Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-12
XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 elv hogy a felek a törvény felett, s annak végrehajtása fölött egyezkedhetnek? Az nem jelent egyebet, mint azt, hogy a felek magok lehetnek birák. A törvényt alkotmányosan másnak magyarázni nem szabad, mint az országgyűlésnek. Ha tehát a feleknek adjuk ama jogot, hogy a törvény rendeleteit magyarázhatják, a mint egyiknek vagy másiknak érdekekivánja: ezen elv annyit jelent, hogy a pártfeleket törvénymagyarázókká teszszilk, egyen lő vonalba állítjuk magával az országgyűléssel. He ebben még több is foglaltatik. Ha valamely választás alkalmával, hol a szavazók tömegesen jelennek meg, az úgynevezett pártvezérek előállanak, s azt mondják, mi egyezkedtünk, mi ebbe és ebbe belenyugszunk: furcsa dolog volna azt állítani, hogy a két párt egyezkedett. Bocsánatot kérek, de nézetem szerint, minden egyes szavazónak joga vau megsértve azon elv fölállítása által, hogy a pártvezérek mindenegyes szavazó beleegyezése és kihallgatása nélkül egyezkedhetnek a párt képében, (ügy van!) Az 1848-diki törvény, mely a választásról rendelkezik, többféle eltérő eljárásnak engedett már helyet. Honnan keletkeztek azon eltérő eljárá-sok V Magoknak a törvényhatóságoknak, magának az ország egy részének, vagy legalább egy nagy vidékének gyakorlatából. Keletkeztek többnyire úgy, hogy még 1848-ban az akkori belügyminiszter által, ki a törvény értelmében jogosítva volt a végrehajtásra elügyelni, többnyire helyben hagyattak, és az 1848-diki országggyülés az ily módon eszközlött választásokat igazolta. Mindezen eltérő eljárások, melyek akár az összeírásra, akár atörvény más, ezzel rokonreudeletcire vonatkoznak, ilyformán keletkéz tek. Azokat most egy vonalba állítani az egyes pártok közt minden egy esetnél felmerülhető alkudozásokkal és egyezkedésekkel : az én véleményem szerint meg nem engedhető. Ha történtek eltérések a gyakorlat által : a képviselőház érdeke, sőt kötelessége nem azt hozza magával, hogy ezen eltéréseket szaporítsa; hanem azt, hogy a mennyire csak lehet, minél szűkebb körre szorítsa. Ha ma megengedtetik az, hogy a szavazás mi módon gyakorlása felett egyezkedhessenek a felek, lesznek a törvénynek más rendeletei is, melyekre azok ezen egyezkedést ki fogják terjeszteni. És miután a szavazásnak azon módszere, miszerint annak egy helyen és egy küldöttség előtt kell történnie, nemcsak magán atörvény világos rendeletén, hanem az ezzel egybehangzó országos gyakorlaton is alapszik: most, mikor egyes esetnél ezzel egészen ellenkező gyakorlatot szándékoznak behozni, becsempészni, mindjárt a kezdetben, mindjárt csirájában kell az ily visszaélést elfojtani. A választási törvény az, melyen maga ezen képviselőház alapszik. Minden seb, mely e törvény bármely szakaszán ejtetik, magának ezen képviselőháznak alapját támadja meg. Minden rés, mely a törvényen ejtetik, az alkotmányosság erődjén is ejtetik. A törvénynek minden rendelete, egyik mint a másik, kötelező. Ha kötelező a törvénynek azon vendelete, mely szerint nem lehet másnak szavazati jogot adni, mint a kinek a törvény ad; ha kötelező a törvénynek azon rendelete, mely szerint, a szavazást nem lehet addig* berekeszteni, míg* csak egy szavazó is jelentkezik; ha kötelező a törvénynek azon rendelete, mely szerint ha másodszori szavazás válik szükségessé, ujonan kell a szavazásnak történnie, és nem csak bizonyos kisebbségben maradt pártokra szorítkoznia; ha mindezek kötelezők, mint ezt a tisztelt ház már ismételve kimondta : ép oly kötelező a törvénynek azon rendelete, mely a szavazást egyetlen egy helyen, egyetlen egy küldöttség előtt rendeli eszközlen, dőnek. (Helyes! Zaj.) De a jelen esetben nem is csak erre szorit| kőzik a kérdés. Van egy más kérdés is, melyet az előttem szólottak mindannyian mellőztek : az t. i., hogy a jelen esetben mindkét asztalhoz a választási jegyzőket maga az elnök helyettesítette, mint ez magában a jegyzőkönyvben tisztán benfoglaltatik. Méltóztassanak figyelműket erre is kiterjeszteni. Nagyon furcsa volna, ha már ezen jogot is az elnöknek kellene engednünk. Az elnökök, mint a jelen országos választási esetek egynémelyike mutatja, már is nagyon visszaéltek azon joggal, melyet a törvény adott nekik. Ha most hozzáteszszük még azt, hogy kétfelé szavaztathatnak; ha hozzáteszszük azt is, hogy jegyzőket helyettesíthetnek ; azt hiszem, hogy mindazok, miket beszédem elején kifejtettem, be fognak következni, és nem tudom, hol fogunk megállani. Mindezen okoknál fogva az osztály véleményét jelenleg is pártolom. (Helyeslés. Zaj.) BóniS Sámuel: Szót kérek! (Zaj.) Tóth Vilmos jegyző: Az előbbeni sorrend szerint fogom aképviselő urakat felszólítani. (Azon rendben, a mint most jegyeztették fel magokat!) Halász Boldizsár : Én is csak azért állottam el a szótól, mert senki sem pártolta az osztály véleményét, és azt hittem, szavazni fogunk. (Zaj. Felkiáltások. Szavazzunk ! Halljuk!) Bónis Sámuel: Tisztelt ház! Megvallom, nem szóltam volna a tárgyhoz, ha az előadó ur nem szólott volna; de miután ő szólott, kénytelen vagyok neki röviden felelni. Azt állította fel az előadó ur, hogy egyik pártnak sincs a vadásztok közül jogában a. törvényről disponálni. Ebben tökéletes igazsága van; és ha az volna a kérdés, hogy a törvény rendelete megtartatott-e vagy nem., ha i az volna kérdés, hogy a pártok a tőrvény rendé-