Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-25

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 199 gedésén alapul, s mely a multat fényben, jöhető vészes körülmények között pedig szilárdságban felülmúlja. Szükséges végre, hogy megszűnjék a kölcsönös bizalmatlanság ; szükséges, hogy lemondjanak végkép azon sokszor rögeszmévé vált elméletről, melyet azok, kik a hatalmat kezelék, hatalmok terjesztésének vágyából igyekeztek elhitetni az egész világgal: hogy Magyarország alkotmányos önállása veszélyeztetheti a birodalom fönnállását. Ennek ellenében hivatkozhatunk a történetre, mely fényesen igazolja, hogy midőn hazánk alkotmányos önállása épségben volt, a birodalmat legsúlyosabb veszélyek közöl a magyar nemzet menté nagy áldozatokkal meg; hogy a birodalom mindig akkor lőn gyöngévé, midőn a beolvasztási törekvések miatt hazánk alkotmányos jogai tiszteletben nem tartattak. De hivatkozhatunk azon körülményre is, mely leghatalmasabb indok a magánosoknál, úgymint a nemzeteknél, a legszorosabb szövetségek kötésére: s ez az érdekközösség. A birodalom nem puszta esetlegességnek köszönheti jelen alakzatát. Midőn őseink a közös fejedelem kapcsa által csatlakoztak a birodalom másik felével, a kölcsönös védelem érdekében szövetkeztek; erőt kívántak nyerni és erőt adni a török hódítás ellen. Ezen veszély ugyan már régen elmúlt; de hasonló nagy fontosságú érdek köt bennünket a monarchiához, azon érdek, inelj minden nemzet előtt a legszentebb: az önfentartás hatalmas érdeke. Két dolog van, mely előttem — s hiszem, honfiaink többsége előtt — a legszentebb érdek. Egyik, mit őseink is minden más érdek fölé helyeztek, mit annyi viszály közt megőrizni törekedtek, s a miért minden hazafi kebel hőn dobog: Sz. István koronájának épsége. A másik pedig, hogy tisztelve az egyes népfajok saját nyelvművelési törekvését, nem akadályozva nemzeti szabad fejlődésöket, Magyarország' magyar maradjon. Ily magyar birodalmat kell kívánni a közös uralkodónak is. ha hazánk erejével minden fontos kérdéseknél döntő befolyást óhajt gyakorolni; de ezt kell kivánniok azon nemzeteknek is, melyekhez mi az érdekegységnél fogva csatolva vagyunk. így maradhat azon birodalom az, minek lennie hivatása, teljesítheti európai egyensúlyban azon feladatot, , hogy a keleti kérdés bekövetkező megoldásakor ellentálljon az éjszaki és déli szláv elem csatlakozásának, a mi nem csak területi önállásunknak és politikai nemzetiségünknek, de alkotmányos szabadságunknak is örökre véget vethetne. (Hattjvk!) A pragmatica sanctio hanem léteznék, az önfentartási érdekből, kölcsönös védelem és támogatás végett, szorosan szövetkeznünk kellene a német nemzettel, mely minden, bennünket környező nemzetek között ránk nézve legkevésbbé lehet veszéiyes. De érdekközösség létezik nem csak a közös védelemre s közös biztonságra nézve a monarchia kétfelé közt; a felirat szavaival szólva, „szellemi fejlődésünk, anyagi haladásunk semmi tekintetben \ nem áll ellentétben a magyar koronához nem tarI tozó országok valódi és jogos érdekeivel." Mióta a vámsorompók megszűntek, mióta egyenlő terhet visel a monarchia mindkét része, előállott a monarchia mindkét felére nézve az anyagi érdekek solidaritása, egyenlően érdekel minket és őket minden, a nemzetgazdasági erőket zsibbasztó akadály, egyenlően érne minden könnyebbülés és minden rendszabály, mely az anyagi erők szabadabb kifejlődését eszközölhetné. Nem lehet fontosabb körülmény, mely inkább áldást hozólag hatna az összes monarchia minden részének anyagi érdekeire, mint ha végre az államháztartásban az egyensúly helyreállhatna, az elviselhetetlen terhek könnyebbülnének; mit azon körülmény is parancsolólag megkíván, hogy már oda jutánk, hogy a súlyos adók gyakran csak az egyesek tőkeértékének megtámadásával hajthaI tók be. A deficitek végleges megszüntetését és a terhek könnyítését csak is akkor lehet elérni, ha a belügyi kérdések legnagyobbika, a hazánkkal való i végleges kiegyezés, még pedig átalános megnyugtatásra szolgáló kiegyezés sikeresen keresztülvitetik, ha a belbéke minden időkre biztosítva lesz. Akkor lehet következetesen hozzáfogni mindazon intézkedések kiviteléhez, melyek mindkét rész anyagi felvirágzását bizton fogják eszközölni. Az elavult tanok közé tartozik már azon tétel, hogy az egymással szoros kapcsolatban élő nemzetek közül egyik akkor gyarapodnék, ha a másikat elszegényíti. Nekünk érdekünkben áll, hogy azon szomszéd nép, mely a gyáriparral is \ foglalkozik, gazdag és virágzó legyen, hogy nyers terményeinket folyton kedvező áron megvenni képes legyen, s nem lesz féltékeny, ha mi is a népesség és tőkék szaporodása folytán azon iparágakat fejlesztjük, melyekre helyzetünknél fogva inkább vagyunk hívatva; viszont nekik is érdekökben áll, hogy mi is gyarapodjunk, hogy gyártmá] nyaik és termékeik fölöslegét megvenni képesek | legyünk. Mindkettőnk egyenlő érdekében áll, hogy a czélszerü hitelintézmények, tökéletesített közlekedési eszközök, az iparnevelés és takarékosság, ezen fő forrásai a nemzetgazdasági erők gyarapuíásának, egyaránt nálunk is, nálok is erősödjenek. Áll tehát, a mit a felirat kifejez: „a mi nekünk erőt és súlyt kölcsönöz, növeli azoknak súlyát és erejét is ; midőn bennünket emel, az egészet emeli." | Elleneink — ellenei a békés kiegyenlítésnek