Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-12

XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 sértést nem látok, másfelől magok a panaszlók sem állítják, hogy ezen eljárás a választás eredményét megváltoztatta: az igazolás mellett szavazok. (Szavazzunk!) Lónyay Menyhért: Tisztelt ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ámbár a vitatkozás kissé hosszúra nyúlt, néhány szóval én is nyilatkozzam ezen tárgy iránt. Mindazok , miket az osztály tisztelt előadója felhozott, előttem nagyon fontosak, és valóban kötelességszerűek: mert a választási törvénynek, mely egyik legdrágább kincse a hazának, egyedüli őre e ház; s ezen ház kötelessége mindenütt, hol a törvénynek bármily csekély része nem teljesittetett, annak fönntartása mellett, mindent, a mi hatalmában áll, elkövetni. Erre nézve pedig csak egy módja van a tisztelt háznak, t. i. a választás érvényessége vagy érvénytelenség-ének megállapítása. A most fenforgó esetben pedig tökéletesen világos, hogy sértve van a törvény 26. §-a, melynek értelmében nem szabad a választási elnöknek más jegyzőt, más elnököt helyettesítem, ő pedig elnököt és jegyzőt helyettesitett, ,t> i. a választás habár ugyanazon tornáczban. de két különböző asztalnál, tígyszólván két elnök és két jegyző alatt történt. Ez világosan ellenkezik a 31-dik szakaszdzal, mely ezt mondja: „ .... az ekképen mindenik ajánlottnak részéről nevezendő egyének az elnökkel" — tehát nem elnökökkel — „s a szavazat nélkül jelenlevő két jegyzővel együtt képezen dik a szavazatszedő választmányt," tehát nem választmányokat. (Helyeslés.) Ez maga elég arra, s habár analóg esetnek a többiekkel nem is mondható, analóg velők mégis abban, hogy a törvénynek szó szerinti teljesítése itt sem ment foganatba. Miután ezen háznak kötelessége mindenek felett, hogy a választási törvények őre legyen, természetesen minden egyes tagjának kötelessége azt ezen feladatában támogatni; ennélfogva én az osztály véleményét pártolom. (Zaj. Szavazzunk !) Tóth Vilmos jegyző: Még föl vannak jegyezve Almásy Sándor, Salamon Lajos, Halász Boldizsár, Zsarnay Imre, Ivánka Imre, Eötvös József báró és örményi József képviselő urak. (Fölkiáltások : Elállanak !) Ürményi József: Én részemről nem állok el. (Fölkiáltások; Tehát sorra !) Almásy Sándor: T. ház! Előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam figyelmeztet, mily veszélyes a törvénytől való eltérés. Ezen nézetben vagyok én is. De már előttem szóló által bemutattatott ily eltérés a választási törvény körül. Történtek ily eltérések, különösen az összeírásoknál, hol világosabban kimondatik, mint a mi ezen §-ra vonatkozik, hogy az összeíró küldöttség 14 napig tartozik egy helyben ülésezni. Ilyen eltérés a titkos szavazás, mely világosan nincs kimondva, hogy szabad, s a ház azt mindazáltal elfogadta. Ennélfogva, ha azon választásoknál a törvénytől való eltérések veszélyt nem hoztak, kevésbbé fog veszélyt hozni ezen eltérés, mert a felek közös megegyezésével történt. Miután ezen okok, nézetem szerint, meg nem döntettek, még csak egy megjegyzést kívánok tenni Csengery Imre ur azon észrevételére, hogy figyelmeztette a házat Markovics esetében egy körülményre, melynél fogva ama választás megsemmisíttetett. Igen is , a ház előtt tudva volt, hogy a szavazók mindkét fél beleegyezésével álltak el a szavazástól: de nem is erre történt a figyelmeztetés, hanem különösen azon jogsértésért, hogy a másnap jelentkező szavazók szavazati jogaiktól eltiltattak, s ez birta a házat arra, hogy Markovics választását megsemmisítse. Mindezeknél fogva én az igazolásra szavazok. (Zaj.) Halász Boldizsár: Keglevicli Béla gróf ur már figyelmeztette a tisztelt házat, hogy más a törvény ellen, más a törvény mellett intézkedni. A t. ház elejétől fogva mindig azon elvből indult ki, hogy a törvény szelleme veendő figyelembe . nem szavai. Én ismételni semmit sem akarok: egyedül Lónyay képviselőtársunk azon észrevételére j van szerencsém válaszolni, melyben az 1848 : 26. • czikkre hivatkozott, annak igazolásául, hogy csak egy választó bizottmány törvényes. Épen azontörvényczikkből következik, hogy a törvény feltette azon esetet, hogy két elnökre s két jegyzőre is lehet szükség; (Zaj) mert azt mondja : „ szükség esetére" helyetteseket is választ. Kinek van joga előre meghatározni, hogy a szükség csak azon esetre vonatkozik-e, ha a jegyző vagy elnök meghalt vagy meg nem jelenik? Tisza Kálmán képviselőtársunk kiemelte azt is, hogy lehet oly eset, midőn az elnökök és jegyzők mindketten csak azért nem jelennek meg, mert előre tudják, hogy nem azon párt fog győzni, melynek győzelmét óhajtják, s ez által meg akarják hiusitni a választást. Kérdem, nem volna-e joga azon választó gyűlésnek ily esetben jegyzőt és elnököt választani ? Még csak egyre akarom a t. házat figyelmeztetni, arra t.i., hogy miután a tisztelt ház mint bíró működik, azt tartom, a kérelmezők actoratusát. azaz kérelmezési jogát meg sem állapithatja. Ezt nem csak pusztán mondom, hanem igazolásul hazai törvényeinkre is hivatkozom. A hármas törvénykönyvben a régi jogelvek közt ez áll: „Nemo videtur defraudare eos, qui sciunt et consentiunt." Az 1606. XII. t. ez. 6. §-ában ezt olvassuk: „Volentinon fit ! injuria." A II. R. 5. t. czikke így hangzik: „Pa| tere legem, quam tuleris ipse." De van még egy általános elv, t. i. „quod lex non prohibet, permit| tit." Ezt pedig azon régi táblabírák a sérelmi országgyűléseken sokszor alkalmazták, midőn a sajtószabadság kivívásáról volt szó, azt mondván, hogy