Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

198 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. nét viselő egyesség létre is jöhetne , az bizonyára erős és állandó nem fogna lenni. (Ugy van!) A biztos és rövid ut — mint a kegyelmes királyi trónbeszéd és a felirati javaslat is elismeri — a pragmatica sanctióban találja kiindulási pontját. Közös az uralkodó családunk, közös a fejedelmünk, közösek czéljaink a birodalom védelmi képességére nézve, közösek anyagi s szellemi érdekeink, mint államnak más államok irányában; sőt léteznek beiérdekek, melyek midőn egymással érintkeznek, a méltányosság szerint közmegállapodás utján rendezendők: az ezekből folyó kötelezettséget, eró'nks képességünkhöz mérten saját érdekünkből is önkényt viselnünk kell, de oly módon, hogy a birodalomnak egyik része se tekintse magát hivatottnak a másik rész fölött való uralkodásra. A Lajtán tul le kell tehát végkép mondani azon politikáról, mely minden eddigi belviszályoknak egyedüli okát képezi. (Helyeslés.) Ámbár egy az uralkodónk, de a birodalom egyik fele a másik fölött nem uralkodhatik. Ha ezen elv következetesen keresztülvíve és állandóan biztosítva lesz, mi is adjuk meg, még pedig teljes mértékben, őszintén mindazt, mit az elválhatlan és feloszthatlan együttmaradás s a közös biztonság és védelem tőlünk követelnek. Legyen tehát minden belügyekben és kezelésükben, azaz a törvényhozásban és közigazgatásban tökéletes dualismus, a közös ügyekre nézve alkotmányos elvek szerint a paritás alapján együttműködés, egység azokban, mik a birodalom szilárd fönnállása végett természetszerűleg kívántatnak. A paritás a közös ügyek elintézésében joggal illet bennünket nem csak a pragmatica sanctio alapján, s nem csak önállóságunknál fogva, de azon belső erő folytán , mely a magyar korona országaiban van. Azok ezt elismerni nem akarják . kik minden érvöket egyedül arra alapítják, hogy a magyar koronához tartozó országok mind a mellett, hogy egyenlő mértékű terhek vettetnek rajok, minden egyenes és közvetett adónemek egyszerre ezekben is behozatnak, még pedig a földadóra nézve itt sok helyt aránytalanul terheló'leg, nem járulnak az öszszes államjövedelmek födözéséhez egyenlő összegekkel. (Helyeslés.) Ezen fölfogás bizonyára szűkkeblű. Az államok erejét és tekintélyét nem lehet egyedül az adóképesség aránya szerint mérlegezni ; a vagyonosság minden jól rendezett államban növekszik azon arányban, a mint ezt kedvező fekvése, területi kiterjedése, népességének szorgalma és különösen jó kormányzata előmozdítják. A Sz. István koronájához tartozó országok területileg a monarchiának felét képezik. sőt valamivel többet tesznek, mint a másik fele. A legújabb statistikai adatok szerint az összes birodalom kiterjedése közel 52 százalékát, azaz felénél két százalékkal többet tesz. Termékenységre és kedvező helyzetre nézve semmivel sem roszabb a másik felénél; ha pedig a népesség szaporodására s a vagyonosodás terjedésére nézve hasonló kedvező viszonyok alatt állott volna, mint a birodalom másik fele, ha azzal egyenlő kedvezményekben részesült volna, most mindkettőre nézve bizonyára egyenlő lábon állana a birodalom másik felével, s bizonyára az adóképességi paritás néhány évtized múlva a belbéke és jó kormányzat által el lesz érhető, de a népesség szaporodása is a vagyonosodásssal egyenlő lépést fog tartani. (Halljuk!) Egyébiránt népesség tekintetében nem állunk annyira messze a paiitástól. Az utolsó hivatalos adatok szerint több mint 41 százalék esik a magyar korona országaira. A védelmi erőben pedig — ide számítva a határőrvidéket — bizonyosan a paritás alapján állunk. A másik tekervényes, bizonytalan és soha czélhoz nem vezető xít: folytatása azon százados, félszeg politikának, mely hazánk alkotmányos önállásának s önkormányzati jogának korlátozását, egy központi hatalomba való beolvasztását különböző formákban megkísérté ; megkísérté még a magyar állam szétdarabolásával is, hogy megtöressék ellenállási ereje, nem gondolva meg, hogy a szétszaggatott s igy meggyengült Magyarország a birodalom védelmi erejét is gyöng'évé teszi. Mit érne oly kiegyenlítés, mely mesterkélt módokon, azon ügyeknek vég eldöntését is, melyek a birodalom közös érdekeinek megvédésére szilárd fenmaradására épen nem szükségesek, idegen befolyás alá helyezné, idegenekre ruházná. kik viszonyainkat nem ismerik s érdekeinket felfogni nem tudják ? Mit érne oly kiegyenlítés, mely oly hátulsó ajtókat hagyna fenn, melyeken át kedvező pillanatokban lassan-lassan ismét elvonná hazánktól a saját ügyei feletti rendelkezést ? Ezen mód átalános megnyugtatást épen nem eredményezhet. Megörökítené azon százados harczot, mely az egész nemzetet, ha másban nem lehetett, legalább a pas- siv ellentállásban mindenkor egyesité. Míg a monarchia másik felében az absolutismus uralkodott, nem volt annyira szükséges a kölcsönös hatáskörök részletes meghatározása ; azonban most, midőn O Felsége a monarchia másik felét alkotmány nyal ajándékozta meg, mulhatlanul szükséges körvonalozni minden viszonyainkat. Az. egyenes út képes csak megerősíteni azon kapcsot, melyet a pragmatica sanctió létesített, a monarchia mindkét felének alkotmányos alapokon való együttműködése által. Csak is ily módon egyesülve sikerülhet a monarchiának megadni azon állást, melyre az kiterjedésénél, geographiai fekvésénél és történeti múltjánál fogva jogosulva van: biztosítani a felséges uralkodóháznak oly jövőt, melynek varázsereje a népek alkotmányos szabadságán és megelé-