Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

174 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. vénynek csak egy garantiája van , s ez az előb­bi törvények kötelező erejének elismerése, szen­tül tartása." Az 1723-iki törvény tehát, midőn egy részről biztosította a felséges uralkodó-ház nő­ágának a magyar szent koronát illető örökösödé­sét, ezt más részről azon föltétel alatt adta át, hogy az uralkodó a maga részéről, utódaira nézve is, biz­tosította a nemzetet, hogy hazánk önállása, füg­getlensége és önkormányzata fenntartatik. Magyar­országnak soűverainitása tehát, a mely az önkor­mányzásból és függ-etlenségből áll, az 1723-iki tör­vények szerint teljes és semminemű korlátozás által meg nem szorítható : sem oly korlátozás által, mely a törvényben nincsen, mint a mit a legmagasabb megnyitó bes?éd mond, a birodalom nagyhatalmi állása; sem az által, a mi a felirati javaslatban fel­állíttatik, a közös védelem kötelezettsége által. En, uraim, a közös védelem kötelezettségét az 186 3-iki felirat szerint csak mint e haza és mint a király iránti védelmet tekintem törvényesnek. Én az ön­állóságnak , a függetlenségnek, az önkormányzat­nak sem tágabb, sem szűkebb körét nem ismerem, mint a melyet a törvényhozó hatalom gyakorol — mit Magyarországon a koronázott király és a nem­zet együtt képeznek, mert minden ezenkivüli kor­látozásnál a souverainitás megszűnnék. Törvénye­ink szerint tehát én semmi ily korlátozás rendjét nem ismerem. Magyarország, törvényei szerint, teljes jogot tarthat az önkormányzathoz. Ez az, mire nézve első aggodalmamat illetőleg a részletes tanácskozás alkalmával a képviselőház figyelmét felhívom. Második aggodalmamat a legmagasabb meg­nyitó beszédben úgynevezett közös ügyek gerjesz­tik. Én.t. ház, közös ügyeket nem ismerek, sem ossz-, sem közös birodalmat. A hol közös ügy van, ott kell lenni közös birodalomnak; a hol közös vagy összes birodalom van, ott kell lenni közös ügyeknek: ezt elismerem. Azonban méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve ismét az 1861-ik feliratnak eme szavait olvassam,fel : „De mi soha el nem fogad­hatjuk azon nézetet, hogy Magyarország az auszt­riai császárságnak provincziája. Ausztria császára egyszersmind Magyarország királya, de nem ugy, s nem azért, mert császára Ausztriának, hanem egyedül azért, mert a sanctio pragmatica szerint a két külön trón ugyanazon egy fejedelmet illeti." (Helyeslés.) A hol külön trón van, ott, uraim, a trónnak külön birodalma van. Szent István koro­nájának birodalma eddig a magyar király birtoka, •és senki másé. Nem állítom, hogy a koronázott fejedelem és a képviselőtestület nem volna feljogo­sítva más törvények hozatalára; de a jelen törvé­nyek megváltoztatása ismét csak a koronás fő és a másik tényező, a képviselőház által történhetik; addig pedig, míg ez nem így történik, én egyebet nem ismerek. Ezek következtében szabad legyen a viszonyokra nézve nyilvánítanom, hogy igenis az 1848-iki törvények azt tartalmazzák, hogy azon vi­szonyokról, melyek a házat az örökös tartományok­kal közösen érdeklik, O Fölsege személye mellé rendelt felelős magyar miniszter fog intézkedni; és mivel az 1790-iki XII. és egyéb törvények sem­minemű szentesített törvény egyoldalú megvál­toztatását s akár az ország-íjvülés, akár a koroná­zott király és így a törvényhozás egyik ténye­zője nélkül tárgyalás alá vételét nem engedik; és mivel ezt nem csak Magyarország mint Magyar­ország jogainak védelme igényli: felhívom a tiszt. képviselőház figyelmét az ezen tételre nézve támadt ag'godalmaimra, miért nem akarom én, hogy ezen viszonyoknak, mielőtt törvényeink tökéletesen hely­re nem állíttatnak, tanácskozásába bocsátkozzunk. Nem akarom először azért, mert a fennemlített 1848-diki törvény rendelkezett ezek közvetítéséről, és másodszor nem, azon politikai oknál fogva, mert épen az által, ha törvényeink teljes visszaállítása előtt lényeg'es törvényeink megváltoztatása fölött csak tanácskozásba is bocsátkoznánk, adatnék rés törvényeink teljes vissza nem állítására, így minden­kor a hatalomnak állván szabadságában a mi előter­jesztéseinket keveselni, tovább odázni az ország­gyűlést,jés szem előtt nem tartani azt, hogy a koro­názott királynak és a másik tényezőnek,t. i. az or­szággyűlésnek csak együtt szabad a törvényho­zásba bocsátkozni. A harmadik, a mire a tisztelt képviselőház figyelmét fölkérem, az 1848-diki törvényeknek alaki elismerése és módosításának kivánalma. Üdvözlöm a fejedelmet az elismerés alaki terén (Derültség); azonban legitim hatalommal és a legitim hatalom ré­széről szoros következményül tekintem a jogilag törvényeseknek elismert törvények életbeléptetését. Mivel pedig a részletes vitatkozások alkalmá­val nem kívánok minden egyes pontnál módosit­ványokkal előállni, és vágyaimat s aggál}'aimat ott, a hol az 1848 legelőször említtetik, nem óhajtom kifejezni, bocsássák meg, hogy az 1848-diki ese­ményeknek a javaslatban és bárki által felemlité­sére nézve, csak röviden, de nyilatkozzam. Az 1848-diki események világesemények; az 1848-ban kivívott koreszmék a világ eszméi. Nemzetünk 1848-ban alkotmányos önállásának és e kivívott eszméknek védelmére kelt fel és a történet megha­misíthatlan lapjain örökité meg dicső nevét. (He­lyeslés.) Azoknak tehát — és többet az 1848-diki eseményekről nem szólok — kik bírálat alá ven­nék, úgy hiszem, nem mondhatunk mást, mint: fedjék el tekintetöket, hunyják be szemöket, hogy képzelt nagyságukban el ne törpüljenek a valódi nagyság előtt. Magyarország törvényekkel korlátolt fejede­lemség ; Magyarország koronázandó örökös kirá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom