos népei iránt viseltetünk, azon kölcsönös solidaritásnak, melybe velők a valódi alkotmányosságnak paizsa alatt lépni készek vagyunk, és mely a válaszfelirati javaslatbn is lelkes szavakkal ünnepeltetik. Ez fog nekik vigasztaló tanúságul szolgálni arra nézve, hogy az alkotmányos életök kifejlődésében beállott szünetelés és ez által okozott kinos állapotuk bennünk a legélénkebb részvétet, s azon kötelesség érzetét költötte fel, miszerint azon függő kérdésnek tárgyalását siettessük, melynek megoldásához lett kötve alkotmányos jogaiknak sorsa. Nem szükség a tisztelt ház előtt a kétes állapot súlyát kiemelnem, mely alkotmányos népekre nehezedik, midőn jogaiknak gyakorlata felfüggesztetik, és a tulajdonuknak hitt alkotmányos szervezet újból kérdés alá vonatik. A mit önmagunk fájlalunk, azt csak komoly részvéttel szemlélhetjük a birodalom többi népeinél is, és habár nem titok előttünk az, hogy a nálok ideiglenesen beállott szünetelés csak a februári szervezésnek kivihetlensége által lőn előidézve, és habár alapos abbeli hitünk, hogy a Fölség irányukban is beváltandja fejedelmi szavát, és az előleges kérdéseknek kölcsönös értesülés utján leendő eldöntése után őket is alkotmányos életűknek élvezetébe visszahelyezendi, (Helyes!) mindamellett mi sem lehet méltányosabb, mint az hogy jelen sorsuk iránt a legnagyobb részvéttel viseltessünk, (Helyes!) mert tudva van előttünk, hogy az általok elfogadott alkotmányos szervezésnek hatálya Magyarország alkotmányos jogai iránti figyelemből függesztetett föl. Igaz , hogy a jogeljátszás hősei által elkövetett hibák és azok következményei csak őket terhelhetik; mindazáltal nemzetünk méltányos érzetével csak az férhet meg, hogy a dolgok ily helyzetében a nem hibásak kedveért siettesse abbeli működését, melynek szerencsés befejezésétől függ az alkotmányos létnek fölélesztése. Szivemből mondja a fölirati javaslat, hogy minden ország alkotmányos szabadságát saját szabadságunk támaszának tekintjük; és másutt ismét szivemből fejezi ki azon óhajtást, hogy a valóságos alkotmányosság hazánkban is, nálok is minélelőbb lépjen életbe. Az, hogy minélelőbb teljesüljön ezen óhajtásunk, kezünkben van nagy részben, és erre útmutatásul szolgálnak a trónbeszédben az októberi és februári okmányok közlése után mondott szavak: „Nem csak Magyarországnak helyesen felfogott érdekei, hanem a birodalom jólléte és biztonsága parancsolólag követelik ez ügynek közegyetértésen alapuló mielőbbi elintézését, hogy ekként egyes országaink alkotmányos szabadsága, népeink benső szövetkezése által tartósan biztosítva, szilárd alapokon fejlődhessék és örvendetes virágzásnak indulhasson" — melyek után arra is utasíttatunk, „hogy ha az érintett határozmányokból fölmerülő