Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

xxm. ORSZÁGOS ÜLÉS. 161 dési vállalatok nagy része irányában már is elvállalt, és általunk legalább elvileg vissza nem utasítható státuskötelezettségek önmagokban föltételezik a külkereskedelmi érdekek azonosságát, a monarchia két felében megállapítandó adónemek compatibilitását, az imént érintett kölcsönös biztosítási, segélyzési modalitások egységes fejlesztését s az j internationális forgalom könnyítésére vonatkozó minden ügyeknek józan közösségét; minek további corollarhrma gyanánt a kereskedelmi törvények alapelveinek szükséges egybehangzását, az olcsó, a j gyors és biztos érintkezés egyéb föltételeinek az ! egyes államok közt már is divatba jött szabad \ egyezmények általi előmozdítását, de koránsem az | összes kereskedelmi, közlekedési és finánczrendszer egységét kell, hogy fölemlítsem. Úgy hiszem, igen könnyű dolog a nyilván- j való túlzást, miben elleneink e téren forognak, fő j vonásaiban feltüntetni. Hogy a birodalom anyagi érdekeinek fejlesztése a központosításnak ama feszes gépezetét nem igényli, só'c meg nem tűri, a i melybe azokat e rendszer fanatikusai kereskedelem í és közlekedés szempontjából szorítani oly mód nél- j kül igyekeztek, annak bebizonyításául elég leend a, j fogyatkozásokat megérintenem, miket az ellenünk- j ben oly kategorice felállított elvnek alkalmazása j még a pátensek fénykorából felmutat; mert sokkal méltányosabb vagyok, semhogy azokat az irányt adott kormányférfiak korlátolt belátásának, vagy akaratbeli defektusának, és nem inkább ama ne- j kézségeknek üilajdoiiitsam. melyeket e rendszer minden kíméletet és következetességet megtagadni kész genialitásuk elé gördített. Avagy nem tartozik-e még jelenleg is az országos utak épitése, fenntartása nálunk az egyes megyék, illetőleg az öszvesített közmunkaváltság; egyebütt az országos alapok terheihez ? nem kell-e az utóbbiaknak a ki- j sebb és középfolyók szabályozási költségeit, több részben a nagyobbakat is viselni, s egyébnemü közlekedési vállalatok megindításához, mint ez nálunk a losonczi és alföldi vasútra nézve legközelebb történt, már csak kölcsönök utján is járulni ? Miféle különös panacea fekszik abban, hogy az országos építészet a közigazgatás orgánumaitól elkülönítve és ezeknek de facto mégis alárendelve kezeltetik ? A mindennapi forgalomnak, a belkereskedésnek ezernemü mozzanatait, azoknak a helybeli, vidéki, és országos viszonyokhoz alkalmazandó felügyeletét, s a fejlesztésökre czélzó rendszabályok keletkeztését lehet-e okszerűen a községi, kerületi és országos hatóságok önálló intézkedése alól elvonni ? és miért kellene ép Sz utóbbiakra nézve saját országgyűlésünk befolyását megszorítani, mely a cs. diploma és pátens értelmében szervezve csekélyebb hatáskörrel birna, mint az alája rendelt közigazgatási hatóságok? A mennyiben pedig a eentK.ÉPV. H. NAPLÓ. 186% I. ralisatió e tekintetben már is létezik, kivánják-e az iparos és kereskedő polgárok érdekei az avval karöltve járó félszegséget, nyűgöt és késedelmet ? mely utóbbit illetőleg saját életemből, s egy a középdunaparti közönség tisztán lokális közlekedését érdeklő vállalat hosszas vajúdásaiból igen könynyen hozhatnék föl vajmi botrányos illustratiót, mert nincs, uraim! egyhamar fogalom széles e világon, mivel annyi mystificatió űzetett volna, mint a bureaucraták kényes kedves centralisatíója! így például első tekintetre plausibilisnak látszik azt a posták, távírdák, vasutak, a kül- és beikereskedés eme hatalmas emeltyűinek igazgatására nézve feltétlenül igénybe venni; holott mégis tagadhatlan tény, hogy Németország, Schweiz, Belgium és Németalföldnek roppant internationális forgalma ennek hiányával és csak is a fennebb érintett szabad egyezmények alapján minden fennakadás s a nálunk oly gyakoriakká vált panaszok nélkül existál. Vagy talán látjuk-e — különösen mi — legkisebb jó eredményét ama központosításnak, melynek chabloneja a vasúti hálózat legmellékesebb ágaira is kiterjesztetik ? Hisz elnézve a tiszavölgyi pályának peripatetikus vonalától, elnézve az államvasiítnak, és az oraviczai bányáknak annak idejében hangosan megrótt elvesztegetésétől, elnézve a soha eléggé meg nem bélyegezhető eljárástól, mely a Királyhágón inneni és túlnani közvéleményt és érdekeket valóban arczul sértó'leg követtetett, és elnézve ama vexatorius előjogoktól, melyek az alföld-fiumei vállalat létesülését nehezítik — nem kell-e saját nyers terményeink, különösen gabnánk, lisztünk kivitelének legfőbb akadályait, s a felszámithatlan deperditának fő kútfejét, mely innen az egész birodalomra háramlik, azon selejtességben keresnünk, melylyel a hírhedt egységes kezelés a státus garantiájával ellátott pályák, jelesen pedig a tengeri kivitelre számított déli vasút engedélyezésénél is a garantiát nyújtó adózók érdekeinek biztosításáról megfelejtkezett? És viszont hány merően provinciális érdekű vállalat veszi már is igénybe az abból semmi hasznot nem húzó távol tartományok adózási képességét ? Avagy bírja-e valaki állítani, hogy e részben a reciprocitás a valóságban már is érvényesítve van, vagy az eddig követett eljárás mellett valaha leend ? Elleneink ajkairól veszem át a szavakat, uraim ! midőn mindezek folytán kérdem: hol, az Istenért, hol vannak amaz anyagi áldások, melyeket a kereskedelmi és közlekedési ügyek 15 évi központosítása a monarchiára árasztott? És kielégítő felelet hiányában, mit a birodalmi tanács legutóbbi fényes adresse-vitája már is megtagadott, csak saját nemzetem józaneszét követem, midőn a fát gyümölcséről megítélve, és ujjal mutatva ama prosperitásra, melyet az anyagi érdekek közösségének okszerű ~ 21