Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

204 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. delmek utódait is eltűnni, kik magas személyében és hivatásában a katholikus vallást megsértették. Még néhány szót az olasz politikáról. Én hazánk múltját tekintve nem vagyok hő pártolója legkivált azon politikának, hogy a velenezei királyság az olasz királyságnak kárpótlás mellett átadassák. Tisztelem az olasz népet, s a magam nemzeti becsületét is védem, de nemzeti becsületét nem sértem az által, ha azt mondom, hogy ha már egy tartománynak urat kell választani, történjék az ágyuk mennydörgése között, ne pedig azon érez pengésénél, melyen Júdás Krisztust a zsidóknak elárulta. (Derültség.) A velenezei királyságnak ily képi elárulásával nagyobb volna az erkölcsi veszteség, mint a tartományok elvesztése, mert azzal kárhozat lenne kimondva azon iszonyú vér- és pénzáldozatokra , melyekbe e tartomány megszerzése és ez ideig fentartása a birodalom népeinek került. A volt kormánynak a külpolitikában elkövetett ballépéseiről, előre- és ismét visszamenéséről nem szólok, mert ez igen hosszura terjedne. Nem tanácslom én a hagyományos külpolitikától a nyakra-főre való megválást, hanem, hogy a birodalom becsülete meg nem sértésével történjék a kibontakozás; és ha valaki mégis a nemzeti becsület megsértésével volna bátor a birodalom fejét kényszeríteni, akkor a birodalom feje, a birodalom becsülete- és dicsőségéért küzdvén. első sorban fogja találni maga mellett hu magyar nemzetét, győzni vagy meghalni igen, de nem hátrálni. Én tehát a birodalom fentartására erőteljes és a birodalmi népek geniusának megfelelő külpolitikát óhajtok. A belpolitikát illetőleg mindjárt előtérbe lép a német államférfiaknak szintén hagyományos kormányzati rendszere, melylyel a birodalom különböző nemzetiségeit megnémetesíteni törekedtek. Ez, el kell ösmerni, a hagyományos külpolitikával egybehangzásban van. Ha eddig 300 év alatt a nemzetiségek németesítése nem sikerült, ezután még kevésbbé fog sikerülni, főkép miután magok a német államférfiak a nemzetiségi igényeket, szenvedélyeket .felkorbácsolták. A nemzetiségi kérdéssel senki vigyázatlanabbul a kelepczébe nem jutott, mint a német államférfiak. A francziák hatalmas császárát, ki a nemzetiségi kérdést proclamálta, utánozva, szinlett szabadelvüséggel élesztették föl a birodalombeli nemzetiségek vágyait, önállóságra vergődhetését, de nem azért, hogy a nemzetiségeknek az önállóságot megadják, hanem, hogy németesítő hagyományos politikájukat keresztülvihessék és a nemzetiségeket a schottenthori palotába becsalogathassák. A német államférfiak be nem láttak, hogy a nemzetiségi politika a francziák hatalmas császárjánál csupán eszköz czéljainak kivitelére, óriási előde I. Napóleon napnyugati birodalma fölállítására; nem tudták belátni, hogy a birodalom felállását semmivel sem lehet sikeresebben aláásni, mint nemzetiségi politikával. Nem akarták belátni, hogy a birodalom már száz évet meghaladó idő óta dicsőségében s hatalmában lasankint alább sülyedett, s hogy ezen alább sülyedése már a történetírásba is jutott, és boldogtalan kormányzatukkal az osztrák birodalom történetében a befejező czikk elkészítéséhez akaratlanul is hozzáfogtak. Nem tudták megfontolni, hogy a német egység kivitele századokra terjedő mű, mely idő alatt a vészesnek indult birodalom elveszhet, hogy ezen egység kiviteléhez a külön nemzetiségek vallása, erkölcsei és szokásai megrontásával lehet jutni, s mikor czélhoz jutandnak, épen a birodalmi népek vallásuk-, erkölcseik- és szokásaikból kivetkeztetése és megrontása miatt bukott volna meg a birodalom, ha eddig ezen nemzetiségek magok föl nem forgatnák. A feljebb említett történelmi század alatt nem jutott a birodalom oly sebes rohammal elenyésztéhez, mint a német államférfiaknak 16 évi kormánvzata alatt. Innen azon kétségbeesett kipkedés, kapkodás, rendszerváltozás és a birodalmi népek erőinek hasztalan kizsákmányolása. Vessünk csak egy pillantást a birodalom állapotára: hová jutott az a német államférfiak 16 évi kormányzata alatt ? A birodalom népei roppant adózásokkal elszegényitve, iszonyú adóságokkal megterhelve: Magyarország javai, melyeket századok óta királyának összehalmozott, elprédálva; az uralkodónak népei, a népeknek uralkodójok irányában bizalma elgyengülve ; beltámaszaitól megfosztva, külszövetségeseitől elhagyva; a birodalom egyik részének elvesztésével megszégyenítve : ilyennek látjuk a mostani, annakelőtte hatalmas osztrák birodalmat. Minden attól függött, a magyar nemzet bemegy-e a schottenthori palotába vagy nem ? Ekkor el lett volna a külön nemzetiségek, el lett volna döntve a birodalom sorsa is, oda, hová már egy évszázad óta sietett. Szerencsére ez azonban nem történt. Innen a német államférfiak dühössége a magyar nemzet ellen, mely maga a schottenthori palota falai között is kitört. Kiszámított ellenségeskedéssel tapostattak törvényeink, daraboltatott szét hazánk, gunyoltattak ki nemzeti szokásaink, erkölcseink, kiszámított ellenségeskedéssel zaklattattak fel ellenünk a velünk együtt élő nemzetiségek, az örökös tartományok népei, hogy kárhozatot mondjanak ránk, mert rósz kormányzati rendszerűket elfogadni nem akartuk, s őseink szent hitétől, törvényeitől, nemzeti erkölcseinktől, szokásainktól megválni nem akartunk. A birodalom anyagi jólléte is alá volt rendelve a hagyományos kül- és belpolitikának. Menynyi fonákság , mennyi természetellenes küzdelem és fáradság, mennyi s mily régóta való pazarlása