Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-12

XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 ha arra nézve egy véleményben vagyunk, akkor természet szerint minden véleménykülönbség megszűnt, és az, hogy valamely választásnál a pártok valamiben megegyeztek, ránk nézve semmi hatással nem lehet, mert a választó , midőn képviselőt választ, nem magának választja a képviselőt, hanem az országnak, és nem esak jogot gyakorol, hanem kötelességet is teljesít. Az tehát. hogy a pártok miben egyeztek meg, reánk nézve semmi hasincs; a kérdés csak az, mit rendel a törvény ; ebben pedig nem lehetek egy véleményben azokkal, kik azt mondják, hogy a mit a törvény nem tilt, törvényellenesnek mondani nem lehet. Kérem, t. ház, ha a törvény formákról rendelkezik, mindazon tör vény forma, mely a törvényben nem foglaltatik, valósággal törvényellenes (Igaz!); mert forma csak egy lehetvén, ezen egy forma törvényes, minden más forma világosan törvénytelen. (Helyeslés. Zaj.) Midőn a vitatkozás kezdődött, más véleményben voltam. De a t. előadótól hallottam, hogy itt jegyző neveztetett ki az elnök által, holott a törvénynek 26-ik §-a Adlágosan ezt mondja: „A központi választmány, minden választókerületre a választás vezérletére egy ehiököt és jegyzőt és szükség esetére helyetteseket is választ." Miután tehát itt a törvény világosan gondoskodott azon esetről, ha a jegyző nem akarna, vagy nem tudna részt venni a választásban, mindenesetre pedig a választásnak vezetését egy választott elnök és jegyzőre bízta : én ez esetben olyast látok, mi a törvényben kimondott formával nem egyezik meg, tehát a törvényben kimondott formával világosan ellenkezik. Formahibát látok itt, és, mint már egyszer szerencsém volt a t. ház előtt kijelenteni, eljárásunkat az igazolási esetekben tisztán birói eljárásnak tartom; ezért én nem érzem magamat feljogosítva a követet ezen esetben igazoltnak nyilvánitni. Elfogadom az osztály véleményét. Deáky Lajos: Vélekedésem szerint nem arról van itt most szó, hogy a pártok egyezhetnek-e a törvény ellenére vagy nem (erre nézve magam is „nem"-mel felelek); itt csak arról lehet szó, hogy azon okmány, mely ezen képviselő választásáról kiállíttatott, igaz okmány-e ? vajon a szavazat rendesen, törvényesen, részrehajlatlanul vitetett-e véghez ? s aláirták-e a küldöttség tagjai ? aláirta-e a szavazatszedő választmány ? Ha aláirta, lehet-e kételkedni a háznak, hogy igaz okmány ? Mert ha elveti, az elvetéssel a ház hamis okmánynak fogná azt kimondani. Én ha megtekintem a választási törvényt, mely minden választónak megadta azon jogot, hogy midőn képviselőt ajánl, ugyanakkor a szavazat szedésére, a mellé még két küldöttségi tagot is nevezhessen, kik az ügyet ellenőrizzék, akkor a törvény minden kivántatóságának eleget tett. Kérdem most már, neveztettek-e a választmányba oly tagok, kik a kérvényezők részéről az ügyet ellenőrizzék? Ha neveztettek, a mi felett kétség nincs, akkor logikai következetességgel állíthatom, hogy ezen választási okmány igaz. Ha kezdetben a szavazatszedő küldöttség nem bizhatott volna abban, hogy a két asztalnál gyűlő szavazatokat ellenőrizhetik, bizonyosan bele sem nyugodott volna, s a bizottmány alá sem irta volna a szavazati jegyzőkönyvet. Egy analóg esetet hozok fel. 1861-ben Krasznamegye egyik követválasztó-kerületéből, kérvény érkezett a t. ház elé, mely szerint a választási nap nem volt előre Krasznamegye által megírva, mit a központi bizottmánynak kötelessége lett volna kiirni; következéskép a választók, nem tudván a választás napját, jogaikban meg voltak szorítva. Ezen kérvényt a t. ház elvetette, és pedig nem alaptalanul. Mert midőn szavazatra került a dolog, sem maga a jelölt egyén, sem pedig a választóknak egy része (azon része, a kik talán azt akarták volna a kérvény folytán , hogy jelöltjök képviselő lehessen), egyik sem tett kifogást, hogy ime nincs a határnap kitűzve, meg vagyunk jogainkban szorítva, mindenki nem szavazhat ; hanem beültek a szavazatszedő székbe, szedték a szavazatot, s a szavazás vég-évei sem tettek óvást. Es a képviselőház elvetette a kérvényt, igazolta a krasznamegyei követet. Én tehát, miután ezen választást tökéletesen helyesnek és törvényesnek találom, s a báró Eötvös József véleményével ellenkezőleg bátran állithatom, hogyha a szükség ugy kívánja, az elnök maga jegyzőt is választhat, illetőleg helyettesíthet; különben kénytelen lenne a további választást felfüggeszteni (már pedig valamely választási kerületben, a központi választmány azon figyelmetlenségeért, mert talán jegyzőt nem nevezett, hogy a választók szétoszlassanak, gondolom, a t. ház sem helyeselné) : ennélfogva magam is oda szavazok, hogy a követ igazolandó. (Helyeslés. Fölkiáltások: Szavazzunk !) Ónossy Mátyás : T. ház ! (Zaj.) Meg lehetnek arról győződve, ha csupán a tárgyhoz volna szóm, nem alkalmatlankodnám a t. háznak ; de egy elv említtetett itten föl, melyre a nemzet érdekében, mely mindig az alkotmányért, a szabadságért vívott, hallgatni bűnnek tartanám. (Halljuk !) Az osztály előadója, Csengery Imre úr a veszélyes elvektől való féltében oly elvet állított föl, melynek érvényre jutását részemről nem kívánnám. Elősorolván ugyanis mindazon rendeleteket, melyeket a választási 5-ik törvény magában foglal, azt mondotta : „ezek meg ezek kötelező erejűek;" és mindazon tényeket , melyek ezen törvény szabta 13*'