Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
XXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. 187 de életbeléptetésök ugyanazon indokokból megtagadtatik, mint 1861-ben, és életbeléptetésök előtti revisiójok ugyanazon indokokból szorgalmaztatik, mint akkor, és igy e tekintetben is áll, a mit előbb emiittettem, hogy a koronának közjogi legfőbb kérdéseink érdemében eddig felállított követelései lényegökre nézve most is fentartatnak. Elősoroltam az előadottakban aggodalmaimat , melyeket a királyi trónbeszéd némely tételei bennem keltettek, s ezt annál jogosabban tevém, mert meg vagyok győződve, hogy ez aggodalmakat a nemzetnek nagy része, hogy ne mondjam, összesége osztja. (Elénk tetszés.) Nem tagadom, hogy helyzetünk az előadottak szerint nyomasztó és aggodalmas; de más részről öszintességgel kimondom, hogy nézetem szerint az nem reménytelen. Igaz, hogy a korona felállított követeléseinek egy lényeges részét sem adta fel, csak más alakban terjesztette elő; igaz, hogy jogos teréről nem léphet vissza az országgyűlés sem, melynek nem szabad feladni a nemzet jogait, hanem komoly elhatározással kötelessége mindaddig védeni, mig biztosittatásukat kieszközölte ; de már maga azon tény, hogy a korona követeléseit módosított alakban terjeszti elő, az indokok módosítása, melyekből e követeléseit szorgalmazza, végre azon körülmény, hogy követeléseit már most országgyűlési tárgyalás és elintézés végett terjeszti elénk, oly irányt és szellemet tanusit, s hazánk iránt oly kegyelmes indulatjáról biztosit 0 cs. kir. Felségének, mely szükségképen bizalmat gerjeszt és azon reményre ébreszt, hogy, ha lehet, és én óhajtom, hogy lehessen, s hiszem, hogy lehetend, módot találni abban, hogy azon czélok, melyeket a korona felállított követeléseivel elérni kívánhat, tudniillik a monarchia biztonsága és jóllétének ez általi megszilárdítása, Magyarország jogainak, önállóságának, függetlenségének csonkítása nélkül elérethessenek : akkor a korona sem fog megmásíthatlanul felállított követeléseihez ragaszkodni, melyeket különben sem lehet czéloknak, hanem csak a czél elérésére vezető eszközöknek tekintenie. (Helyeslés.) Azon remény, melyet e részben táplálok, oka annak is, hogy noha aggodalmaimat előterjeszteni bátor valék, és mindamellett, hogy ezen aggodalmaimat a felirati javaslat több helyén élénkebben, határozottabban óhajtottam volna kifejeztetni, abban mégis részemről teljesen megnyugszom, és azt ugy, a mint előterjesztetett, pártolom. (Helyeslés.) Mert ezen felirati javaslat Felséges Urunk iránt tartozó tiszteletteljes, mérsékelt és mégis a tárgy fontosságának, a nemzet méltóságának megfelelő, nyilt, férfias komoly modorban magában foglalja, kifejti, érinti mindezen aggodalmakat; szól a bizalom és remény hangján, melyet én is kifejezni óhajtok; és nyílt őszinteséggel kijelöli, kiegyengeti, továbbra is nyitva tartja az utat, melyen Felséges Urunk a kiegyenlítés nagy munkáját sikerrel eszközlésbe veheti. Ezen ut, nézetem szerint az egyetlen, mely kielégítő sikerre vezethet: a jogfolytonosság ösvénye, az 1848-ik esztendei sarkalatos törvények visszaállítása, (Helyeslés) a felelős minisztérium, és hatósági önkormányzat. (Hosszan tartp éljenzés.) Emlittetett itt, hogy ezen törvényeknek előleges átvizsgálás nélkül való visszaállítása lehetetlen. Engedje meg a t. ház! hogy kísérletet tegyek bebizonyítására annak, hogy e törvényeknek revisio előtti visszaállítása először elkerülhetetlen; másodszor, hogy ezen törvényeknek a visszaállítás előtti átvizsgálása a magyar országgyűlés részéről politikailag lehetetlen; és harmadszor, hogy közjogi kérdéseink kiegyenlítésére ezen törvényeknek visszaállítása igen czélszerű, szükséges. (Halljuk,') Elkerülhetetlen a 48-i törvények visszaállítása, mert az 1790:111- t.ez. az örökös királynak ünnepélyes megkoronáztatása előtt csupán az országnak alkotmányával megegyező kormányzását engedi át; törvényt pedig, és igy a fennálló törvénynek csupán uj törvény által lehető megváltoztatását is egyedül a koronázott fejedelem szentesitheti. Ebből kettő következik: először az, hogy az alakilag érvényeseknek elismert 1848-iki törvények megváltoztatása a királyi trónbeszédben is megtámadhatlannak elismert közjogunk szerint 0 Felségének ünnepélyes megkoronázása előtt jogilag lehetetlen; másodszor az következik, hogy miután 1848-diki törvényeink megváltoztatása király-koronázás előtt jogilag lehetetlen, a királyi koronázás törvényesen csak a fennálló törvények értelmében, azoknak épentartása mellett, és igy a felelős minisztérium közbejöttével lehet végrehajtható. Ennélfogva tévtan az, melyet Bartal György képviselő úr tegnap felállított, hogy t. i. az 1848 : III. t. ez. szerint a felelős magyar minisztérium csak a végrehajtó hatalom gyakorlásában való . részvétre levén jogosítva, a törvényszentesitési tény e nélkül is megtörténhetik. Igaz, hogy a törvény szentesítésének ténye a legmagasabb jus majestaticum, melyet a királyi felség csak maga gyakorol és senkivel sem oszthat meg; de a törvényalkotásnak nagy művelete nem egyedül a törvény szentesítésének tényéből áll: megelőzik azt a koronának az országgyűléssel való előleges érintkezései, követi a szentesítés tényének az országgyűléssel közlése. Ezek oly cseíekvények, melyek már a tör24*