Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

184 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kodóház alatt álló országok és tartományok összegének nagyhatalmi állását, mely törvény által különben sem létesíthető, ha megalapította is, nem állapította meg: főleg pedig nem állapította meg oly módon, hogy abból Magyarországra, a pragmatica sanctióban határozottan kijelölt kötelmeken túl, más ujabb kötelezettségek is jogszerüleg hárittathassanak. Még kevésbbé állapította meg továbbá a pragmatica sanctio közöttünk s 0 Fölsége többi országai és tartományai között azon jogviszonyt, mely szerint azért, mivel azok belkormányzatuknak alakját megváltoztatván, legközelebb alkotmányos jogokkal ruháztattak fel, Magyarország saját alkotmányát ezekhez idomítva szükségképen és kötelességszerüleg átalakítani tartozzék; s hogy e részben félre ne értessem, nem késem kijelenteni, miszerint szivemből örvendek azon, hogy lajtántuli szomszédaink alkotmányos jogokkal bírnak, s hogy azok birtokában megmaradjanak, őszintén óhajtom, s bizton hiszem, hogy a magyar törvényhozás erre mindig kellő figyelemmel is lesz ; de azt. hogy e miatt Magyarország alkotmányának átalakítására jogszerűen köteleztethessék is, annyival itikább el nem ismerem, mert lajtántuli szomszédaink sem tartották kötelességöknek, midőn alkotmányuknak birtokába léptek, kérdést tenni magoknak az iránt, tekintettel lenni arra, hogy az ő uj alkotmányuk a saját fejeclelmök által biztosított, sokkal régibb alkotmánynyal összeegyeztethető-e ? (Helyeslés.) Pedig* ők velünk egyenjogúak igen. de uraink nem lehetnek; s azért, ha kívánják tőlünk, hogy uj alkotmányos életöknek fenntartására figyelemmellegyünk, ezzel viszont ők is azon kötelességet vállalják magokra, miszerint viszont tekintettel legyenek arra, hogy a mi alkotmányunk szintén fenntartassék. A közös ügyek alatt én is csak azon viszonyokat érthetem, melyek hazánkat O Fölségénék többi országaival és tartományaival közösen érdeklik. Én a tegnap szólott képviselő urat nem követhetem a térre, melyre nézetem szerint mindenesetre idő előtt lépett, midőn a közös ügyek mibenlétének tárgyalásába már is belebocsátkozott. Annál is inkább nem követhetem pedig e térre, mivel beszédének mindjárt elején kimondá, hogy e részben csak saját egyéni nézetét fejezte ki. Kiég alkalmunk és időnk lesz a dologhoz akkor szólani, midőn ezen tárgy tüzetes tanácskozás végett szőnyegre kerül : annyit mindazonáltal most sem hallgathatok el, hogy a felirati javaslatnak azon szakaszából, melyet a t. képviselő ur szó szerint idézett, s a mely Magyarország részéről a törvény szabta kötelesség mértékén tul méltányosság alapján és politikai szempontokból teendőkről szól, a közös ügyek elismerésének azon ' tág értelmezése és azon kötelességszerű elismerése, a melyet a t. képviselő ur emiitett, egyátalában nem következik, annyival inkább nem következik pedig, mivel a felirati javaslatnak sark- s kiindulási pontja, melyre alapítva van, a pragmatica sanctio; a pragmatica sanctióbanpedig aközös ügyek létezésének alapja, s oly tág értelmezése, mint ezt tegnap hallottuk, s mint a kir. trónbeszédben is fel van állítva, nézetem szerint benn nem foglaltatik ; (Helyeslés) mert a külügyek, a pragmatica sanctiónak elfogadása előtt is, Magyarország és a cs. kir. örökös tartományokra nézve közös fejedelmeink által együtt és egyetemleg közösen kezeltettek; 1848-ig pedig, a midőn a közös viszonyok törvényeinkben először emiittettek, a külügyeken és némely közös katonai testületeken és intézeteken kivül, Magyarországnak a cs. kir. örökös tartományokkal törvény szerint más közös ügye nem is volt. Ezen állításomnak indokolásául azon kétségtelen történelmi tényre hivatkozom, hogy a pragrn. sanctiónak keletkezése és elfogadása vAkn az 1848dik esztendőig Magyarországnak nem csak külön beligazgatási, igazságszolgáltatási, vallás- és oktatásügye volt, hanem voltak a magyar országgyűlés által külön zsolddal s ujonczokkal ellátott magyar ezredei is, volt külön közmunka- és közlekedési, adóztatási, ipar- és a mindig létezett közbenső vámok mellett külön kereskedelmi rendszere , mindezeknél fogva külön kincstáráig, melyekről OFölségénék a fejedelemnek megegyezése és hozzájárulásával a magyar országgyűlés mindig önállóan rendelkezett. (Helyeslés.) Van a legmagasabb kir. trónbeszédben még egy eszme, a birodalom egységes létének és életföltételeinek eszméje, és pedig mint olyan kitünőleg hangsúlyozva, mely előtt minden egyéb tekinteteknek háttérbe kell vonulniok. Bocsánatot kérek, ha ezen eszme elemzésénél kelleténél tovább találnék időzni : de én ezt fontosnak, a legfontosabbnak tartom; és azon véleményben vagyok, hogy ezen eszmének helyes értelmezésében közjogi kérdéseink megoldásának kulcsa, és hazánknak, és a monarchiának jövője rejlik. Annyival inkább szükségesnek tartom pedig ezen eszme elemzésébe bocsátkozni, mivel ezen eszme, már ezen ülés alatt, ez órában is, e házban két oldalról is különböző felfogásokkal értelmeztetett. Mi legyen a birodalom egységes léte, életföltételei alatt értendő, ezen kitételek határozatlan értelme mellett határozottan nem tudhatom; de hogy mily fontos legyen a név, a melyet emliték, a birodalom neve eszméje, tüstént világos lesz önök előtt, ha figyelembe venni méltóztatnak, hogyha az ausztriai monarchia „birodalom" e szónak