Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

162 XXIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. méltánylása s a túlságos központosítástól való óva­kodás mindenütt előidézett, hol az e téren egyedül helyes középút követve ló'n, másrészt pedig az átalános fizetési képtelenségre, mihez nem mi, hanem a birodalom minden népei nemzetgazdasági­lag is vajmi közel állanak, s a mit nagy részben az e téren követett felesleges, és ennélfogva okta­lan centralisatió eredendő bűneinek köszönhetünk: kerekdeden kijelentem, hogy a mily készséggel acceptálorn amazt, oly határozottan visszautasí­tom ezt. De — mondják elleneink — „financzügyben már csakugyan teljes egységnek kell léteznie; mert egyenlőségnek kell uralkodni a közterhek vi­selésében ; ezt kívánják az igazság, a méltányosság az egyenjogúság!'Hangzatos szavak, uraim! csak hogy kivéve az esetet, hogy a centralisatió ama mérvben alkalmaztatik, mely felett immár maga Franeziaország is pálczát tört, az adózásbeli egyen­lőség nagyobb államokban bajosan, a históriai ala­pokra legkisebbé refiectáló Ausztriában pedig épen nem létesíthető; mert elnézve a községi adók rop­pant differentiáitól, mily különbségeket állapíta­nak meg nálunk a fennálló országos és különösen az úrbéri pótlékok? Vagy azt hiszik elleneink, hogy az adózó e részben az egyenlőséget már is helyre­állítottnak vélendi, ha neki megmagyarázzuk, hogy hiszen ez csak országos pótlék, és nem telivér stá­tusadó ? Még nagyobb eltérésre szolgáltathat okot a cs. diplomának és pátensnek már is vita alatt levő ama rendelkezése, mely az egész financzügyet kö­zösnek kanonizálja, a saját belügyeink és törvényke­zésünkfeletti legislatiót azonban,tehát közvetve azok kezeléséhez megkívántató költségek megállapítását is, reánk, illetőleg a magyar korona országgyűlé­seire bizza. Véleményem szerint nagyon is helyes a több oldalról felgörditett ellenvetés, hogy egyik hatáskör a másikat kizárja; mert ezek nem intézked­hetnek szabadon, ha a költségek végső megálla­pításában a birodalmi tanácsnak — miért ne mon­danók ki nyíltan, hisz volt is példa reá — sze­szélytől, pressio gyakorlatától diktáltatott vétója függ felettünk ? Ha pedig ettől felmentetünk, s az utóbbi a speciális budgeteket egyszerűen tudomá­sul venni kénytelen : hová lesz ismét ama legmaga­sabb arbitrage, melylyel az a birodalmi összes bud­getet illetőleg fölruháztatott ? Igaz : van egy ut a kínos dilemmából való kibontakozásra, ha t. i. a speciális budgetek kiadásaira szánt összegek a stá­tusadók rubrikájából kivétetvén, az országos pót­lékok rovatába Boroztatnak; ámde ekkor, uraim! megszűnt még a. szorosb értelemben vett államtér­nek híresztelt egyenlősége is! Menjünk azonban csak még egy kis lépéssel tovább, mert kell, hogy valahára megtaláljuk az inat, melynél a modern Achilles, a bureaueraták eme bálványozott félistene halálra sebezhető. ,,A financzkezelésnek vagyis a financzok fegyverrel és fegyver nélkül militáló seregének kell egynek len­ni" mondják ok. ..Adózunk nem örömest ugyan, de megadással; adóznánk — ha lehetne — még erőnkön is fölül, csakhogy az államban államot képező, és — az egyesektől elvontan legyen mond­va — az ügyetlen experimentálás, folytonos elnyo­más minden ódiumát magokban személyesítő ide­gen financz orgánumoktól, s az egységes kezelés által előidézett egyenlő nyomortól szabaduljunk,' 1 mondjuk mi! Nem szándékom azonban még e rész­ben is érzés-politikát űzni, és ennélfogva biztosítom ama lajtántuli notabilitást, mely azt utón útfélen szemünkre vetni, s ez ellenvetést saját olympi sta­tus bölcseségének Minervákat szülendő, de elvégre is meg nem szülő érdekes állapotának szerényte­len expositiójára, s holmi — vajha — ártatlan pa­ripázásokra felhasználni oly igen szerété: hogy at­tól különváló okok határoznak arra, miszerint épen az ily értelemben vett financzegységet már a biro­dalmi háztartás tekinteteinél fogva is a legkáro­sabbnak tartsam, s ehhez képest minden tartózko­dás nélkül declaráljam, hogy azt bármi árért sza­bad akaratommal elvállalni nem fogom ! Bizonyosan első vagyok azok közül, kik a birodalmi tanács érdemes tagjainak eddigi törekvé­seit méltányolják, miknél fogva ők az állam bevé­telei és kiadásai közt nélkülözhetlen egyensúly helyreállításán fáradoztak ; ugy vélem azonban, hogy ama tárczábau, mely ellen intézek legfőkép támadásaikat, saját alkotmányos tüzérségökkel so­ha sem fogtak eléggé tág rést lőhetni; a miért is czélravezetőbbnek tartanám, ha fígyelmöket inkább a civilis administratio terén, még pedig sokkal na­gyobb mérvben létesíthető, astátusbiztonság'otépen nem koczkáztató, és egyúttal az alkotmányos ga­rantiák eulminatióját is valósító meg-takarításokra irányozták volna. E fogalom alatt értem én a bei­kormányzásnak mindazon ágait, melyeknek, habár más elnevezések alatti, önálló kezeléséhez mi való­ban nem 48-ban jutottunk, úgymint: a szorosb értelemben vett belügyeken, a vallás és közoktatás igazságszolgáltatás és kegyelem ügyein kívül , nem csak az internationális forgalommal direct ösz­szeköttetésben nem levő földmivelés, ipar és belke­reskedés érdekeit, s a közmunka és belközlekedési eszközök kezelését, hanem a birodalmi kiadások manipulatiójától, bonyolódott közös financziáink rendezésétől végkép különválasztható, mert főleg a jövedelmek előteremüsével foglalkozó országos pénzügyet is. A civilis administratio költségeinek leszállításával ugyanis csak akkor érhetünk el né­mileg nyomatékos eredményt, ha e reductió az adóbeszedésnek eddig fennállott oly nehézkes, in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom