Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-24
172 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. tehát én is a hála és bizalom amaz érzelmeiben, a melyekkel a nemzet annak nagynevű szerzője iránt viseltetik, azért is, mert bizton hiszi, hogy az ó' bölcs vezérlete alatt sikerülend eljuthatnia az igéret földjére a nélkül, hogy sarkalatos jogai csorbát szenvedjenek. (Éljenzés.) Önöktől függ, uraim! hogy imént előadott egyéni fölfogásomat — melynek érvényesítését, a mennyiben az a modus procedendire nézve a válaszfeliratétól eltérő, ugyanannak részletes megvitatására fenntartanom kelletik — átalános szempontokból megbírálják. Nem ajánlom ügyemet önöknek, mert az a hazának közös ügye; megelégszem , ha itéletöket mindenekelőtt e haza érdekeire alapítják, mert meg vagyok győződve, hogy azok a birodalom és közös trón érdekeivel azonosok. Az egyedüli érdem, mire igényt tartok, ez : a jelen rendkívüli fordulatra vonatkozó eszméimmel, a melyekre nézve kiki közülünk kell, hogy már is tisztában legyen önmagával, minden fenn- | tartás és melléktekintetektől menten, elvhiányt és félszegséget, megalázkodást és elbizottságot, önzést és gyűlöletet egyaránt kerülve, ngy mint azokat eszem fogamzá, szivem helyeslé és Isten j szavakba foglalni tudnom engedé, önök előtt j felfejteni, az előttünk fekvő czélt, az arra vezető eszközöket biztos kézzel meghatározni, a kedvező alkalom felhasználására az utat megtörni igyekeztem; a miért is — legyen bár a padló, min állva önök türelmét oly hosszasan igénybe venni mereszlém, saját mindenképen csekélyre becsült politikai jelentőségemnek emelője vagy sülyesztóje, de legyen az bár virrasztó gondjaim egyedüli tárgyának , imádott hazám jövőjének egyik gyenge mentő szála, vagy az enyészte fölé borulandó sírföldének repedező deszkája — én, mi önnön személyemet illeti, egyenlő' nyugodtsággal lépek a nemzetnek, s ha az idők árja hasonló igénytelen szózatok pillanatnyi jó vagy rósz hatását kérlelhetlenül el nem törölné, magának az utókornak ítélőszéke elé ; mert a napi vélemények tarka vegyületén felül emelkedve érzem , hogy az ősök hű sarjához, a jelen nemzedék hazafias többségéhez , vagyis a küzdők amaz elszánt soraihoz tartozom, kiket csupán jó indulat, elfogulatlan irány, s e kettőből önkényt fakadó ellenállhatlan meggyőződés vezérelnek egy nagy, egy szent vállalatban — és mint ilyes tévedhetek ugyan, de tévedéseimért emberek előtti mentségre nem szorulva, a teljesített kötelesség tudatával mondhatom el a nagy reformátornak, saját epochális missiójához képest oly remek, mert sokat mondó, és mégis egyszerű, de ép ezért a jó ügy szerény közharczosához is illő szavaival : „íme itt állok ; másként nem tehetek; Isten engem ugy segéljen l u (Zajos éljenzés.) Elnök: Holnap d. e. 10 órakor folytatjuk a tanácskozást. Az ülés végződik d. u. 2 1 / l órakor. XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS 1866. február 16-dikárt Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai : A fölirati vita folytatása. Bartal György módosítványokat nyújt be a fölirat két szakaszához. Az ülés kezdődik d. e. 10 1 / i órakor. Elnök : A tegnapi ülésben működéssel megbízott jegyzők működésöket mai nap is folytatják. Folytatjuk a tárgyalást. Tóth Vilmos jegyző : Fel van jegyezve Madarász József. Madarász József: Mélyen tisztelt képviselőház ! Midó'n hazánk e nagy kérdésében felszólalok, teszem azt egyrészt azon reményben, hogy a válaszfelirati javaslat is fenn kívánja tartam a SzentIstván koronájához tartozó magyar birodalomnak törvényekkel biztosított önállását, függetlenségét, önkormányzatát, az örökös tartományok vagyis az osztrák birodalom irányában is; hogy az sem fog elismerni mást, mint personál-uniót; az is fenn kívánja tartani nem csak az 1715, 1723, 1790, 1827, de minden szentesített, hazánk alkotmányát biztosító és így 1848-iki törvényeinket is; (Helyeslés) — de mivel a válaszfelirati javas-
