Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-12

XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 elv hogy a felek a törvény felett, s annak végre­hajtása fölött egyezkedhetnek? Az nem jelent egyebet, mint azt, hogy a felek magok lehetnek birák. A törvényt alkotmányosan másnak magya­rázni nem szabad, mint az országgyűlésnek. Ha te­hát a feleknek adjuk ama jogot, hogy a törvény ren­deleteit magyarázhatják, a mint egyiknek vagy má­siknak érdekekivánja: ezen elv annyit jelent, hogy a pártfeleket törvénymagyarázókká teszszilk, egyen lő vonalba állítjuk magával az országgyűléssel. He ebben még több is foglaltatik. Ha vala­mely választás alkalmával, hol a szavazók töme­gesen jelennek meg, az úgynevezett pártvezérek előállanak, s azt mondják, mi egyezkedtünk, mi ebbe és ebbe belenyugszunk: furcsa dolog volna azt állítani, hogy a két párt egyezkedett. Bocsána­tot kérek, de nézetem szerint, minden egyes sza­vazónak joga vau megsértve azon elv fölállítása által, hogy a pártvezérek mindenegyes szavazó beleegyezése és kihallgatása nélkül egyezkedhet­nek a párt képében, (ügy van!) Az 1848-diki törvény, mely a választásról ren­delkezik, többféle eltérő eljárásnak engedett már he­lyet. Honnan keletkeztek azon eltérő eljárá-sok V Ma­goknak a törvényhatóságoknak, magának az ország egy részének, vagy legalább egy nagy vidékének gyakorlatából. Keletkeztek többnyire úgy, hogy még 1848-ban az akkori belügyminiszter által, ki a törvény értelmében jogosítva volt a végrehajtásra elügyelni, többnyire helyben hagyattak, és az 1848-diki országggyülés az ily módon eszközlött vá­lasztásokat igazolta. Mindezen eltérő eljárások, me­lyek akár az összeírásra, akár atörvény más, ezzel rokonreudeletcire vonatkoznak, ilyformán keletkéz tek. Azokat most egy vonalba állítani az egyes pár­tok közt minden egy esetnél felmerülhető alkudo­zásokkal és egyezkedésekkel : az én véleményem szerint meg nem engedhető. Ha történtek eltéré­sek a gyakorlat által : a képviselőház érdeke, sőt kötelessége nem azt hozza magával, hogy ezen eltéréseket szaporítsa; hanem azt, hogy a mennyire csak lehet, minél szűkebb körre szorítsa. Ha ma megengedtetik az, hogy a szavazás mi módon gyakorlása felett egyezkedhessenek a felek, lesz­nek a törvénynek más rendeletei is, melyekre azok ezen egyezkedést ki fogják terjeszteni. És miután a szavazásnak azon módszere, miszerint annak egy helyen és egy küldöttség előtt kell történnie, nemcsak magán atörvény világos ren­deletén, hanem az ezzel egybehangzó országos gyakorlaton is alapszik: most, mikor egyes esetnél ezzel egészen ellenkező gyakorlatot szándékoznak behozni, becsempészni, mindjárt a kezdetben, mind­járt csirájában kell az ily visszaélést elfojtani. A választási törvény az, melyen maga ezen képviselőház alapszik. Minden seb, mely e tör­vény bármely szakaszán ejtetik, magának ezen képviselőháznak alapját támadja meg. Minden rés, mely a törvényen ejtetik, az alkotmányosság erőd­jén is ejtetik. A törvénynek minden rendelete, egyik mint a másik, kötelező. Ha kötelező a törvénynek azon vendelete, mely szerint nem lehet másnak szavazati jogot adni, mint a kinek a törvény ad; ha köte­lező a törvénynek azon rendelete, mely szerint, a szavazást nem lehet addig* berekeszteni, míg* csak egy szavazó is jelentkezik; ha kötelező a törvény­nek azon rendelete, mely szerint ha másodszori sza­vazás válik szükségessé, ujonan kell a szavazás­nak történnie, és nem csak bizonyos kisebbségben maradt pártokra szorítkoznia; ha mindezek köte­lezők, mint ezt a tisztelt ház már ismételve ki­mondta : ép oly kötelező a törvénynek azon ren­delete, mely a szavazást egyetlen egy helyen, egyetlen egy küldöttség előtt rendeli eszközlen, dőnek. (Helyes! Zaj.) De a jelen esetben nem is csak erre szorit­| kőzik a kérdés. Van egy más kérdés is, melyet az előttem szólottak mindannyian mellőztek : az t. i., hogy a jelen esetben mindkét asztalhoz a választási jegyzőket maga az elnök helyettesítette, mint ez magában a jegyzőkönyvben tisztán benfoglalta­tik. Méltóztassanak figyelműket erre is kiterjesz­teni. Nagyon furcsa volna, ha már ezen jogot is az elnöknek kellene engednünk. Az elnökök, mint a jelen országos választási esetek egynémelyike mutatja, már is nagyon visszaéltek azon joggal, melyet a törvény adott nekik. Ha most hozzátesz­szük még azt, hogy kétfelé szavaztathatnak; ha hozzáteszszük azt is, hogy jegyzőket helyette­síthetnek ; azt hiszem, hogy mindazok, miket be­szédem elején kifejtettem, be fognak következni, és nem tudom, hol fogunk megállani. Mindezen okoknál fogva az osztály vélemé­nyét jelenleg is pártolom. (Helyeslés. Zaj.) BóniS Sámuel: Szót kérek! (Zaj.) Tóth Vilmos jegyző: Az előbbeni sorrend szerint fogom aképviselő urakat felszólítani. (Azon rendben, a mint most jegyeztették fel magokat!) Halász Boldizsár : Én is csak azért állot­tam el a szótól, mert senki sem pártolta az osztály véleményét, és azt hittem, szavazni fogunk. (Zaj. Felkiáltások. Szavazzunk ! Halljuk!) Bónis Sámuel: Tisztelt ház! Megvallom, nem szóltam volna a tárgyhoz, ha az előadó ur nem szólott volna; de miután ő szólott, kénytelen vagyok neki röviden felelni. Azt állította fel az elő­adó ur, hogy egyik pártnak sincs a vadásztok kö­zül jogában a. törvényről disponálni. Ebben töké­letes igazsága van; és ha az volna a kérdés, hogy a törvény rendelete megtartatott-e vagy nem., ha i az volna kérdés, hogy a pártok a tőrvény rendé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom