Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 195 szerényen és röviden bár. de őszintén felszólalok. (Halljuk!) Magyarországnak és az ausztriai öszbirodalomnak előttünk lefolyt szomorú történetei újra igazolják az ezredéves tapasztalást, hogy a természet adta és a történelem által kifejlett viszonyok sokkal hatalmasabbak, mint az emberi akarat . bár ez a rendelkezése alá ejthető valamennyi jogos és jogtalan eszközt fölhasznál is azon hatalmas viszonyok megváltoztatására vagy épen elmozdítására. Azt is tanusitják a szemeink előtt lefolyt szomorú történetek, hogy valahányszor az emberek innen és túl azon hatalmas viszonvok ellen vétkeztek. ugyanannyiszor a siílyos büntetés is innen és tói rögtön bekövetkezik. Azt lehetne hát, sőt azt kellene gondolni, hogy a saját iszonyú, nagy káron való okulásból az önokulás nem maradhatott el; és az valóban el sem maradt; hanem csak hasznát nem akarják mindenkor venni, azt gondolván, sőt azt hirdetvén is, hogy a természet adta és a törtenelem által kifejlett hatalmas viszonyok tulaj donkép oda hajlanak, hova akaratuk is czéloz; minélfogva csak várakozniok kellene, hogy azon viszonyoknak az akaratukkal való látszatos ellentéte elenyészszék ; azért nem sietnek megragadni a kínálkozó alkalmat ,* azért hiszik, hogy a sibyllinus kilencz könyvnek meséje nem rajok illik, mert hogy ők a követelt árért, ha nem sietnek az alkuval, bizonyosan mind a kilencz könyvet megkapják. A lajtántúli politika azt hitte és fájdalom azt látszik hinni mai napig is, hogy a kilencz sibyllinus könyvnek tartalma egj centralizált birodalom. (Zaj. Az elnök csenget.) Viszont a lajtáninneni politikáról azt hitték és azt hiszik mai napig is, hogy a sibyllinus könyvek tartalmában egy oly független Magyarországot keres, mely semmi tekintetben sem tartozik az osztrák közbirodalomhoz. Ámde a szerencsétlenségek hosszú sora, melynek szemmel látó tanúi voltunk és vagyunk , ép abból ered , hogy a politika hol Magyarországnak önállását valósággal tagadta, hol az osztrák öszbirodalomnak létét legalább látszott tagadni. Félszeg tehát a lajtántuli centralizáló politika, mely egy öszpontosított birodalomban Magyarország önállását el akarja fojtani, valamint a lajtáninnen gyanított politika, mely Magyarország függetlensége mellett, azt hiszi, hogy az az osztrák birodalomra semmi tekintettel nincs. Ha félszeg nem volna a lajtántuli politika, öszpontosító intézkedéseivel, az átvett eddigi államadósságot lassankint leróvta, vagy legalább az anyagi jóllétét eddigien nem sejtett virágzásra hozta volna; de mert az államadósságokat mindegyre kénytelen volt szaporítani, és mert az anyagi jóllét alapját aláásta, már azzal legvilágosabban bizonyította, hogy oly centralizált birodalom, minőt ö czélzott, ellenkezik a természet és történelem adta viszonyokkal. Ha félszeg nem volna a lajtáninneni, habár csak gyanított politika, mely Magyarország függetlensége mellett az osztrák birodalomra és népeire tekintettel nem akarna lenni, az ily független Magyarország minden megrázkódtatás nélkül foglalhatta volna el azon helyet az európai államrendszerben, melyet az ausztriai birodalom elfoglalt. De minthogy erre az kívántatnék, hogy megváltozzanak a nemzetiségek viszonyai ide bent és megváltozzék az európai államrendszer oda kint, ezen, bár csak gyanított politika ellenkezik természet és történet adta viszonyaival. Ezen viszonyok tehát oly Magyaroszágot követelnek, vagy engednek, mely törvényes és alkotmányos önállása mellett kellő tekintettel van az ausztriai öszbirodalomra is ; véget kell tehát vetni mind a lajtáninneni, mind a lajtántuli félszeg politikának is. A legfelsőbb trónbeszéd . melyet deczember 14-én volt szerencsénk hallani, midőn a pragmatica sanctiot, mint közösen elismert jogalapot választotta kiindulási pontul a fennforgó államjogi bonyodalmak elenyésztetésére, ránk nézve ünnepélyesen véget vetett a lajtántuli centralizáló politikának, és kell hogy véget vessen annak azon politikusokra nézve is a Lajtán túl, kik nem akarják elismerni az 1723-ban kötött pragmatica sanctiot, vagy legalább annak kétoldalú kötvényét egészen mellőzni szeretnék. (Zaj.) A legmagasabb trónbeszédre adandó válasz vessen véget azon gyanúnak is, mintha politikai törekvésünk oda volna irányozva, hogy ártalmára legyünk az ausztriai öszbirodalomnak, mintha mi mellőzni akarnók a nem magyarországi népek társadalmi érdekeit. (Nagy zaj.) A képviselőház bizottsága által készitett és elénk terjesztett válasz-felirat annál könynyebben eloszlathatja ezen gyanút, mert elfogadta, a mit el kell fogadni, a sanctio pragmaticát, mint közösen elismert jogalapot, és azzal tökéletesen megczáíolt minden felettünk nem csak Ausztriában, hanem egész Európában elterjesztett gyanút. Velünk együtt egész Európa tudja, hogy a pragmatica sanctio alapította meg* az ausztriai öszbirodalmat. Tudja, mint a válaszfelirat is mondja, hogy közel másfél század folyt le a pragmatica sanctio megkötése óta és ez idő folytán a legveszélyesebb harczok között is meg volt védve a birodalom a nélkül, hogy e végett Magyarország önálíását és törvényes függetlenségét meg kellett volna változtatni. A midőn tehát a válaszfelirat azt mondja, hogy nekünk, kik a pragmatica sanctiónak minden pontjához ragaszkodunk, korán sincs szándékunkban annak legerősebb föltételét, a közös biztonságot gyöngíteni, azzal valóban elháríthat minden gyanút, melyet felőlünk terjeszteni szeretnének, mert a közbiztonság az ausztriai államok biz25*
