Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 171 népek forró áldásai közt megtestesüljön; (Halljuk!) ha képes leendettem oda működni, hogy „szülő­földjük határa" a közengeszteltség varázserejével újra megnyiljék ama sokat szenvedett „hontala­nok" előtt, kik önérdeket nem, és szivöknek csu­pán egy cultusát, a hazáét ismerve, s a mit csak Coriolánok mellőzhetnek, a nemzet többségének szabad akarata előtt meghódolva, rongyosan bár, de öntudat és históriai múltban gazdagon, a rideg számkivetés, az égető elhagyottság által meg nem tört lélek gyenge hüvelyével — talán nem épen az időközben annyira elváltozott politikai színpad emelvényére, mint inkább — övéik karjaiba, s az őket még saját bilincseiben is hőn szeretni meg nem szűnt közös anyának kebelére, a honnak majd-majd nyugtot adó áldott földjére visszavá­gyódnak ; ha sikerült volna ahhoz járulnom, hogy a közéletnek bármennyire letarolt, mégis mindig termékeny mezeje a benn , mint künn, egyaránt terjedő és napról napra ritkuló jeleseink tevékeny­sége a hazafiúi működésnek sokoldalú., edző s az elkorcsosodásnak leghatalmasabb gátot vető pá­lyája pedig, nagyreményű ifjúságunk mentett jö­vője gyanánt, mindenki előtt feltáruljon; hogy szellemi s anyagi érdekeink fejlesztését a megha­sonlás szülte satnya és ferde iránytól megóvjuk; Budának ódon diszét föléleszszük, Pestnek ama világkereskedelmi jelentőséget — mire hivatva van — megszerezzük; és koronánk elszakadt gyöngyeivel, Horvátországgal és Erdélylyel újra egyesülve, az egymást becsülő, egymással neme­sen versenyző, a közhaza javát mégis minden ver­seny fölé állitó népek ama dicső szövetségét való­sítsuk, mely első királyunk ép annyira szent, mint hazafias lelke előtt lebegett, és „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán" — szintoly kevéssé birnám irigyelni a német-szláv tartományok képviseletében vagy 0 Fölség-e taná­csában befolyással biró elleneink helyzetét, ha azok a birodalmi centralisatiónak mindenesetre szürke theoriájához ragaszkodva, s az infallibili­tásnak nagyon is korszerűtlen kiváltságát magok­nak továbbra is arrogálva; emezek pedig félve a nyolezszázados institutiókban rejlő valódi alkot­mányosság és önkormányzás prometheusi szikrá­jától, de félve Magyarországnak ama teljes inte­gritásától, melyet mi a monarchia belső biztonsá­gának legfőbb garantiája gyanánt is követelünk, helyesebbnek vélnék a becsülettel kinyújtott ke­zet , mely a tógának általa felfogott sarkában a kölcsönös érdekeket biztosító kiegyezés minden föltételeit, önnön bizalmatlanságunk fékezésével befoglalni gondos vala, visszautasítva, Ausztriát amaz összetartó erőtől megfosztani, melyet a ma­gyar faj mind számára s műveltségére, mind histó­riai múltjára és a tudós Palacky által találóan ki­emelt földirati elhelyezésére nézve a birodalom keleti felében sem hiányzó centrifugál elemek irá­nyában készen nyújt! Sajnálnám, mindenképen sajnálnám őket, ha eddigi szerencsétlen politiká­juk nyomdokain tovább haladva, csakugyan az általok — nem kétlem, hiven — szolgálni kivánt dynastia javára vezetőül tekintenék: e nagy álla­mot — melyet a gondviselésnek valóban csodaszerü végzése hosszú századok lefolyása alatt megannyi ép, erőteljes, de különvált elemekből alkotott, bi­zonyosan nem azért, hogy benne csak is egy ál­tala kegyelt, megóvott dynastiának fényét nö­velje, hanem hogy az annak uralma alatt egyesi­tett államok összegét imposans világtörténelmi szerepre képesítse — továbbá is a külszövetségek szükségének, az ambitiosus vetélytársak általi fel­használtatás, végleges kijátszatás eshetőségének , a múltba visszavágyó hajlamok, s a jövő követe­lései közti folytonos ingadozás, előre nem mozdul­hatás veszélyeinek, s a mit legelői kell vala emlí­tenem , mindannyiunkat fenyegető végelszegénye­dés örvényének kitéve tartani! Mert kijelölve le­vén a mód — melyet Felséges Urunk országlási jelszava, nemzetünk jogos és méltányos kívánal­maihoz idomítva , a „viribus non vi, sed sponte unitis"-nak sokkal hatalmasabb shiboleth-jévé, mert egyszersmind a kielégített és már ezért is leghűségesebb népek millióinak jelszavává bővít­het — az elleneink által bevallott czélokat min­denképen valósító kiegyezés nem sikerültének, a belső decompositió előidézésének imputatiója im­már nem minket, hanem kizárólag őket terhelné nem csupán saját lelkiismeretök, hanem, a mi reánk nézve még vigasztalóbb, az európai közvéleménynek örökké éber, s a morális kényszer ellenállhatlan sanctiójával felruházott . s ennélfogva egyedül döntő Ítélete előtt! Ugyanis, a mint mi nem feledhettük szem előtt tartam, szintúgy kell, hogy ők is komolyan fontolóra vegyék, hogy a nagyhatalmak eme leg-­nagyobbikának szövetség-ét, melyet ez idő szerint a legmerészebb uralkodó is keresni kénytelen, a köztünk fennforgó vitában elvégre is az nyerendi el, ki kitartással párosult eszélyes engedékenysé­ge, s a rendelkezésére álló hadseregektől nagyon is független szellemi erők helyes számbavétele ál­tal az európai kérdések zavartalan megoldására, a világbéke tartós biztosítására irányzott derekas szándékának legvilágosabb tanúságát adandja! A hitben élek, hogy a tárgyalás alatt levő válaszfelirati javaslat (Halljuk ! Halljuk !) a közös ügyeknek, azok kezelésének, s a kezelés alkotmá­nyos ellenőrzésének általam megkisérlett élesebb körvonalozását ki nem zárván, szellemében ésvég­czéljaiban egyaránt megfelel eme közvélemény méltó várakozásának. Lelkem mélyéből osztozom 22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom