Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

XXV. OESZÁGOS ÜLÉS. 203 német császárok egykori nagysága emlékének áldozatot hozni, s annak visszaszerezhetése reményében harezokat küzdeni. Századok óta áldoztak a birodalmi népek verőkkel és vagyonukkal ezen czél elérésére; és a czéltól távolabb vagyunk ma, mint valaha. A német nemzetség súlypontja eme harczokban az éjszaki nagy rónaságra, a porosz királysághoz fordult, mit a birodalom összes erőfeszítése sem képes többé visszafordítani. A lehetetlenség a természeti akadályokban fekszik. Az éjszaki németség aDuna völgyében lakó népektől természeti határok által elválasztva, különböző éghajlat beléjök más erkölcsöket, más szokásokat öntött, melyek a Duna völgyében lakó népek erkölcsei és szokásaival soha össze nem férhetnek. Iparuknak s kereskedésüknek a természet a Balti tengert, az éjszakot, a miénknek a Dunát, a keletet, a délt nyitotta meg; és igy a műveltség és nemzeti hatalom előmozdításában s kiterjesztésében mindkettő irányban is ellenkezik; mivel pedig azok emezektől úgy belső, mint külső létezésükben el vannak választva és soha nem egyezhetők. joggal teszik az ellenvetést a birodalmi népek, mi köztik nekik az éjszaki rónaságon letelepült és a porosz birodalomban egyesült németekhez ? mi közük nékik azon dirib-darab herczegségekhez, melyek részéről eddig is a legnagyobb hiba volt a nagy németekkel nem egyesülni? miért ontsák verőket, miért pazarolják vagyonukat eme herczegségek föntartására, melyek sem Európa politikájára, sem a birodalom föntartására soha hasznos befolyással nem lehetnek, s külön s önálló létezésükben egyikre mint másikra nézve haszontalanok'? Az osztrák birodalomnak föntartási ereje önmagában van, hijába keresi azt a birodalmon kivül; az osztrák birodalom föntartása követeli, hogy az éjszaki németséget saját fejedelmükre hagyja, a többi csiribiri herczegség pedig vagy magában önállólag. vagy a porosz birodalommal egyesüljön. Távol is vagyok attól, hogy ezen politikáért csak egy ember életét is fölajánljam. Ezen boldogtalan politika erőszakolásának következménye, hogy a felséges uralkodó család secundo genituráit és befolyását az európai állapotokra elvesztette. Ezen boldogtalan politika eredménye, hogy a birodalom ereje fölemésztetvén, az elégületlenség lenyomására és a birodalom fentartására szükséges erő külhatalmak szövetségébenkerestetik. Ezen boldogtalan politika erőszakolása, hogy a birodalom súlypontján kivül eső Slezwig-Holsteinért háború foly — s minő eredménynyel! Fájdalmat gerjeszt a birodalmi népek keblében , midőn látják, mennyi roppant vér és pénz áldoztatik föl ez idegen, és a birodalomnak hasznot nem hajtó háborúra, hol a győzelem sem dicsőség, s ha eredményre vezetne is, a győzelem jutalmát, ép úgy , mint Lauenburgot, el kellene adni, mert a birodalomhoz csatolni nem lehetne. Ezen boldogtalan politikának folytatása az oka, hogy a birodalom fennállására befolyással lehető népek állapotjára figyelem nem fordittatik, s megfojtani engednek egy népet, mely a birodalom múltjára is hasznos volt, jövőjére pedig szükséges volna. Ezen nép a szerenssétlen lengyelországi. Az öldöklés, mely ott egész iszonyatoságában folytattatott, nem az alattvaló visszatéritése volt az engedelmességre, nem a hódító harcza a vallás és civilisatio terjesztésére, hanem vallási fanatismussal összekötőt irtó háború a katholicismus ellen. A birodalom népei is megemlékezhettek volna, hogy e népnek a múltban tett szolgálataiért hálával tartoznának ; de bennünket e szerencsétlen nemzeti tel nem csak az egy vallás köteléke, hanem közelebbről érdeklő drága emlékek fűznek össze. Szent István utódai a lengyel nemzetnek a katholicismus és civilisatio terjesztésében apostoli tisztet teljesítettek. A magyar nemzet királyának apostoli törekvéseit elősegítette s apáink hamvai porhadnak el Lengyelország terein, miket a civilisatio és vallásunk csúfjára a boldogtalan lengyel nemzettel együtt az oroszokon kívül barbárok vad csordái taposnak. Ez még nem elég. Most a vallási alaphoz tartozó javaktól fosztatnak meg, hogy lelkészeiknek ne legyen módjok balzsamot szerezni, melyet e boldogtalan néj) sebeire csepegtethessenek. S mindezt a vallás és civilisatio dicsőségére a hitsorsos népek tompa egykedvűséggel nézik. Csak egy elaggott, testben törődött ember volt bátor föllépni; de fölszólitására a fejedelmek nem mozdultak, s midőn a gyászos katastropha elvonult, a vallás és emberiség nevében elég bátor volt az emberiségét sértő iszonyatos | tettekre kárhoztatását kimondani. A történelem egykor érdemül rója fel a róm. I kath. vallás fejedelmének ezen tettét; de a történelem meg fogja róvni azon fejedelmek tettét is, kik a róm. kath. vallás fejét megfosztották birtokától , hogy az egész világban elterjedt kereszíyénségnek vég veszélyében anyagi segítségére ne lehessen. Jól tudom, hogy a divatos eszmék ellen cselekszem, ha a róm. kath. vallás fejének tettét védelmezni bátorkodom. Nem tehetek róla. A nemzet ( átlátja, mit várhat a hitsorsos népektől, mit várhat a hitsorsos fejedelmektől hasonló veszélyében, s nem feledkezhetem el a nemzet múltjáról, melyet ezen vallás feje végszorongásaiban annyiszor segi| tett s maga előtt elvonulni látott, mint látott évezredek óta a földről eltűnni hatalmas trónokat és álladalmakat s kétségkívül látni fogja azon feje-