Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 173 latból, annak összefüggését, ugy egyes tételeknek másokhoz viszonyait tekintve , könnyen azon következtetést lehetne vonni, mintha az országgyűlés , a viszonyok kérdésének rendezése czime alatti tanácskozás által, hajlandó volna, törvényeink teljes helyreállítása előtt, törvényeink lényeges módosítási tárgyalásába bocsátkozni : teszem azt másrészt azon indokból és azon szándékból , mert a válaszfelirati javaslatnak néhol félremagyarázható, néhol hiányos kitételeire nézve megnyugtatást óhajtok. Megnyugtatást óhajtok pedig annál inkább, inert habár a Tolnainegye pinczebelyi választókerületének érdemes képviselője által tegnap elmondottaknak részletes vagy csak átalános taglalásába is ma bocsátkozni elegendő hivatottságot nem érzek; (Helyeslés) de mivel egy oly ma-ában véve mindenesetre remek szónoklatot csak akkor lehet valódi és igazi bírálat alá venni, midőn azt minden tételeivel, egész összefüggésében is bírni fogjuk ; és ha van, mert van némi észrevételem az érdemes képviselő nyilatkozatára, fenntartom azt a részletes vitatás alkalmával előadni: (Helyeslés) csak átalánosságban egyetlenegy szempont az, melybe most mindenekelőtt bebocsátkozni szándékom s melyre nézve aggodalmamat el nem hallgathatom, ez pedig hivatkozás őseinknek azon óvatosságára, miszerint ,,a körülményekkel mindig meg tudtak alkudni". Helyeslem és osztom az érdemes képviselő e véleményét, de helyeslem azt azon irányban, melyben én felfog'om. Ismerem én is hazánk történetét; annak sok szomorú és sok fényes lapja van; és voltak idők, midőn még az alkotmányosságnak is némi rovására őseinknek egyezkedniük kellett; de a midőn egyezkedtek, mindig ugyanazon alkotmányosság sánczaival vették körül hazánk önállóságát, függetlenségét és önkormányzatát. (Helyeslés.) íme ott van például az 1222-diki arany bullában amaz ellenállhatási törvény, mely gyakoroltatott, mig a kor kivánata folytán el nem törültetett. (Derültség.) A kor, mely nem tartotta czélszerünek és az akkori alkotmány eszméjével öszkangzónak, eltörölte, de azonnal helyébe igtatta a királyoknak esküvel szentesitett amaz igéretét, hogy a haza alkotmányát és a haza által a királylyal és a nemzetgyűléssel együtt hozandó törvényeket fenntartják. Azon óvatossággal, mikép ezt őseink eddig mindenkor tették, én is hajlandó vagyok, hazám önállóságának, szentesitett törvényeinek biztositása mellett, a kiegyenlítésre és kibékülésre ; s elismerem, hogy az 1861-diki korszaktól sokban eltérő az 1866-iki korszak. íme közbejött a fejedelmi jó indulat; közbejött, hogy a jogeljátszás elmélete elvettetett; és a fejedelmi székről részint az úgynevezett pragmatica sanctio, részint többi törvényeink elismerése is kimondatik. Itt átalánosságban azonban kiindulási pontul veszem azt, hogy én irányeszméül a fejedelemnek és a nemzetnek a szentesitett törvények iránti közös tiszteletében találom azon kiegyenlítési alapot, mely engem mind az átalános, mind a részletes tanácskozásnál vezetend. (Helyeslés.) Három fő tétel az egyedül, mind a legmagasabb királyi megnyitó beszédben, mind a válaszfelirati javaslatban, melyekre nézve aggodalomra okot találtam. (Halljuk!) Első az 1723-iki vagyis a felséges uralkodó-ház nőágának örökösödését biztosító törvény. És itt engedje a tisztelt ház megjegyeznem, hogy bár hol forduljon elő e név: pragmatica sanctio, alatta semmi egyéb , mint tisztán az 1723-ik törvénynek erre vonatkozó czikkelyei értetnek. Szabad lesz még azon megjegyzést is tennem, hogy törvényeink nyomán a magyar koronához tartozó országokon kivüli, ugyanazon egy fejedelem birtokában levő többi országrészeket mint örökös tartományokat tekintem az osztrák birodalom összegének. 1723-iki törvényeink ez értelmére szabad legyen a tisztelt képviselőház előtt, véleményem érvényesítésére az 1861-iki feliratból a következőketfelolvasnom: „Az említett sanctio pragmatica, midőn egy részről az uralkodó-ház nó'ágára is átruházza a trónöröklés jogát, más részről határozottan kiköti, hogy a király Magyarországban máskép ne uralkodjék és ne kormányozzon, mint magának az országnak eddig alkotott vagy jövendőben alkotandó saját törvényei szerint: más tartományok kormányzati módját Magyarországba be ne hozhassa, uralkodásának kezdetekor magát mindig törvényesen megkoronáztassa; koronázása előtt ünnepélyes hitlevelet adjon ki, s abban az országot biztosítsa, hogy annak területi épségét, jogait, szabadságát s törvényeit sértetlen fenn fogja tartani, s mindezeket királyi esküvel is szentesítse ; végre, ha O Felségének I. Lipót császár és királynak minden maradéka nőágban is kihalna, visszaszálljon ismét az országra azon ősi törvényes jog, miszerint királyát szabadon választhassa" ; — és szabad legyen nekem még véleményem érvényesítésére és támogatására a tegnap szólott igen érdemes képviselő, Bartal György 1861-iki erre vonatkozó véleményét felolvasnom: „E lényeg nem más, mint tagadása a Magyarországgal kötött pragmatica sanctio kétoldalú érvényének, tagadcisa fiz 1849-ig fennállott s az osztrák államférfiak által nyíltan kétségbe vonni soha sem mert personális unión alapuló régibb és ujabb alaptörvényeink szentségének, szóval tagadása ama históriai jognak, melyhez viszont mi szivünk vérével ragaszkodunk; mert meg vagyunk győződve, hogy a népek hozzájárulásával hozandó minden tör-