Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-23
XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 163 quieitorius és, mint mindegyikünk tudja, különösen az indirect adóknál annyi vesztegetéssel, visszaéléssel járó egész mechanisniusára és annak oly roppant regieköltségeire is kiterjesztetik ; a mi viszont nem a divatossá vált tömeges levonásokkal, és ép oly kisszerű, mint csalékony, és alkotmányellenes virement-okkal, hanem gyökeres rendszerváltoztatással, vagyis oly módon eszközölhető, ha igénybe véve a monarchia két felében különböző administratio múltjában található önkormányzási olcsóbb elemeket, a közigazgatás localisatióját, egyszerűsítését, s a semmibe nem kerülő nyilvánosság általi egyedül biztos ellenőrzését és költségeinek csak is ily módon valósitható leszállítását tűzzük ki fő czélul. (Helyeslés.) Ne feledjük azonban másrészt, hogy az autonóm rendszer valódi olcsóságának, reális előnyének alapjai nem a készpénz-fizetések kisebb mérvében, hanem a méltányosság amaz elvének liberális alkalmazásában keresendők, mely szerint az általa, eszközlött megtakarításokat kiki a maga javára, vagyis ama terheinek könnyítésére kívánja azonnal felhasználni, melyeket aránylag legsúlyosabban érez, vagy a melyek egyéni typusával leginkább ellenkeznek. Az esetben tehát, ha a mentő szerrel nem csakis újból experimentálni, vagy, a mint ezt a volt osztrák államminiszter saját abortiv kísérleteit illetőleg bevallani kegyes volt : a költségeket még szaporítani, hanem valahára a sikert el is érni akarnók, szükséges, hogy büverejének kulcsát, a szabad rendelkezést a közjónak személyes befolyás által eszközlendő, bureaucratikus huzavonával meg nem hiúsítható közvetlen valósítását az alkuba befoglaljuk, s az anyagi olcsóságot morális becsértékkel ellensúlyozva, megadjuk az elemek összegének , a nemzetnek ama magasabb szellemi rugókat, melyek csakis a politikai nagykorúságot megillető józan szabadság és valódi önkormányzás körében feltalálhatók, s a melyek egyedül képesek a hazafiúi sikeres működésnek mindegyikünk által megszerezhető gazdag tudatával, szerény, nem csillogó, de örök zöld babérjaival pótolni az egyesek idő- és keresetveszteségét. Ez volt, uraim! és lesz is mindig nélkülözhetlen előföltétele ama selfgovemmeritnek, amaz olcsó municipális administratiónak, melynek ótalma alatt Ausztriának fináncziái egyedül tatarozhatok; a minek valósítását azonban Európa nagyobb államai közül csak is Angol- és Magyarország képesek felmutatni azért, mert a kormányok rövidlátó szükkeblüsége annak conditio sine qua non-ját a népeknek nyújtani vonakodott. Kell tehát, hogy a birodalomnak általunk is közösekül ismerendő kiadásai helyes arány szerint a német-szláv tartományok és Magyarország közt felosztatván, a mindegyikünkre esendő járuléknak és speciális kiadásainknak, a létező vámegyesülés által föltételezett homogén, de a nemzetgazdasági állapotok különböző stádiumához. az egymástól annyira eltérő nép geniusához, szokásaihoz képest különböző arányban és különböző modalitások mellett igénybe vehető forrásokból leendő kiteremtése, a kivetett adók legegyszerűbb, legolcsóbb, legkevesebb nettó különbséggel járó beszedése, és a nemzeti vagyonnak megfelelő gyarapítása, vagyis az országos földmivelés, ipar és belkereskedés fejlesztése, a közmunka és belközlekedési eszközök czélszerű kezelése felett, a koronajogainak menten hagyásával, itt Magyarország gyűlése, amott a német-szláv tartományok képviselete, és az ezeknek alárendelt külön kormányorganumok és autonóm municipiumok a monarchia közjavát illetőleg csak is hasznot hajtható nemes versenyben, melytől mi nem félünk, de önállólag intézkedjenek. Anyagi correlatióink szabályozásától, mire nézve az általunk, véleményem szerint implicite már is elfoglalt állást az opportunitás érveivel indoI kölni igyekeztem, át kell térnem ama kérdésre, | melynek megoldása nemzeti önérzetünket legközelebb érintvén, psycbologiai szempontból a legfőbb nehézséget képezi. Alig szükség mondanom, hogy a hadügynek tőlünk követelt , általunk eddig nem concedált közösségét értem. Szólani fogok róla az egyéniségemben fekvő egész őszinteséggel, minek zálogait nyújthatni talán már is sikerült. Jónak vélem mindenekelőtt fölemlíteni, hogy annak elkülönzése még tényleg semkizárólagos vívmánya a forradalomnak; mert az ujonczok felajánlásának, a katonaság elszállásolása, élelmezése feletti rendelkezésnek e téren bizonyára cardinális joga ép oly elvitázhatlanvd gyakoroltatott a 48-diki korszakot megelőzött országgyűléseink által, mint igaz, hogy elütve valánk a magyar ezredekre, azok vezényletére, váraink őrizetére, a nem-magyar hadak eltávolítására s. a. t. vonatkozó számos törvényeink teljes érvényesítésétől. Nem vitatom egyelőre ama következéseket, melyek e részben a pragmatica sanctióban elismert birodalmi integritás, és ebből folyó kölcsönös birtokgarantia eszméjéből, vagy a 48-iki törvények ide vágó czikkeinek nem eléggé praecis fogalmazásából, és különösen a III. t. ez. 8. §-ából levonhatók; mert felállított elvemhez híven, minden önámitástól tartózkodva, ama meggyőződésben vagyok, hogy e kérdésben elvégre is nem a közjogból meríthető argumentatiók döntenek, és hogy körülötte a hatalom, az j önfenntartás ösztöne minden eompromissumot kiÍ záró ellentétben állanak a 48-iki törvényekre alaI pitható saját követeléseinkkel. Ugyanezen okból tartózkodom feszegetni ama 21*
