Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

162 XXIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. méltánylása s a túlságos központosítástól való óvakodás mindenütt előidézett, hol az e téren egyedül helyes középút követve ló'n, másrészt pedig az átalános fizetési képtelenségre, mihez nem mi, hanem a birodalom minden népei nemzetgazdaságilag is vajmi közel állanak, s a mit nagy részben az e téren követett felesleges, és ennélfogva oktalan centralisatió eredendő bűneinek köszönhetünk: kerekdeden kijelentem, hogy a mily készséggel acceptálorn amazt, oly határozottan visszautasítom ezt. De — mondják elleneink — „financzügyben már csakugyan teljes egységnek kell léteznie; mert egyenlőségnek kell uralkodni a közterhek viselésében ; ezt kívánják az igazság, a méltányosság az egyenjogúság!'Hangzatos szavak, uraim! csak hogy kivéve az esetet, hogy a centralisatió ama mérvben alkalmaztatik, mely felett immár maga Franeziaország is pálczát tört, az adózásbeli egyenlőség nagyobb államokban bajosan, a históriai alapokra legkisebbé refiectáló Ausztriában pedig épen nem létesíthető; mert elnézve a községi adók roppant differentiáitól, mily különbségeket állapítanak meg nálunk a fennálló országos és különösen az úrbéri pótlékok? Vagy azt hiszik elleneink, hogy az adózó e részben az egyenlőséget már is helyreállítottnak vélendi, ha neki megmagyarázzuk, hogy hiszen ez csak országos pótlék, és nem telivér státusadó ? Még nagyobb eltérésre szolgáltathat okot a cs. diplomának és pátensnek már is vita alatt levő ama rendelkezése, mely az egész financzügyet közösnek kanonizálja, a saját belügyeink és törvénykezésünkfeletti legislatiót azonban,tehát közvetve azok kezeléséhez megkívántató költségek megállapítását is, reánk, illetőleg a magyar korona országgyűléseire bizza. Véleményem szerint nagyon is helyes a több oldalról felgörditett ellenvetés, hogy egyik hatáskör a másikat kizárja; mert ezek nem intézkedhetnek szabadon, ha a költségek végső megállapításában a birodalmi tanácsnak — miért ne mondanók ki nyíltan, hisz volt is példa reá — szeszélytől, pressio gyakorlatától diktáltatott vétója függ felettünk ? Ha pedig ettől felmentetünk, s az utóbbi a speciális budgeteket egyszerűen tudomásul venni kénytelen : hová lesz ismét ama legmagasabb arbitrage, melylyel az a birodalmi összes budgetet illetőleg fölruháztatott ? Igaz : van egy ut a kínos dilemmából való kibontakozásra, ha t. i. a speciális budgetek kiadásaira szánt összegek a státusadók rubrikájából kivétetvén, az országos pótlékok rovatába Boroztatnak; ámde ekkor, uraim! megszűnt még a. szorosb értelemben vett államtérnek híresztelt egyenlősége is! Menjünk azonban csak még egy kis lépéssel tovább, mert kell, hogy valahára megtaláljuk az inat, melynél a modern Achilles, a bureaueraták eme bálványozott félistene halálra sebezhető. ,,A financzkezelésnek vagyis a financzok fegyverrel és fegyver nélkül militáló seregének kell egynek lenni" mondják ok. ..Adózunk nem örömest ugyan, de megadással; adóznánk — ha lehetne — még erőnkön is fölül, csakhogy az államban államot képező, és — az egyesektől elvontan legyen mondva — az ügyetlen experimentálás, folytonos elnyomás minden ódiumát magokban személyesítő idegen financz orgánumoktól, s az egységes kezelés által előidézett egyenlő nyomortól szabaduljunk,'

1 mondjuk mi! Nem szándékom azonban még e részben is érzés-politikát űzni, és ennélfogva biztosítom ama lajtántuli notabilitást, mely azt utón útfélen szemünkre vetni, s ez ellenvetést saját olympi status bölcseségének Minervákat szülendő, de elvégre is meg nem szülő érdekes állapotának szerénytelen expositiójára, s holmi — vajha — ártatlan paripázásokra felhasználni oly igen szerété: hogy attól különváló okok határoznak arra, miszerint épen az ily értelemben vett financzegységet már a birodalmi háztartás tekinteteinél fogva is a legkárosabbnak tartsam, s ehhez képest minden tartózkodás nélkül declaráljam, hogy azt bármi árért szabad akaratommal elvállalni nem fogom ! Bizonyosan első vagyok azok közül, kik a birodalmi tanács érdemes tagjainak eddigi törekvéseit méltányolják, miknél fogva ők az állam bevételei és kiadásai közt nélkülözhetlen egyensúly helyreállításán fáradoztak ; ugy vélem azonban, hogy ama tárczábau, mely ellen intézek legfőkép támadásaikat, saját alkotmányos tüzérségökkel soha sem fogtak eléggé tág rést lőhetni; a miért is czélravezetőbbnek tartanám, ha fígyelmöket inkább a civilis administratio terén, még pedig sokkal nagyobb mérvben létesíthető, astátusbiztonság'otépen nem koczkáztató, és egyúttal az alkotmányos garantiák eulminatióját is valósító meg-takarításokra irányozták volna. E fogalom alatt értem én a beikormányzásnak mindazon ágait, melyeknek, habár más elnevezések alatti, önálló kezeléséhez mi valóban nem 48-ban jutottunk, úgymint: a szorosb értelemben vett belügyeken, a vallás és közoktatás igazságszolgáltatás és kegyelem ügyein kívül , nem csak az internationális forgalommal direct öszszeköttetésben nem levő földmivelés, ipar és belkereskedés érdekeit, s a közmunka és belközlekedési eszközök kezelését, hanem a birodalmi kiadások manipulatiójától, bonyolódott közös financziáink rendezésétől végkép különválasztható, mert főleg a jövedelmek előteremüsével foglalkozó országos pénzügyet is. A civilis administratio költségeinek leszállításával ugyanis csak akkor érhetünk el némileg nyomatékos eredményt, ha e reductió az adóbeszedésnek eddig fennállott oly nehézkes, in-