Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
176 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a magyar nemzet s királya közti {egyetértés szükséges, hanem hogy arra most a birodalom népeinek megegyezése is kivántatik. És nem szenved kétséget, hogy ezen változások az előttünk álló feladásra nagy befolyást fognak gyakorolni; de az meggyőződésem szerint abban áll, hogy a megoldás az által könnyebbé válik. A mi az elsőt illeti, magában világos, hogy ily fontosságú kérdések csak a törvényhozás minden tényezőinek egyetértésével oldhatók meg. Hasonló nézetem azon változások befolyásáról is, melyek a birodalom alkotmányos viszonyaira nézve történtek. Sokszor hallottam, hogy helyzetünk legfőbb nehézségei Ausztriának alkotmányos átalakulásából származnak. De saját meggyőződésem az ellenkező. Megengedem, hogy azon viszonyoknak helyreállítása, melyek hazánkban 1848 előtt léteztek, a birodalom alkotmányossága által lehetlenné vált; megengedem, hogy jelen zavarainkból hamarabb bontakozhatnánk ki, ha erre csak a nemzet s királya közötti egyetértés lenne szükséges, ki azt, mire a magyar nemzettel megegyezik, mint Ausztria absolut uralkodója, a birodalom másik felében megparancsolhatná; s hogy hamarabb juthatnánk oly valamihez, mit kiegyenlítésnek nevezünk;— de, hogy ezen ugynevezettkiegyenlitésnek nem volna s nem lehetne állandó eredménye, arról szintén meg vagyok győződve, s bátran kimondom, hogy viszonyaink békés kiegyenlítésének lehetősége csak azon napon kezdődik, melyen a fejedelem bölcseségében azon absolut hatalomról, melyet ezen oi szagok felett gyakorolt, önkényt lemondott; (Helyeslés) s hogy azon napon, melyen Ausztria népeit egy valóságos alkotmány élvezetében látom, oly alkotmány élvezetében, mely a 13-ik §. helyett a kormányi felelősség elvét foglalja magában, hogy azon naptól kezdve — mondom — melyen a birodalom népei valóban az alkotmányos népek sorába léptek, a köztünk s közöttök fenforgó kérdések kielégítő megoldása meggyőződésem szerint már csak az idő kérdése lehet. (Helyeslés.) S hiszem ezt azért, mert azon pillanatban, melyben a birodalom két fele egyaránt alkotmányossá vált, a közöttök létező ellentét megszűnt, a csalódások fő okai eltávolíttattak s a birodalom két felének népei között a legnagyobb érdekegység támadt. Az utolsó három századnak története egy a harczmezőn s tanácstermeinkben folytatott hosszú küzdelem; de csalódik, ki az osztrák kormánynak alkotmányunk elleni törekvéseiben, melyek ezt okozták, a birodalom egysége utáni törekvéseket keres. A birodalom egységének eszméje ugy, mint maga az osztrák birodalom fogalma, uj,mely tulajdonkép csak akkor támadt, midőn fejedelmi családunk a római császárság cziméről lemondott, (Helyeslés) 1 s a hosszú küzdelmek, melyek alatt hazánk annyit szenvedett, csak az absolutismus és alkotmányosságnak harcza, (Helyeslés) melyet folytatva, nemzetünk története másokétól legfeljebb azon szivósságban különbözik, melylyel alkotmányának minden részleteit védelmezé. (Helyeslés.) Azon percztől, melyen a fehérhegyi ütközet után Csehországnak szabadsága elenyészett, s az alkotmányos jogok, melyekkel az örökös tartományok hajdan birtak, tiszta formaságokká törpültek, s a magyar király, ki egyszersmind e tartományok fejedelme volt, ott korlátlan uralkodásra jutott: királyainknak vagy legalább kormányaiknak törekvései arra voltak irányozva mindig, hogy az örökös tartományokban birt absolut hatalmokat Magyarországra is kiterjeszszék. 1791 -ki törvényünk hires szavai: „ne Hungária ad normán aliarum provinciarum gubernetur, u melyet lajtántuli szomszédaink ellenséges indulataink bebizonyítására annyiszor felhoznak, csak a nemzetnek ünnepélyes válasza azon folytonos törekvésekre, melyeknek czélja az volt, hogy hazánk „ad normán aliarum provinciarum," azaz absolut rendszer szerint kormányoztassék. (Igaz !) Az ellentét s küzdelem a dolgok természetének kifolyása, mely szerint minden hatalom terjeszkedni törekszik; s én teljesen meg vagyok győződve , hogy ha az előbbi viszonyok megújulhatnának, s lehetséges lenne, hogy Magyarország alkotmánya visszaállittatván, a birodalom többi tartományai ismét absolut rendszer szerint kormányoztassanak, e viszonynak ismét ugyanazok lennének következései. Nem : mert az absolutismus terjesztését a fejedelem érdekekivánja, kinek a legszabadabb alkotmány is mindig több és nagyobb jogokat ad, mint melyeket a legkitűnőbb emberi egyéniség teljesen gyakorolni képes; de mert eztkivánja érdeke azoknak, kik absolut országban a fejedelem nevében kormányoznak, s hatalmokat saját érdekökben mindig terjeszteni iparkodnak. Mig a birodalom egyik felében ily elemek uralkodnak, az egység utáni törekvések nem szűnhetnek meg soha, s pedig azért nem,mert tagadhatlanul érdekében fekszik a bureaucratiának, hogy absolut hatalmát, melyet a birodalom egyik felében gyakorol, a másikra is kiterjeszsze. (Ugy van!) De mihelyt az alkotmányosság elve a birodalom minden részeirekiterjesztetett, az okkal, melynek minden, hazánk önállása ellen irányzott kísérleteket tulajdonithatunk, meg fognak szűnni a kísérletek is. Nem fekszenek azok sem a fejedelem érdekében, ki ha a Lajtán tul is alkotmányos népek felett uralkodik, Magyarország beolvasztása által