Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 183 lalt, a „quid consilii" kérdésének igazi értelme csak akkor lehet, hogyha előbb azon másik, sorban előtte álló kérdés „quid juris" megfog fejtetni: ezen kérdés azonban a korona és nemzet között ínég eldöntve nincsen, és az által nem fejtetett meg, hogy Bartal és Zsedényi képviselő urak, kik előttem szólottak, törvényeink alaki érvényességét elismerték, elismerték a jogfolytonosságot elvben, és csak egy csekélység ellen, jogaink gyakorlata ellen tiltakoztak. (Helyeslés.) Midőn itt közjogi kérdések kiegyenlítéséről van szó, mindenek előtt szükséges constatálni közjogi kérdéseink jelen helyzetét; és miután a felirati javaslat is ezen helyzetnek szempontjából indul ki, azt hiszem, hogy a helyzetnek felvilágosítása a felirati javaslatnak is hu illustratiója lesz. Részemről annál szívesebb készséggel fogok képviselői kötelességem e részbeli teljesítéséhez, mert FölségesUrunknakhazánkjavára intézett atyai gondoskodásáról teljesen meg lévén győződve, tudom, hogy azon irányadókul kijelentett elvek, melyek a trónbeszédben foglaltatnak s melyekre nézve észrevételeimet előterjesztendő leszek, csupán azon nézetem szerint téves felfogásnak tulajdonithatók, mely nemzetünk jogai, kívánalmai és érdekei iránt a kormány körében létezik; és így tudom, hogy a midőn ezen fogalmak tisztázásához, közügyeink jelen valódi állásának felderítéséhez csekély tehetségem szerint hozzájárulni igyekszem, egyenesen közjogi kérdéseink minden oldalról óhajtott kiegyenlítésének érdekében cselekszem, azon kiegyenlítésnek érdekében, mely annak legbiztosabb, legállandóbb nemére, a szivélyes, benső kiegyezésre vezet, melynek, hogy ilyen legyen, megnyugtatást kell támasztani szintúgy a Fejedelemnek, mint a nemzetnek szivében. (Helyeslés.) Hálás érzéssel fogadom a magyar korona épsége nagy elvének, a pragmatiea sanctio egyik határozott föltételének teljesítését kilátásba helyező elismerését; hálával fogadom, hogy az öt évvel ezelőtt kiadott nyilt rendeletek, melyek közügyeink rendezését, jogaink, törvényeink s állami szerződéseink ellenére, a hatalom parancsszavával erőszakolták reánk, most megfontolás, tárgyalás s lehető módosítás, tehát törvényhozási intézkedés végett terjesztettek élőnkbe; örömmel üdvözlöm mindenek felett a királyi trónbeszédnek irályát és hangulatát, mert bizonyítéka Fölséges Urunk irántunk viseltető kegyelmes indulatának, mely már magában is egy jobb jövendőnek megbecsülhetetlen záloga. (Helyeslés.) Mindemellett azonban, mindazon örömnyilatkozatok ellenében, melyek a királyi trónbeszéd folytán fenhangon hirdettettek, sajnálattal bár, de ki kell jelentenem, hogy a kir. trónbeszéd a korona által közjogi legfőbb kérdéseink I érdemében az 1861-iki országgyűléshez intézett követeléseket lényegökre nézve fenntartja. (Ugy van !) A mód és eszközök, a kiindulási pont, az indokok, melyekkel a kitűzött czélok eléretni szándékoltatnak, változtak. De a czélok magok nem változtak, ugyanazok most is, melyek 186 l-ben és korábban is, már ki valának tűzve. (Helyes!) Hogy véglegesen elvetve és kárhoztatva van a kir. trónbeszédben a jogvesztés elmélete, azt hinnünk kell; de ugy van-e valóban ? az a kir. trónbeszédből nem tetszik ki: mert a jogvesztés elméletére alapított, s csakis arra alapitható 1860-diki október 20-dikai diplomának érvénye a kir. trónbeszéd szerint megszüntetve nincs, s a febr. 20-kai nyiltparancs hatálya is csupán ideiglenesen van megszüntetve ; s ha mellőzve van a jogvesztés elmélete, mellőzve van a kir. trónbeszédben egyszersmind az azzal együtt és egyenlően emiitett jogfolytonosságnak elve is, melyre nézve megjegyzem, hogy a kir. trónbeszédben nem a jogfolytonosságnak elve, hanem, a mi ettől lényegesen különbözik, csupán az 1848-dik évi törvényeknek alaki törvényessége van elismerve, ezeknek életbeléptetése mindazáltal most is megtagadtatik, és igy megtagadtatik a jogfolytonosságnak elve is, mely nem a törvény törvényességének elméleti, gyakorlatilag nem érvényesíthető elismerésében, hanem foganatosításának folytonosságában áll. (Helyes!) Akár van azonban véglegesen elvetve a jogvesztés elmélete, akár nincs : mindenesetre mellőztetett, és helyette kiindulási pontul a pragmatiea sanctioban kölcsönösen elismert jogalap választatott ; és ez helyesen is történt. De köz- és államjogi kérdéseink megoldásának fejleményét illetőleg, a kiindulási pontnak azon módon, mint az a kir. trónbeszédben történt, megváltoztatásában hazánkra nézve azon előnyt, melyet abban sokan keresnek, részemről nem találhatom : mert a kiindulási pontul felvett ezen jogalapnak, a pragmatiea sanctionak értelme, a királyi trónbeszédben sokkal tágabb körre terjesztetik ki, mint a melyre azt a valósággal megegyezőlegkiterjeszteni lehet, és azután abból oly következmények vonatnak le, melyek abból ki nem fejthetők. Tökéletesen áll ugyanis, hogy a pragmatiea sanctio a felséges osztrák ház kihaltáig, állandóan megállapította az annak uralkodása alatt álló országoknak éstartományoknakfeloszthatatlan együtt maradását; és áll az is, hogy ennyi és ily hatalmas országok erejének ugyanazon egy uralkodónak személyében egyesítése, annak s az uralkodása alatt álló országoknak a dolog természete szerint nagyhatalmi állást szerzett s biztosít; de a pr. sanctionak nevezett alaptörvény a fölséges ural-